Ez férfimunka volt!

Karaffa Attila, ma7 2018. június 18., 18:57

Ma kísértek utolsó útjára az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban Paulisz Boldizsárt. Az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola és kollégium alapítójára, a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna, Esterházy János végső sírhelyének építtetőjére Karaffa Attila írásával emlékezünk. 

Paulisz Boldizsárra emlékezem. Az iskolaalapítóra, a közösségszervezőre, Esterházy János végakaratának teljesítőjére, az Esterházy János Zarándokközpont alapítójára, az építőre, családapára, felvidéki magyar hívő katolikusra. 

Esterházy János végakaratának teljesítése által ismertem meg az alsóbodoki Paulisz Boldizsárt. Megkért, hogy segítsek a mártírgróf földi maradványainak szülőföldjén való kegyeleti megemlékezés szervezésében. Már sokat hallottam és láttam az alsóbodoki Paulisz-birtokról és Boldizsárról, de azelőtt személyesen még sohasem találkoztunk. Majd jött a felkérés tőle. Megtiszteltetés volt számomra, hogy segíthetek az általam, általunk is nagyrabecsült és tisztelt Esterházy János földi maradványainak elhelyezésében. Boldizsárnak köszönhetően több Esterházy tisztelőt is megismerhettem a kegyeleti megemlékezés előkészítő ülései alkalmával.

Minden egyes ülésen, találkozón határozott volt, a feladatok nem rettentették el. Mindig a megoldásokat kereste, sosem mondta semmire, hogy nem megoldható. Tele volt erővel, tervekkel a jövőt illetően. Súlyos betegsége sem tántorította el a munkától. Rendületlenül dolgozott, hitéből és családjából erőt merítve éjt nappá téve azon munkálkodott, hogy Esterházy János szülőföldjén nyugodjon. Sikerült. A múlt év szeptemberi kegyeleti megemlékezés valóban méltóságteljes volt. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy teljesítette valakinek az utolsó kívánságát. Paulisz Boldizsár ilyen ember volt. A Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában nyugszanak Esterházy János földi maradványai. Több ízben jártam a kápolnában, ahol az altemplomban készítette saját maga nyughelyét is. Reméltem, hogy még hosszú éveken keresztül üres marad a sírhely. Nem így történt.

A Teremtő magához szólította Őt. Földi pályafutását befejezte, de amit alkotott az mind itt marad a felvidéki és az egyetemes magyar közösségnek. Itt marad a kápolna, Esterházy János nyughelye, az alsóbodoki iskola, az emléktáblák és szobrok, de ami a legfontosabb, Ő maga is példaképnek.

Mert példaképekre szükségünk van és Paulisz Boldizsár munkássága arra ösztönöz bennünket, hogy folytassuk amit elkezdett. Ápoljuk, óvjuk és adjuk tovább magyar kultúránkat, néphagyományainkat, Esterházy János életét és munkásságát ismertessük meg szélesebb körben is. Őrizzük meg keresztény hitünket és szeressük szülőföldünket!

Munkást és államfőt ugyanúgy köszöntött. Kedves szóval, megbecsüléssel.

Boldizsár munkája, életerős kisugárzása hiányozni fog. A lángot családja viszi majd tovább. Becsüljük meg az építő munkáját és amikor elzarándokolunk majd Alsóbodokra, csak ennyit mondjunk: Köszönjük!

Köszönöm én is Boldizsár, hogy megismerhettelek! Nyugodj békében!

Karaffa Attila

0 HOZZÁSZÓLÁS