Gyorsan terjedt Szent László kultusza
„Csillagok között fényességes csillag” — e szavakkal üdvözli a régi magyar énekszerző I. László, vitéz királyunkat, a legnépszerűbb magyar szentet.
A középkori hazai mondák és legendák annyira egyetlen szentünket sem magasztalták, mint László királyt. A László név a szláv Vladislav (úrfi, uralkodó fia) származéka, a nevet bizonyára lengyel édesanyja, Richeza választotta. Népszerűségét nemcsak keresztneveink hatalmas száma, hanem a belőle önállósult családnevek is tanúsítják: László, Laczi, Lacza, Laczkó, Laczkfy, Lászlóffy.
László király 1077 és 1095 között uralkodott. 49 éves és a soron következő keresztes hadjárat kiszemelt vezére volt, amikor az unokaöccsével, Kálmánnal folyó viszálykodás közepette szélhűdés érte 1095. július 29-én. Előbb Somogyvárott, majd 1106-ban Váradon helyezték el koporsóját, az általa alapított székesegyházban, amely akkor a nagyváradi várban volt.
Halálát követően kultusza gyorsan terjedt. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták körül alakját. Szentté avatását azonban csak III. Béla kezdeményezte száz év múlva, 1192-ben. Kérésére III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz csodaszakértőket. 1192. június 27-én déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Árpád-házi Szent László napját a szokástól eltérően azóta sem halála, „égi születésnapja” évfordulóján, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.
Szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, aminek eredményeként megszilárdult a magántulajdon védelme az országban. Uralkodása idején Magyarország, fennállása óta először, képes volt a hódításra. A mélyen hívő király uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspököt, I. István királyt, Szent Imre herceget, András és Benedek remetéket.
A Győri Bazilikában őrzött Szent László hermában található koponyaereklyén tavaly vizsgálatokat végzett az uralkodó arcrekonstrukciójának elvégzéséhez orvosokból, antropológusokból, műszaki szakemberekből álló kutatócsoport. A program fontos spirituális törekvése volt, hogy Szent László kultuszát az érdeklődés homlokterébe állítsa.
Az ereklye egy 60 éves kora körül elhunyt férfi koponyája, amely jó állapotú, mindössze néhány sérülés észlelhető rajta, amelyek a halál utáni beavatkozás, valószínűleg a későbbi ereklyevétel következményei - ismertette a vizsgálat főbb megállapításait Pálfi György antropológus.
Tisztázódott az is, honnan vették ki azokat a csontokat a koponyából, amelyeket ereklyeként a későbbiekben átadtak más templomoknak. Hiányzik a koponyához tartozó állcsont, amelynek holléte nem ismert, viszont az arcrekonstrukcióhoz nagy szükség lenne rá. Az antropológus hozzátette: találtak fogakat is, amelyek kopott felületűek, de szuvasodásnak nyoma sincs rajtuk. A fogak a DNS vizsgálat alapanyagát képezik.
A vizsgálat hozadéka, hogy lehetőség nyílhat a Magyarországon és külföldön őrzött, Szent László királynak tulajdonított egyéb ereklyék felkutatására, beazonosítására.
A fejereklyetartót, a hermát műszaki szakemberek vették vizsgálat alá. A magyar ötvösművészet remekművének méreteit ezred pontossággal határozták meg. Az adatbázis információi alapján a Szent László hermának akár kicsinyített, akár valósághű változata elkészíthető teljes pontossággal.
A vizsgálat során nyert ismeretek, megfigyelések további feldolgozását a kutatócsoport elvégzi. A kutatási eredményeket, továbbá az ereklye vizsgálatának menetét bemutató filmet, fotókat, valamint a vizsgálatok folyamán rögzített röntgen- és CT-felvételeket, endoszkópos képanyagot jövő márciusban kiállításon tárják az érdeklődők elé Győrött.
A herma hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje a Szentkorona és a Szent Jobb után. A művet egyes szakértők a Kolozsvári testvérek idősebbikének, Kolozsvári Mártonnak tulajdonítják. 1606-ban került Győrbe, a bazilika Hédervári kápolnájában őrzik.
