Ezerhétszáz éves átoktáblát találtak Jeruzsálemben
JERUZSÁLEM. Egy 1700 éves, ólomból készül átoktáblát találtak Jeruzsálemben az egyik összedőlt római kori palota maradványai között izraeli régészek. A fémlapocska valószínűleg egy jogi disputa "ultima ratióját" jelentette.
A római kori palota a givati parkolóház területén található, amely rész a Templom-hegytől délre fekvő domboldalhoz, azaz az ősi Jeruzsálem területéhez, Dávid király városához tartozik, s mintegy hatezer év történelmét fogja át. A terület egyébiránt jelentős turisztikai látványosság, főbb bibliai és régészeti látványosságai közül kiemelkedik a Siloám-medence és a hozzá vezető királyi lépcsősor, az Ezékiás-alagút, a Gihon-forrás, Dávid király palotájának maradványai és a Warren-akna.
A mintegy kétezer négyzetméteres palotát az időszámításunk szerinti 3-4. században lakták és 363-ban, egy földrengés következtében dőlt romba. Itt találták meg legutóbb az említett római kori átoktáblát is, amely görög nyelven íródott. A rajta szereplő nő, bizonyos Kyrilla hat istent hív segítségül, hogy átkot hozzanak egy Iennys nevű férfira, akivel valószínűleg jogi eredetű vitába keveredett.
Kyrilla négy vallás elemeit mossa össze a táblán – magyarázta Robert Walter Daniel, a Kölni Egyetem kutatója. A hölgy négy görög (Hermész, Perszephoné, Plútó, Hekaté), egy babilóniai (Ereskigal) és egy gnosztikus (Abraxas) isten nevét említi a szövegben, amelyben ráadásul olyan mágikus szavak is előfordulnak, mint a héber eredetű "Iaoth".
Kyrilla és a célszemély, Iennys valószínűleg a római középosztályhoz tartoztak, a nő által az átoktáblán használt 'ellenfél' szó pedig arra utal, hogy jogi vita alakult ki köztük. A tábla legalábbis olyan elemekkel van tele, amelyeket az eddig Cipruson és más helyeken előkerült átoktábláknál is alkalmaztak készítőik. Az i.e. 5-4. századtól kezdve terjedt el széles körben az átoktáblák (Defixionum tabellae) használata, különösen a Földközi-tenger medencéjében. Az átoktáblákat általában a vesztes fél utolsó megoldásként alkalmazta, amikor már csak ez az egy "intézkedés" állt a lopás vagy egyéb bűncselekmény, illetve a szerelmi hűtlenség áldozata rendelkezésére, hogy ellenfele, haragosa számára a rossz szerencsét biztosítsa.
A mágikus szöveg alkalmas volt a kicsinyes frusztrációk levezetésére, a tolvajok megbüntetésére, de használták kereskedők és sportolók is versenytársaik megkárosítására - számol be a mult-kor.hu. Az átoklemezek általában kis, vékony fémlapok voltak, melyeket hengerré göngyölítettek fel, és templomok, kutak, vizek vagy szentnek tartott helyek közelében dugták el. Halott mellé is helyezték, gyakran bábut is "mellékelve", hogy a haragos vagy az ellenfél megkínzását is "biztosítsák".
Az ólomlapot a palota északnyugati részén találták meg, de az a második emeleti szoba, ahol eredetileg elhelyezték, a földrengés következtében összedőlt. A tábla mellett talált leletekből azonban nagyjából sikerült képet alkotni arról, hogyan nézett ki a helyiség: a hatóság szakemberei mozaik- és freskótöredékekre, illetve olyan tetőcserepekre bukkantak, amelyeken a Jeruzsálemben állomásozó tízedik légió jelét azonosították. Azt nem tudni, hogy milyen célt szolgált ez a szoba, de minden bizonnyal az Iennysként emlegetett férfiú szorosan kötődött hozzá – talán itt vagy a közelben dolgozott –, mivel az átoktáblát rendre ott rejtették el, ahol a célszemély gyakorta megfordult.
A mintegy kétezer négyzetméteres palotát az időszámításunk szerinti 3-4. században lakták és 363-ban, egy földrengés következtében dőlt romba. Itt találták meg legutóbb az említett római kori átoktáblát is, amely görög nyelven íródott. A rajta szereplő nő, bizonyos Kyrilla hat istent hív segítségül, hogy átkot hozzanak egy Iennys nevű férfira, akivel valószínűleg jogi eredetű vitába keveredett.
Kyrilla négy vallás elemeit mossa össze a táblán – magyarázta Robert Walter Daniel, a Kölni Egyetem kutatója. A hölgy négy görög (Hermész, Perszephoné, Plútó, Hekaté), egy babilóniai (Ereskigal) és egy gnosztikus (Abraxas) isten nevét említi a szövegben, amelyben ráadásul olyan mágikus szavak is előfordulnak, mint a héber eredetű "Iaoth".
Kyrilla és a célszemély, Iennys valószínűleg a római középosztályhoz tartoztak, a nő által az átoktáblán használt 'ellenfél' szó pedig arra utal, hogy jogi vita alakult ki köztük. A tábla legalábbis olyan elemekkel van tele, amelyeket az eddig Cipruson és más helyeken előkerült átoktábláknál is alkalmaztak készítőik. Az i.e. 5-4. századtól kezdve terjedt el széles körben az átoktáblák (Defixionum tabellae) használata, különösen a Földközi-tenger medencéjében. Az átoktáblákat általában a vesztes fél utolsó megoldásként alkalmazta, amikor már csak ez az egy "intézkedés" állt a lopás vagy egyéb bűncselekmény, illetve a szerelmi hűtlenség áldozata rendelkezésére, hogy ellenfele, haragosa számára a rossz szerencsét biztosítsa.
A mágikus szöveg alkalmas volt a kicsinyes frusztrációk levezetésére, a tolvajok megbüntetésére, de használták kereskedők és sportolók is versenytársaik megkárosítására - számol be a mult-kor.hu. Az átoklemezek általában kis, vékony fémlapok voltak, melyeket hengerré göngyölítettek fel, és templomok, kutak, vizek vagy szentnek tartott helyek közelében dugták el. Halott mellé is helyezték, gyakran bábut is "mellékelve", hogy a haragos vagy az ellenfél megkínzását is "biztosítsák".
Az ólomlapot a palota északnyugati részén találták meg, de az a második emeleti szoba, ahol eredetileg elhelyezték, a földrengés következtében összedőlt. A tábla mellett talált leletekből azonban nagyjából sikerült képet alkotni arról, hogyan nézett ki a helyiség: a hatóság szakemberei mozaik- és freskótöredékekre, illetve olyan tetőcserepekre bukkantak, amelyeken a Jeruzsálemben állomásozó tízedik légió jelét azonosították. Azt nem tudni, hogy milyen célt szolgált ez a szoba, de minden bizonnyal az Iennysként emlegetett férfiú szorosan kötődött hozzá – talán itt vagy a közelben dolgozott –, mivel az átoktáblát rendre ott rejtették el, ahol a célszemély gyakorta megfordult.
Forrás
mult-kor.hu
