A baloldal szükségképpen szuverenista és nemzeti – beszélgetés Schiffer Andrással

Kolek Zsolt 2018. július 14., 07:00

Schiffer András LMP-alapítóval, ügyvéddel a 6. Martosi Szabadegyetemen beszélgettünk. Schiffer visszatérő résztvevője a MartFeszt közéleti fórumainak. Idén Huth Gergellyel, a Pesti Srácok főszerkesztőjével folytatott parázs vitát az áprilisi választások utáni helyzetről, a magyar sajtó állapotáról és a nemzetpolitikáról. A pódiumbeszélgetést követően az aktív politizálástól visszavonult Schiffert politikai hitvallásáról, a magyar baloldalról, és az esetleges jövőbeli pártalapításról kérdeztük.

Schiffer András családi hátteréből szinte adódik, hogy közélettel foglalkozzon - felmenői között számos ismert baloldali politikus van. Ezen túlmenően mégis milyen személyes indíttatás vitte közel a politikához?

Valóban, otthon a családi körben teljesen természetes volt, hogy szó esik a politikáról. Ahogy megtanultam olvasni, szinte azonnal kézbe vettem az újságokat. Beleszülettem, belenőttem a közéleti érdeklődésbe. A felnőtté válásom ráadásul egybeesett a rendszerváltással, 1989-ben érettségiztem. Abban az időben mintegy természetesnek tűnt, hogy az ember a maga vágyait: hogyan nézne ki ideálisan az ország, a világ, megpróbálja valóra váltani.

Ma már azt gondolom, tinédzser fejjel, de akár huszonévesen is meglehetősen diffúz az, amit az ember a világról gondol, viszont én 1989 után is alapvetően baloldalinak tartottam magam.

Az más kérdés, hogy a posztkommunista térségben a jobb és baloldal fogalma mit jelentett, mit jelent.

Fotó: Czibula Csaba

Számomra úgy tűnik, mintha nagyon hamar csalódott volna a rendszerváltás utáni magyar baloldalban. Rövid ideig ugyan szerepet vállalt a szocialisták ifjúsági szervezetében, később azonban egyre kritikusabb hangot ütött meg, hova tovább álbaloldalnak nevezte, nevezi a posztkommunista baloldalt.

Sem nem szégyellem, sem nem tartom kidobott időnek azt a két évet, amit az ifjúszocialistáknál eltöltöttem ügyvivőként, mert nekem tulajdonképpen ez a két év kellett ahhoz, ami az országnak sok esetben évtizedekbe került.

Megtapasztalhattam, hogy a szocialista, baloldali maszk mögött valójában a párttitkárokból lett nómenklatúra burzsoázia politikai képviseletének kiépítése zajlik.

Ön szerint miért nem alakult ki olyan baloldali párt Magyarországon, amelyik a globális érdekek helyett a lokális, nemzeti érdekeket képviselné?

Leginkább azért – s ez nem is magyar sajátosság, hanem a posztkommunista térségre általánosan jellemző – mert az újkapitalizmusra ráépülő, frissen kialakuló demokráciában gyakorlatilag lehetetlen volt markáns rendszerkritikus véleményt megfogalmazni.

Tessék visszaemlékezni arra, hogy az 1990-et követő években, aki Magyarországon rendszerkritikus véleménynek adott hangot, az előbb megkapta, hogy kommunista visszarendeződést akar, majd azt, hogy csurkista. Be kell látnunk, hogy mindez logikus következménye volt, annak az egész térségre jellemző várakozásnak, amelyet a liberális demokráciához, a piacgazdasághoz, a vállalkozás szabadságához fűztek.

Nagyon sokáig kitartott az a hitegetés, hogy ugyan a rendszerváltást követő évek nem hozták el a Kánaánt, de majd az európai uniós csatlakozással egy csapásra felzárkózunk a kontinens nyugati feléhez. Az, hogy 2010-ben bekövetkezett a kaviárbaloldal összeomlása, s ezzel egyidejűleg a Fidesz földrengésszerű győzelme, nagyrészt ennek a kiábrándulásnak a gyümölcse. Az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben a Fidesz és Orbán Viktor is a rendszerváltó elit része, mégis hatékonyan tudott rendszerkritikus álláspontot képviselni.

Hozzá kell tennem, hogy a kérdésre válaszoljak, a globális kapitalizmus időszakában a baloldal szükségképpen szuverenista, szükségképpen nemzeti. Amikor a tőke globálisan szerveződik meg, akkor a nemzeti kereteket, s általában a természetes közösségeket, mintegy védvonalként kell megóvnia a baloldali politikának.

Az őszödi beszédet követően sokan úgy érezték, fenntarthatatlan pályára került a magyar demokrácia, nincs mód demokratikus korrekcióra, hiszen a hazugságon kapott miniszterelnök nem volt hajlandó lemondani.

Igen, mi pontosan azért kezdtünk az LMP megszervezésébe, hogy megerősítsük az állampolgárok részvételi lehetőségeit. A fenntarthatatlan helyzetből mi nem egy autoriter vonásokat mutató rendszer felé akartunk elmozdulni.

Nem egy vátesz köré akartuk szervezni a politikát, sokkal inkább a polgári öntudat, az állampolgári cselekvés megerősítésére helyeztük volna a hangsúlyt. Arra gondoltunk, hogy a kiürült liberális demokrácia a politikai közösség tagjainak cselekvő, jól informált részvételéből nyerheti vissza legitimitását.

Orbán Viktor ezzel szemben egy személyközpontú berendezkedésben hisz.

Képgalériánk:
Fotó: Czibula Csaba

Mi volt az oka, hogy az LMP végül nem tette le a voksát egy határozottabb baloldali ideológia mellett, megmaradt középen, gyakorlatilag légüres térben?

Ma már hibának látom, hogy úgy vágtam bele a pártalapításba, hogy a saját politikai meggyőződésem sem volt teljesen letisztult. Másrészt viszont túlságosan implicit identitást árultunk a piacon, ezért nagyon sokan a legkülönfélébb, olykor egymásnak teljességgel ellentmondó vágyakat vetítettek az LMP nevű üres pohárba. Ez később sok problémának lett az eredője. Viszont maga a Lehet Más a Politika nem egy neutrális elnevezés, a 2000-ben zászlót bontott nemzetközi globalizációkritikus mozgalom jelszavából, hogy tudniillik, Lehet Más a Világ! származik.

A párt elnevezése tehát értékkötött volt, de valóban az első néhány évben sokszor taktikai okokból nem tettük egyértelművé az identitásunkat. Ez hiba volt, ezért keserves árat fizettünk később. Ugyanakkor az LMP egyértelműen megfogalmazta, hogy sem a kulturális jobboldali, sem a kulturális baloldali szekértáborhoz nem akar csatlakozni.

Egyébként az a benyomásom, hogy ma Magyarországon a globalizációkritikus politikára – a két szekértábor közül – nagyobb a fogadókészség a kulturális jobboldalon, mint a kulturális baloldalon.

Zárjuk azzal a beszélgetést, megfordult-e a fejében, hogy új pártot szervez, vagy esetleg csatlakozik valamilyen formálódó mozgalomhoz?

Nem látok olyan mozgalmat, amelyikhez csatlakoznom kéne, nem mellesleg jelenleg van jobb dolgom is, hogy pártalapításon törjem a fejemet.

0 HOZZÁSZÓLÁS