Felavatták Dobó István arcmását az egri várban
Rázsi Botond egri alpolgármester köszöntőjében emlékeztetett: nem maradt fent hiteles ábrázolás az 1552-ben az egri várat a törököktől védő kapitányról, ám pár éve Dobóruszkán fellelték az egykori egri hős maradványait. A csontok alapján pedig a Magyar Turán Alapítvány és a Magyar Természettudományi Múzeum segítségével és közreműködésével sikerült rekonstruálni Dobó István arcmását.
Az egri végvári vigasságok nyitó napján tartott avatási ünnepség a Dobó téren az Egri Vitézlő Oskolások műsorával kezdődött, onnan az ünneplők felvonultak a várba, ahol őrtüzeket gyújtottak, és az ágyúdombon közösen elmondták Dobó István - Gárdonyi Géza regényéből, az Egri csillagokból ismert - esküjét.
Ezt követően Berecz Mátyás, a Dobó István Vármúzeum megbízott igazgatója felelevenítette az 1552-es ostrom előzményeit és az ostrom 38 napját, a hősökre pedig ágyúlövéssel emlékeztek. A látogatók ezután átvonultak a vár Hősök termébe, ahol leleplezték Dobó István arcmását.
Még 2006-ban, a szlovákiai dobóruszkai templom átépítésekor találták meg az egri várvédő kapitány sírját. A maradványok, a koponya akkor a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek, ahol Papp Ildikó vezetésével vizsgálatsorozat kezdődött. A Gárdonyi Emlékév tiszteletére a Magyar Turán Alapítvány úgy döntött, antropológus szakértők közreműködésével szobrot készíttet Dobó István rekonstruált arcával. Ezt vasárnap, az Õsök Napja főattrakciójaként mutattak be a nagyközönségnek.
A hős várvédőről nem maradt fenn korabeli, hiteles ábrázolás, csupán a halála után, a fia által készíttetett szarkofág fedőlapján látható az arcképe, ám ez feltehetően idealizálja őt. Az eddig ismeretlen vonásokat Kustár Ágnes – akit Európa egyik legjobb arcrekonstruktőreként tartanak számon –, Balikó András szobrászművész, valamint Évinger Sándor antropológus készítette el.
„Természetes, hogy minden apró vonásában Dobó Istvánéval megegyezőt nem tud létrehozni a szakember, azonban ez az arc igen hasonló az eredetihez” – hangsúlyozta Évinger Sándor. „Dobó István koponyájáról az orvosi diagnosztikában használatos CT segítségével készítettük el a háromdimenziós felvételeket. A rekonstrukció két fő szakaszból állt: először a ”kényszerű” munkákat kellett megcsinálni, vagyis a koponya hiányos, alakbeli torzulásait javítottuk ki anatómiai jelleg alapján” – magyarázta.
„Ezután kezdődhetett el a tényleges arcrekonstrukció, amely óriási precizitást igényelt, ez volt a legidőigényesebb feladat. A mimikai izmokat az eredési és tapadási helyek szerint határoztuk meg. A lágyszövet-adatokkal ezeknek az izmoknak a vastagsága számítható ki, mely után a szem, a száj, az orr elhelyezkedésének és formájának megállapítása következett. Mikor ezekkel elkészültünk, akkor vontuk be egy nagyjából ötven éves ember korának megfelelő „bőrrel”. A hajviselet, a bajusz és a szakáll számít valóban csak következtetésnek, ezt az adott korszakra jellemző viselet alapján építettük rá a szoborra. Azért is, mivel a korabeli ábrázolásokon Dobót mindig arcszőrzettel ábrázolták” – mondta a szakember.
Bíró András Zsolt ezt annyival egészítette ki, hogy a lehetséges eltérések csupán az adott tápláltsági állapotból adódhatnak, mivel a test más részeihez képest az arcon kevésbé változik az izmokon lévő zsírszövet mennyisége. Éppen ezért lehet nagyon hiteles egy ilyen fejszobor, mert azt, hogy kinek milyen az arca, a koponya határozza meg, ami nem változik látványosan.
A várkapitány hosszúcsontjainak mérete alapján termetbecsléssel állapították meg, hogy 178-182 cm magas, erős testalkatú férfi volt. Ezzel nagyon kiemelkedett kortársai közül, hisz korában 166 cm volt az átlagtermet. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy a legendás katona köszvényben szenvedett.
Külön érdekesség, amit a fejforma és az arcvonások árulnak el Dobóról. Ha a leírásokból nem tudnánk, milyen markáns és karakteres egyéniség volt, erőteljes koponyája, erős járomcsontja akkor is ezt tükrözné. Az akkori időkben nagyon hosszúnak számító életkora pedig szívósságát és kiváló harci tudását mutatja – írja a heol.hu portál.
