Esterházytól „haló poraiban" is rettegtek

hirek.sk 2013. március 08., 11:36
BUDAPEST. Molnár Imre történész szerint Esterházy János - akinek hamarosan a budapesti XII. kerületben szobrot állítanak - nem volt antiszemita, és kevés magyar van, aki a szlovákok felé több gesztust tett volna mint ő.

Esterházy János a magyarság vértanúja – mondta a Heti Válasznak adott interjújában Molnár Imre, akinek a politikusról írt könyve magyar, angol és szlovák nyelven is megjelent. A történész szerint a „szoborállítás abban is segít, hogy Magyarország megtanulja a határon túli magyarság Trianon utáni sok ezernyi áldozatát saját hőseiként kezelni”.

Arra a felvetésre, hogy ez eddig miért maradt el, Molnár Imre elmondta: az ok a szocializmus proletárinternacionalista ideológiája volt. A kommunista ideológusok számára nem Esterházy és a szlovákiai magyarság volt a fontos, hanem a csehszlovák kommunista párttal való testvéri kapcsolat, a rendszerváltás után pedig a magyar politikai vezetők a jószomszédi kapcsolatokat féltették, és nem vetették fel a kisebbségeket ért sérelmek orvoslását.

Molnár szerint a Felvidéken még „haló poraiban is rettegtek” Esterházytól, ezt bizonyítja az, amikor a politikus húga, Mariska a mírovi börtönben tett látogatásakor elhamvasztott testvére földi maradványaiért jelentkezett, de a börtönőr ellenállt a kérésnek. „A politika nemcsak elfeledni szerette volna a nevét, hanem örökre kiiktatni a történelmi emlékezetből. Hála Istennek, a fölvidéki magyarság nem feledte el” – fogalmazott a történész.

Az Esterházy ellen gyakran felhozott vád, miszerint a politikus antiszemita volt, a történész szerint több sebből vérzik. „Ha antiszemita lett volna, akkor a nézeteit szabadon kifejthette volna. Több felvidéki újság kiadója, illetve mecénása volt. Ezekben a lapokban nemcsak ő nem írt le soha egyetlen ilyen mondatot, de nem is engedte, hogy a lapjaiban ilyen írás megjelenjen. Szinte minden vele kapcsolatos publikációt elolvastam, beszédeit folyamatosan közölték, maga is rendszeresen írt és számos interjút adott, de egyetlen antiszemita kijelentést sem találtam” – mondta el Molnár Imre, hozzátéve, hogy Esterházy az Esti Újság zsidó származású munkatársait is az utolsó pillanatig foglalkoztatta és a pártjában sem volt hajlandó felülvizsgálni származás alapján a tagságot.

Szerinte az is hazudik, aki azt állítja, hogy Esterházy a zsidók deportálásáról rendelkező 1942-es törvényen kívül az összes többi zsidótörvényt megszavazta, mivel a jogfosztottság minden részletét tartalmazó Zsidó kódexet nem a parlament, hanem a kormány hozta meg, az Országgyűléshez pedig ebből csak néhány kiegészítő szabályozást igénylő törvény került. Például a földrendelkezésekkel kapcsolatos jegyzőkönyvben az áll, hogy a politikus igazoltan maradt távol az ülésről, így nem is szavazhatta meg a törvényt.

A Nyitraújlakon született politikust 1956-ban a morvaországi Mírov börtönébe szállították, ott halt meg 1957. március 8-án. Holttestét elhamvasztották, a hamvakat nem adták át a családnak. Lánya, Alice közbenjárására 2007-ben Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter kutatta fel nyughelyét: urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található.

1993-ban Göncz Árpád köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös.

2008 végén portréját ünnepélyesen elhelyezték az Európai Parlament brüsszeli székházában. 2009-ben Lech Kaczynski lengyel államfő – posztumusz – a Polonia Restituta kitüntetéssel ismerte el Esterházy lengyel menekültek érdekében kifejtett tevékenységét. 2011-ben, születésének 110. évfordulóján Budapesten teret neveztek el róla.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS