Felfüggesztették a Jaruzelski elleni másik pert is
Július 19-én ugyanezen okból már felfüggesztették a 88 éves tábornok ellen ugyanezen a bíróságon folyó másik pert is. Előzőleg július elején Jaruzelski ügyét elkülönítették vádlott-társaiétól a tengermelléki munkásfelkelés leverésében játszott "irányító szerepe" miatt zajló perben - az események idején Jaruzelski nemzetvédelmi miniszter volt -, és bejelentették, hogy ügyét külön eljárásban fogják vizsgálni.
A bíróság a döntését a legutóbbi orvosi vizsgálatok eredményeivel indokolta, amelyek szerint Jaruzelski a következő egy évben egészségi állapota miatt nem tud részt venni a tárgyalásokon. Az egykori nemzetvédelmi miniszter, későbbi miniszterelnök és államfő limfómában - a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos betegségben - szenved, és kemoterápiás kezelésben részesül. Egy év elteltével a bíróság várhatólag ismét elrendeli a vádlott orvosi vizsgálatát, és dönt arról, hogy fenntartja-e a felfüggesztést, vagy folytatja az eljárást.
A hadiállapot bevezetése miatt indított perben az eredetileg kilenc vádlottból mára csak négyen maradtak: Jaruzelskin kívül a 83 éves Stanislaw Kania egykori pártfőtitkár, a 85 éves Czeslaw Kiszczak tábornok, volt belügyminiszter és a 81 éves Eugenia Kempara, az Államtanács egykori tagja. Ha a vádak bizonyítást nyernek, Jaruzelskit 10 évig, Kaniát és Kiszczakot 8 évig, Kemparát 3 évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti. A terhükre rótt bűncselekmények 2020-ban évülnek el.
Wojciech Jaruzelski kelet-lengyelországi földbirtokos nemesi családból származik. Gyerekkorában katolikus neveltetésben részesült, Varsóban egyházi iskolába járt. Élete 1939 szeptemberében érkezett fordulópontjához, amikor Sztálin a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében annektálta Lengyelország keleti felét. A kommunista megszállás elől Jaruzelski családja Litvániába menekült. Miután a Szovjetunió megtámadta a balti államokat is, a délnyugat-szibériai Bijszkbe deportálták őket. Édesapja az NKVD koncentrációs táborából való szabadon bocsátását követően vesztette életét.
Amikor a szovjetek elkezdték a lengyel egységek felállítását a Vörös Hadseregen belül, Jaruzelski a legelső önkéntesek egyike volt. Lovas felderítőként szolgált, a II. világháború végén részt vett Berlin ostromában is. A háborút követő években katonai iskolákat végzett, és csatlakozott a kommunista párthoz. Az 1968-as Prágai Tavasz idején ő vezette a Csehszlovákia elleni intervencióban részt vevő lengyel katonai erőket. 1970-ben tagja volt a W³adys³aw Gomu³ka elleni összeesküvésnek, miután Edward Gierek lett a párt első titkára. Ugyanebben az évben részt vett a munkássztrájkok mészárláshoz vezető, fegyveres leverésében.
1981-ben egyszerre lett miniszterelnök és a párt főtitkára. Amikor a Lech Wa³êsa vezette Szolidaritás szakszervezet már olyan népszerűvé vált, hogy veszélyeztette a kommunisták hatalmát a szovjet érdekszférában tartozó országban, Jaruzelski tábornok hadiállapotot hirdetett ki (ami a szabadságjogok felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, valamint kijárási tilalom elrendelését és a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását jelentette, sőt statáriumot is bevezettek).
Az akcióban 1750 tank, 1400 páncélozott jármű, 500 gyalogsági könnyű harckocsi és 9 ezer gépkocsi fedezete mellett 70 ezer katona és 30 ezer belügyes vett részt. A Varsóból kivezető utakon ellenőrző pontokat állítottak fel, de az állandó lakhelyet máshol is csak külön engedéllyel lehetett elhagyni. Ez alatt a televízióban és a rádióban csak Jaruzelski beszédét ismételték, és mivel minden sajtótevékenységet felfüggesztettek, kizárólag a Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint a ¯o³nierz Wolnoœci, a katonaság hivatalos lapja jelenhetett meg. A telefonvonalak egy hónapra elnémultak. A Szolidaritás több mint ötezer tagját tartóztatták le, zárták internáló táborokba, illetve ítélték el. A független szakszervezeti mozgalmat 1982. október 8-án törvényen kívül helyezték.
Jogászok szerint a "szükséges" hadiállapot bevezetése még az akkori, népköztársasági alkotmány rendelkezéseivel sem állt összhangban. Önfelmentő könyveiben, valamint későbbi interjúiban Jaruzelski e tettét a szovjet katonai beavatkozás megelőzésének szándékával, a kisebbik rossz választásaként magyarázta. Borisz Jelcin oroszországi elnöksége alatt nyilvánosságra került akták azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják: annak ellenére, hogy a szovjetek a helyzet gyors rendezését sürgetve folyamatos nyomást gyakoroltak a lengyel vezetésre, az afganisztáni beavatkozás után két évvel azonban nem tervezték a katonai bevonulást. Ezzel a szovjet vezetés határozottan visszautasította a lengyel kommunisták kérését, és ragaszkodott hozzá, hogy a Szolidaritás ügyét a lengyel kormány maga oldja meg.
Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése és reformpolitikája újabb löketet adott a lengyelországi folyamatoknak. Az 1988. decemberi, országos sztrájkhullám végül tárgyalóasztalhoz kényszerítette a lengyelországi kommunista vezetést. Az 1989. február 6.-tól április 15.-ig tartó Kerekasztal-tárgyalások eredményei alapjaiban változtatták meg a lengyel társadalmat és a kormányzást is. Ismét legalizálták a Szolidaritást. A lengyel parlament alsóházában addig garantált 65%-ot élvező kommunisták a szabad választásokon még a relatív a többség megszerzésére sem voltak képesek. Végül 1990-ben Jaruzelski lemondott az elnöki címéről. Utóda Lech Wa³êsa, a Szolidaritás vezetője lett.
