2018. december 14., 19:56

Gorilla‑ügyben hét év után sem látunk tisztán. Vajon miért?

2011 decemberében máig ismeretlen személy töltötte fel az internetre a Gorilla‑iratokat, amelyek a Penta pénzügyi csoportnak és a politika vezető képviselőinek a pozsonyi Vazov utca egyik lakásában történt egyeztetéseit dokumentálták. Sajtóinformációk szerint Marian Kočner széfjében a rendőrség megtalálta az egyeztetéseken rögzített hangfelvételeket.

Gorilla-ügy
Kočner széfjében a politikai elitet kompromittáló hangfelvételeket találtak

A Speciális Ügyészi Hivatal (ÚŠP) múlt kedden megerősítette, hogy a Marian Kočner házaiban tartott házkutatások a Ján Kuciak újságíró és jegyese, Martina Kušnírová meggyilkolásával kapcsolatos nyomozással függtek össze. Tekintve, hogy a nyomozás még folyamatban van, a további lépésekről és a Gorilla‑ügyről az ÚŠP egyelőre nem akart nyilatkozni.

A Denník N napilap információi szerint a rendőrök a házkutatás során egy USB‑kulcsot találtak Kočner egyik széf­jében. Az adathordozón, mint kiderült, a Gorilla‑ügyhöz kapcsolódó hangfelvételek találhatók. A hangfelvételek tartalma megegyezett a Gorilla‑iratokban leírtakkal. A portál közölte, hogy ezt több forrásuk is megerősítette a rendőrségi nyomozás illetékesei közül. Marek Gajdoš, a Gorilla‑ügyet vizsgáló nyomozócsoport volt vezetője úgy véli, a hangfelvételeket valószínűleg nem lehet bizonyítékként felhasználni. Ha használhatóak lennének, az nagy előrelépést jelentene a nyomozásban, mert a bizonyítékok alapján akár vádemelést is indítványozhatnának. 

Nem csőszkunyhóban találkoztak

A Vazov utcai lakásban a Gorilla‑iratok szerint Jaroslav Haščák, a Penta vezére találkozott az akkori politikai vezetés több képviselőjével, például a második Dzurinda‑kormány gazdasági miniszterével, Jirko Malchárekkel, de járt ott az iratok szerint Robert Fico is, akkor még nem kormányfőként. A Smer elnöke a mai napig kitérő választ ad erre vonatkozóan. Haščák tárgyalópartnerei közé tartozott az MKP akkori elnöke, Bugár Béla is, aki ma már a Most‑Híd vezetője. Az iratokban szereplő információk szerint a tárgyalások az akkori kormánypártok, vagy épp az akkor ellenzéki Smer‑SD számára előnyös ügyletekről, privatizációról, állami cégekbe kinevezett személyekről szóltak.

Amikor az iratok nyilvánosságra kerültek, Daniel Lipšic akkori KDH‑s belügyminiszter nyomozócsoportot állított fel a tartalmuk kivizsgálására. Ez a vizsgálat azonban a mai napig nem zárult le. A nyomozócsoport akkori vezetője, Marek Gajdoš azt állította, hogy az iratok eredetisége fokozatosan egyre inkább beigazolódott. A Penta és a politikai elit képviselői ezt azonban elutasítják, leginkább éppen azért, mert hiányzott a hangfelvétel, csak a leiratok voltak meg. Mindez a Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának ügyében indított eljárás kapcsán megváltozhat, a már említett Kočner‑széfben találtaknak köszönhetően.

A parlamenti ellenzék azt követeli a rendőrségtől és a speciális ügyészségtől, hogy hozzák nyilvánosságra a hangfelvételeket. Az SaS szerint az eset kivizsgálása egyrészt közérdek, másrészt állambiztonsági érdek, mivel az ügy érintettjei között lehetnek egykori vagy jelenlegi tisztségviselők, magas beosztású hivatalnokok és közismert vállalkozók is. A liberálisok úgy vélik, így nem lehetne zsarolni a Gorilla‑ügy közvetlen érintettjeit. 

A Penta levélben kérte a hatóságoktól a hangfelvételek törlését

A Denník N úgy tudja, a Penta levelet írt a Speciális Ügyészségnek, amelyben a hangfelvételek törlését kéri. Az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta, a Vazov utcában történt lehallgatás törvénytelenül zajlott. Hiába hagyta azt jóvá korábban a Pozsonyi Kerületi Bíróság a SIS kérelme alapján, az Alkotmánybíróság szerint a vonatkozó kérelem nem volt kellően megindokolva. A Penta tehát nem tagadja, hogy a Vazov utcában rögzített felvételek vagy a Gorilla‑iratok tartalma valóban megtörtént, hanem azt követeli, hogy töröljék, mert az Alkotmánybíróság szerint törvénytelenül rögzítették. 

A szlovák politika szomorújátéka

Akik évek óta követik a szlovák politika szomorújátékát, talán meg sem lepődnek azon, hogy a Gorilla‑ügyben hét év után sem látunk tisztán. Felfoghatjuk persze úgy is, semmi új a nap alatt, s ez az ügy is csak megerősítette a politikus mesterségére sütött társadalmi billogot: úri huncutság, avagy a XXI. század Szlovákiájában közéleti majomság. Írhatnánk a hatalom természetéről, a hatalomgyakorlók cinizmusáról, az írástudók árulásáról, s valószínűleg semmi újat nem tudnánk mondani.

Felmerül a kérdés, milyen hatással lenne a szlovák politika alakulására, ha nyilvánosságra hoznák a Gorilla‑aktákat? A politikatudomány mára meglehetősen jól leírta a modern tömegdemokrácia működési rendszerét: a formálissá váló népképviseletet, a meghatározó gazdasági szereplők erőátviteli szíjaként működő pártokat, politikusokat. A választók egy részére azonban mégis sokkoló lehet szembesülni az általuk választott politikusok súlyos hitelvesztésével.

Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy demokráciánk torz állapota, egyes politikusok morális lezüllése elvonatkoztathatatlan a társadalom általános állapotától. Abban a közegben, ahol fő szabályként fogalmazódik meg: ha nem lopsz, azzal saját magadat és a családodat károsítod meg, milyen erkölcsi tartást remélhetünk a minket képviselő politikusoktól? A közélet a posztmodern korban nem az idealisták terepe. Igazából soha nem is volt az. 

Banánhéj a gorilláknak

Mégiscsak írni kellene a hatalom természetéről. Elmondani, megértetni, hogy még ebben a közegben is van értelme a jó célok megvalósításáért küzdeni. A hatalom az érdekérvényesítés eszköze, s mint ilyen, egyszerre jár lehetőségekkel és felelősséggel. Jó tudni, hogy a hatalom nem a semmiből származik. Egy viszonyrendszer eredménye, amely a hatalom gyakorlóját nemegyszer korlátozza döntéseiben. Szépséghiba a rendszerben, avagy banánhéj a gorilláknak? Egy biztos, a morális megsemmisülés akkor válik láthatóvá egy politikus esetében, amikor a hatalmat öncélúan kezdi gyakorolni.

Az ideológiákat maga mögött tudó posztmodern politika legsikeresebb eszmerendszere a pragmatizmus. Pozitív olvasatban mindez a reálpolitikusok által követett érdekelvűséget jelenti. Olyan politikusokat feltételez, akik választóik jól felfogott érdekeit képviselik a törvényhozásban és a végrehajtó hatalomban. A pragmatizmust azonban manapság inkább a politikai szerencselovagok, a karrierpolitikusok tűzik zászlajukra. A Gorilla‑aktákban megemlített közéleti fauna magyar térfele is így jellemezhető. Esetükben a pragmatizmus nem érdekelvűséget, hanem elvtelenséget és mindenekelőtt öncélúságot jelent. Vajon mit üzennek ennek fényében az egykori óriásplakátok gyorsan elfeledett hívó szavai: felelősség, megbízhatóság, tapasztalat?

(Megjelent a Magyar7 2018/50. heti számában.)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.