Felülről irányított alulról jövő kezdeményezés
Terjed az abnormalitás, feltartóztathatatlanul. Ha kidobják az ajtón, benyomul az ablakon. Mert bizonyos érdekek azt akarják, hogy terjedjék, s ha kell, kijátsszák a törvényt is. Az Országgyűlés 2021-ben fogadta el a gyermekvédelmi törvényt, amely megakadályozza az NGO-kat, hogy LMBTQ-propagandával zaklassák a gyermekeket. Mert a magyar törvény és a normalitás szerint a gyermek nevelése a szülők (értsd: édesanya, édesapa) feladata és istenadta joga.
Az új, világmegváltó tanok terjesztőit azonban nem olyan fából faragták, hogy lemondanának sötét terveikről. Újabban kitalálták, hogy ha már nőnek öltözött manusok és/vagy manusnak öltözött nőszemélyek, esetleg élemedett transzvesztiták nem kilincselhetnek az iskolákban, akkor a tanárokat hívják meg egy kis agymosásra, hogy terjesszék a világmegváltó tanokat. Volt már ilyen a nap alatt. Élénken emlékszünk rá, amikor bírákat trombitáltak össze egy kis „érzékenyítésre”, hogy bizonyos esetekben hajlékonyabban érvényesüljön a törvény szigora. És jöttek a vérlázító, elképesztő bírósági döntések, amelyek méltán csapták ki a biztosítékot a társadalom normális többségében.
A harangot, mint már annyiszor, megint a CitizenGo családvédő egyesület verte félre, felhívva a figyelmet az LMBTQ-lobbi legújabb csalafintaságára. A Labris Leszbikus Egyesület, a Budapest Pride, az Amnesty International és a Háttér Társaság Budapesten, Pécsen és Szegeden tartott „szakmai továbbképzést” tanároknak, hogyan érzékenyítsék a diákjaikat.
A Befogadó terek címet viselő képzés alig palástolt célja, hogy a tanárok a tanításba csempésszék bele a „befogadást”.
„Jelentkezz, ha olyan tanár vagy szakember vagy, aki be tudna építeni szexuális és nemi kisebbségeket érintő tartalmakat az óráidba” – hirdette meg az eseményt a Labrisz Leszbikus Egyesület.
Az Amnesty International pedig az alábbi szolgálati közleményt tette közzé: „A tanárok és a fiatalokkal dolgozó iskolai szakemberek (pl. szociális munkások, iskolapszichológusok) számára módszertani képzést tartunk, segédanyagot állítunk össze és e-learning kurzust fejlesztünk (…) iskoláknak szánt útmutatókat dolgozunk ki (…) a befogadó iskolai terek kialakítása érdekében bevonjuk a diákokat (…) diákoknak szóló e-learning tananyagokat fejlesztünk és teszünk széles körben elérhetővé. (…) Célunk, hogy a diákok a projekt-workshopok és iskolai tevékenységek során elsajátított technikák segítségével (…) alulról jövő kezdeményezéseket, akciókat szervezzenek”.
Úttörők, szikrák, pionírok, sorakozó! – juthat eszükbe a régi rendszerben szocializálódott korosztályoknak a fentieket olvasva. „Akciókat szervezzenek.” Milyen ismerős! Előbb a tanárokat ösztönzik, majd a gyerekeket, mint régen, amikor a kommunista párt előcsapatait szólították meg. Mindez csak szervezés és némi pénz kérdése, ami a sikerhez szükségeltetik. Forrás pedig mindig akad.
A tanárok „okosítását” szolgáló projekt anyagi biztosítását például az az Európai Bizottság fedezte, amely nem tartja fontosnak az európai őshonos kisebbségek jogait.
A Háttér Társaság oldaláról ugyanis kiderül, hogy a „Befogadó terek létrehozása emberi jogi és alternatív oktatási módszerekkel (Creating Inclusive Spaces through Human Rights Education and Alternative Learning Journeys) című projektet az Európai Bizottság Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (CERV) programja 177 202,59 euróval támogatja, amelyből az Amnesty International Magyarországnak 78 614 euró támogatás jut”.
Természetesen nem voltunk jelen egyik fejtágítón sem, de a Labrisz egy korábbi tervezete alapján könnyű belőni a témaköröket, amikkel foglalkozhattak, hiszen a cél ugyanaz évek óta (míg csak bele nem köpött a levesbe az otromba törvény, amit ki kell játszani).
A Labrisz 2018-as anyaga például az alábbiakra biztat: „Tekintse igazi férfinak egy diáklány az őt felkérő férfiöltönybe öltözött lányt; a szalagavatón a fiúk keringőzhessenek fiúkkal is; a tanárok, amikor diákjaik párkapcsolati viszonyairól érdeklődnek, használják bátran azt a beszédmódot, amely pozitívan nyitott az azonos nemű elköteleződésekre is (vagyis nem heteroszexista), például: van barátod vagy barátnőd?; a lányok és fiúk kettéosztása erősíti a nemeket egymással szembeállító, dichotóm, heteronormatív szemléletet, amelybe egy transznemű, illetve nemi identitásában bizonytalan vagy a kettéosztást tudatosan elutasító fiatal nem fér bele;
Magyarán: igyekezzenek olyan felnőtteket nevelni a szerencsétlen kölkökből, mint az a finn muksó, aki eredetileg férfinak született, majd vénségére úgy döntött, hogy nő akar lenni, s ha még ez sem elég, megtanul korcsolyázni. S láss csodát, Finnországban minden lehetséges! Az emberi fajnak ez a büszke példánya bekorcsolyázott az EB-megnyitóra, s miután térdre rogyott és feltámogatták, nyakladozó lábakkal távozott.
Akad épeszű magyar szülő, aki ilyen jövőt álmodik a gyermekének?
Van olyan család, amely helyeselné, hogy a pedagógus szivárványos felvonulás képeit vetítve a nemi irányultságáról meséljen a gyermekének?
Az LMBTQ-lobbi természetesen a „biztonság”, a „jogegyenlőség” és a „diszkriminációmentesség” fogalmakkal dobálózik. Ennek megfelelően a projekt „egyik kiemelt célja, hogy minél több olyan iskola legyen Magyarországon, ahol a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó diákok biztonságban érzik magukat, önmaguk lehetnek és kibontakoztathatják képességeiket, mert a társaikkal egyenlő jogokat élveznek”.
Szerintük az az iskola biztonságos, ahol bemondásra elfogadják, hogy valaki mától más nemű, ahol kisöprik a keresztény értékrendet, ahol nem az a természetes, hogy a fiúknak a lányok tetszenek, a lányoknak pedig a fiúk,
és ahol egy diáklánynak az őt felkérő fiúruhába öltözött lányt „igazi férfinak” kell tekintenie. Istenem, lehet ennél szebb dolog a világon?
A Labrisz Leszbikus Egyesület szerint aki nem nyitott az általuk terjesztett tanokra, az heteroszexista, homofób és transzfób. Vagyis a társadalom 96 százaléka hülye, maradi, és ezen változtatni kell. „A jelenleg érvényes iskolai kerettantervek nem tartalmazzák a melegség, a transzneműség, az LMBTQ-emberek mint társadalmi csoport és hátrányos helyzetű kisebbség témájának megvitatását.
– írják Labriszék, akik szívesen átfogalmaznák a tantervet is.
Mindezek után csak előtolakszik a legfontosabb kérdés: kinek az érdekeit szolgálja ez az egyre erőszakosabb társadalomátalakító kísérlet, és mi a célja?
Miféle sátáni hatalom akarja felforgatni, szétdúlni az emberek normális életét, szétrohasztani a társadalmakat? A kérdésre csak akkor találjuk meg a választ, ha kontextusba helyezzük az összes erre irányuló jelenséget: kezdve az eltörlés „kultúrájával”, folytatva a keresztényi gyökerű nemzetek őslakosságának vegyítésével (a moszlimok tömegeinek bevándoroltatásával), megfejelve egy kiprovokált pusztító háborúval. Ha megtaláljuk, kik pénzelik mindezt, megkapjuk a választ.
Megjelent a Magyar7 hetilap 6. számában.
