Farsang régen és ma

Míg vidékünkön vízkereszt napján (január 6-án), addig Velencében december 26-án, Spanyolországban pedig  január 20-án indul a farsangi időszak. Rómában a hamvazószerdát megelőző 11 napot tartják farsangi időszaknak, vagy ahogy ők mondják, karneválnak.

A farsang eredetére vonatkozóan is számos változat létezik. Egyes források szerint a római Saturnália ünnepekből eredeztethető, és ez a párhuzam nem kizárt, ugyanis mindkét ünnep alatt főszerepet kap az ivászat, a lakoma, és a duhajkodás. Egy másik verzió szerint a farsang a Dionüszosz ünnepből ered. A római istenség a bor, a mámor és a termékenység istene, az ókori Rómában decemberben és januárban táncos, álarcos mulatságokat tartottak a tiszteletére.

Az évszázadok során persze megkopott ez az össznépi duhajkodás, jöttek a keresztények, akik minden addig jól bevált hagyományt és babonát az összes görög és római istennel együtt pogányságnak tituláltak. A farsangi időszakban számos városban rendeznek felvonulásokat. A leghíresebb a riói karnevál (idén február 17. és 22. között rendezik) és a velencei karnevál (február 11-től 21-ig), Magyarországon a mohácsi busójárás, melyet idén február 16. és 21. között tartanak. Volt idő, amikor ebben az időszakban állatviadalokkal, lóversenyekkel is ünnepeltek, mint ahogyan ezt a Római Birodalomban is tették.

A farsang régen a párválasztás időszaka volt, és egyben  „esküvői főszezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt lagzit tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap, amikor az ifjú férj az após kontójára fogyaszthat, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

Meg kell említeni továbbá a farsanghétfőt is. Ezen a napon tartották az ún. asszonyfarsangot, ami idén február 20-ra esik. Az asszonyfarsangot rendkívül egyszerűen elképzelhetjük: adott egy falunyi asszony és lány, akik összegyűlnek egy tágas, zárt és fűthető helyen, ahol rommá isszák magukat. Ez az a nap ugyanis, amikor a nők is úgy mulathattak, ahogyan a férfiak: nótázhattak, köpködhettek, vigadhattak hajnalig. Persze ma már szinte minden nap asszonyfarsang van, legalábbis hétvégenként, úgyhogy régen mégse volt jobb minden.

Az asszonyfarsang után egészen húsvétig tilos volt a vigadalom, lakodalom és a tánc is. A hétfőre eső asszonyfarsang után következik a húshagyókedd, ami a farsang farkának az utolsó napja. Ezen a napon koporsót, szalmabábut égettek, ezzel is temetve a telet, lezárva a farsangi időszakot. A gyújtogatás utáni napon, hamvazószerdán veszi kezdetét a Húsvét előtti 40 napos böjt időszaka, ami, kitűnő alkalom a szervezet méregtelenítésére, fogyókúrára.