2018. június 16., 14:21

Horthy Miklós 150 éve született

Százötven éve, 1868. június 18-án született Kenderesen Horthy Miklós, 1920 és 1944 között Magyarország kormányzója, a múlt századi magyar történelem egyik legjelentősebb és legellentmondásosabb megítélésű alakja.

201702091102160.horthy-miklos1.jpg
Galéria
+4 kép a galériában

Nemesi családból származott, apja, nagybányai Horthy István a főrendiház tagja volt. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte németül, 1882-től a fiumei Tengerészeti Akadémia növendéke volt. A törekvő és kiválóan sportoló fiatal tiszt gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1909-től az általa igen tisztelt uralkodó, I. Ferenc József szárnysegédje volt.
Az első világháború kitörésekor sorhajókapitányi rendfokozatban a Habsburg csatahajó parancsnokává nevezték ki, majd a Novara gyorscirkálót irányította. 1917-ben az ő parancsnokságával sikerült áttörni az otrantói tengeri zárat, az ütközetben komoly sebesüléseket szenvedett, az osztrák-magyar flotta egyetlen győztes ütközete Horthy kormányzóvá választása után kultuszának központi eleme lett. A háborús vereség 1918-ban már ellentengernagyként és a flotta parancsnokaként érte.

A Tanácsköztársaság idején a szegedi ellenforradalmi kormány úgynevezett nemzeti hadseregének fővezére lett, a kormány augusztusi lemondása után Siófokon rendezte be főhadiszállását. Önálló katonai igazgatást vezetett be a Dunántúlon, a különítményesek megtorló akcióit, a "fehérterrort" ugyan nem támogatta, de nem is tett ellene semmit. Emlékirataiban elismerte a bűntettek tényét, de nem vonta kétségbe létjogosultságukat.

A Budapestet megszállva tartó románok távozása után, 1919. november 16-án fehér lovon vonult be a fővárosba. A mögötte álló haderő és a zűrzavarnak véget vetni akaró antant nyomására az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 1920. február 27-én elfogadta az állami főhatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényt. A jogszabály az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét, akinek jogkörét később többször bővítették. Március 1-jén a tisztségre Horthyt választották meg, amivel létrejött a király nélküli királyság.

A trónjáról lemondott utolsó magyar király, IV. Károly 1921-ben kétszer is megkísérelte a visszatérést, de Horthy - jóllehet annak idején hűséget esküdött neki - a kisantant fenyegetései miatt nem volt hajlandó átadni a hatalmat. A nemzetgyűlés a második királypuccs után, 1921. november 6-án - Magyarország történetében immáron harmadszor - kimondta a Habsburgok trónfosztását, Horthy helyzete végleg megszilárdult.
1921 tavaszán Bethlen Istvánt nevezte ki kormányfővé, és megkezdődött az igazi konszolidáció. A következő évtizedben sikerült a gazdasági újjáépítés, ugyanakkor sok tekintetben konzerválódtak a háború előtti állapotok, a parasztság helyzete a földosztás ellenére is nyomorúságos maradt. A nagy gazdasági világválság megroppantotta Magyarországot is, Bethlen 1931-ben távozni kényszerült, őt Károlyi Gyula, majd 1932-ben a Mussolini-barát, Németország felé nyitó Gömbös Gyula követte.

A harmincas években bekövetkezett az, amit Horthy el akart kerülni: felerősödtek a szélsőségesek, a politikai rendszer a parlamentarizmus keretei ellenére egyre inkább jobbra tolódott. Az egymást követő kormányok fő külpolitikai céljuk, a trianoni határok revíziójának teljesülését a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország alkotta tengelytől remélték, átmenetileg sikerrel, a bécsi döntések nyomán jelentős területek kerültek vissza. Horthy maga többször járt Németországban, de Hitlert nem szívelte, ami kölcsönös volt.

A második világháború kitörése után Magyarország a fegyveres semlegesség politikáját követte, de a revízió áraként mozgástere egyre szűkült, Jugoszlávia német lerohanása idején, 1941 tavaszán a konfliktus már nem volt elkerülhető. Az ország júniusban belépett a háborúba, és a szovjet frontra küldte a tragikus sorsú 2. magyar hadsereget. Horthy itt szolgáló István fia, a kormányzó-helyettes 1942 nyarán mai napig tisztázatlan körülmények között légi balesetben halt meg. Horthy támogatta az 1942-től hivatalban lévő Kállay-kormány hintapolitikáját, a titkosnak szánt béketapogatózásokról azonban a németek is tudomást szereztek.

A kormányzót 1944. március 18-án a Salzburg melletti Klessheimbe hívták tárgyalni, hogy ne tudja megakadályozni az ország másnapi német megszállását. Az év során még sikerült lemondatnia a németbarát Sztójay Dömét, helyére Lakatos Gézát nevezte ki kormányfővé, majd nyáron - késve és külső nyomásra - leállította a zsidók vidéken már lezajlott deportálását. Az 1944. október 15-i elvetélt kiugrási kísérlet kudarca után a Gestapo utolsó életben lévő gyermeke, Miklós elrablásával zsarolta meg. Másnap aláírta lemondását, a hatalmat a nyilas "nemzetvezető" Szálasi Ferencnek adta át.

A németek családjával együtt a bajorországi Weilheimbe internálták, ahol az SS őrizte, majd 1945 májusában az amerikaiak fogságába került. Felmerült, hogy háborús bűnösként állítsák bíróság elé, ami teljesen megdöbbentette, de végül csak tanúként hallgatták meg a Magyarország német helytartója, Edmund Veesenmayer elleni perben. Haza már nem engedték, bár ő azt szerette volna, ha visszakapja tisztségét, és tárgyalóasztalhoz ülhet a békekötéskor. A hetvenhét éves politikus azonban már csak egy letűnt korszak jelképe volt, amit nemsokára ő maga is belátott, és visszavonult a politikától.

Családjával a Lisszabonhoz közeli Estorilban telepedett le, ahol megírta emlékiratait. Az 1956-os forradalom új reménnyel töltötte el, de a szabadságharc eltiprása megviselte, apátiába esett. Horthy Miklós néhány hónappal később, 1957. február 9-én halt meg, végakaratához hűen hamvait csak a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása után, 1993-ban hozták haza és temették újra Kenderesen, nem állami szertartás keretében.

201702091102160.horthy-miklos1.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.