Európa-szerte híres volt az ürményi lóverseny
Az ürményi birtok tulajdonosai a 18.század közepétől a Hunyadyak voltak. 1814-ben a nagy lókedvelő hírében álló szenvedélyes gazdász, Hunyady József gróf messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított itt. A magyar nemesség a napóleoni háborúkban megcsappant honi lóállomány javítását remélte a lónemesítéstől. Ezt a célt szolgálta az ürményi birtok is.
A lótenyésztés fontos tevékenység volt ebben az időszakban, hiszen a ló közlekedési eszköz volt és exportcikk. A legkiválóbb méneseket a nagybirtokos főurak tartották fenn, ami magyarázatot ad arra, hogy az ország nagyjai kiemelten foglalkoztak a lótenyésztés témájával. Széchenyi István gróf Angliában szerzett tapasztalatait nagyra becsülte a kor főnemessége.
A nemesítéshez a magyar nemesurak angol telivéreket használtak. Tulajdonságaik megállapítására a felvidéken is rendszeresen futamokat rendeztek. Ezek a futamok megkönnyítették a megfelelő tenyészanyag kiválasztását a pozsonyi és a környékbeli ménesek gazdáinak.
Az első futamot 198 éve, 1814. május 22-én rendezte meg Hunyady József gróf Ürményben. A pálya hossza 2600 méter volt és 13 ló állt startvonalhoz. A leghíresebb példány az Egyiptomból származó Tajár nevű paripa volt. Õ a magyar telivérek "őse". Báró Hoeller Móric, a 19. századi írásaiból kiderül, hogy a legendás Kincsem nagyanyját, a The Mermaid (Hableány) nevű sötétpej kancát is Hunyady József ürményi birtokán idomították.
Hunyady József 1821-ig rendszeresen rendezett futamokat a Nyitrához közeli birtokon. A korabeli források alapján valószínűsíthető, hogy a közönség nem kötött fogadásokat, csak gyönyörködött a vágtában, s eközben persze a kiszemelt állatok tulajdonságait is felmérte. Vári András „Angol játék a magyar gyepen“ című könyvében azt írja, nincs adat arra nézve, hogy ezek a lóversenyek egy baráti társaság szórakozását szolgálták-e, vagy nyilvános versenyek voltak. A szakírók napjainkban az első lehetőség felé hajlanak.
Az ürményi birtokot és az itteni lóversenyeket mindenesetre a korabeli európai közvélemény is ismerte és számon tartotta. A versenyek rangjára utal, hogy néhanap az uralkodócsalád tagjai is részt vettek a nézők soraiban. Wesselényi is az ürményi Hunyady-uradalomba küldte gazdatisztjét az élenjáró ló- és juhtenyésztés elsajátítása végett.
Széchenyi István „Lovakrúl“ című művéből kiderül, őt magát is elbűvölte az ürményi Hunyady-birtok, annak vezető gazdatisztje, Appel angol lovászatot becsmérlő megjegyzésein azonban megbotránkozott. A gróf angliai útjáról hazatérve úgy fogalmazott, három dolgot kell megtanulni Angliától: az alkotmányt, a gépipart és a lótenyésztést. Egy 1819. áprilisából származó forrás szerint Széchenyi meg volt győződve arról, hogy saját, ekkor már részben angol vérű és angol módra trenírozott lovai sokkal többet érnek, mint az ünnepelt ürményi gazdászat ménjei. Mindez nem csökkentette gróf Hunyady József iránti tiszteletét.
Hunyady ekkor már szabályosan rabja volt a lóversenyszervezésnek. Még saját húga halálának napján is a futamokkal foglalatoskodott. Széchenyi Istvánnal, gróf Festetics Lászlóval, gróf Károlyi Lajossal és Brudern báróval elhatározták, hogy állandó, nagyértékű díjat tűznek ki. A versenyszabályokat Hunyady akarta a király elé terjeszteni, de egyre súlyosbodó betegsége, majd 1822 januárjában bekövetkezett halála miatt erre nem kerülhetett sor. Ezután Széchenyi hívta össze Bécsben az ügy iránt érdeklődőket.
Széchenyi korábbi angliai útján szerzett ismereteire alapozva megszerkesztette a "Lovaspályázás törvényeinek projektuma" című versenyszabályzatot, majd évtizedes szervezés és engedélyeztetés után 1826 nyarán Pozsonyligetben megtartották az első szabályos lóversenyt. Egy évvel később, 1827. június 6-án megvalósult az első pesti lóverseny is, amelyet óriási érdeklődés kísért. 22 ló vett rajta részt, a győztes Wesselényi Miklós "Alborac" nevű kancája lett. "Alborac" ekkor 5 éves volt, és Széchenyi István cenki tenyészetében nevelkedett.
Az első pesti lóverseny
Széchenyi 1828-ban kiadott "Lovakrúl" című könyve értékes meglátásokat tartalmazott a lótenyésztést illetően. Azon túl, hogy a lóversenyzést népszerűsítette, a magyar lótenyésztés egyik alapművének tekinthető. Írásával nyilvánosan fejet hajtott gróf Hunyady József úttörő munkája és lótenyésztés iránti szenvedélye előtt. Könyvében ugyanis az áll, hogy az elhunyt gróf emlékére jelenteti meg.
