Esterházy Jánosról nyílt kiállítás Veszprémben

hirek.sk 2012. február 15., 07:57
VESZPRÉM. Esterházy Jánosra, a mártír magyar politikusra, az áldozatvállaló keresztény emberre emlékeztek Veszprémben a Szaléziánumban kiállítással és életének felidézésével.
A Hommage à gróf Esterházy János című vándorkiállítás, amely a Pozsonyi Magyar Galéria tárlataként bejárta már Magyarországot és a határon túli magyar közösségekhez is eljutott, az 55 éve a morvaországi Mirov kommunista börtönében elhunyt fehér vértanúra emlékeztet képzőművészeti alkotások (festmények, grafikák, kollázstechnikával készült művek) erejével. Ezeket a galéria felhívására a mártír politikus tiszteletére készítették a magyar művészek, s a tárlat anyaga folyamatosan bővül.

A kiállításmegnyitó bevezetőjében Márfi Gyula emlékezett Esterházy Jánosra. A veszprémi érsek elmondta: Esterházy mélyen keresztény és magyar érzelmű ember volt. Mélységes keresztény hite bizonyára édesanyjának, a lengyel származású grófnőnek, Elzbieta Tarnowskanak is köszönhető. Márfi kiemelte, hogy Esterházy kereszténysége abban is megnyilatkozott, hogy mindig törekedett az egységre: hirdette, hogy a magyaroknak pártoktól és felekezetektől függetlenül össze kell fogniuk, s a keresztényeknek is egységre kell törekedniük egymással, valamint a világban élő jóakaratú emberekkel.

Ennek jegyében állt ki a szlovákok mellett is. Amikor Kassát visszacsatolták Magyarországhoz, az volt a kérése ünnepi beszédében, hogy a visszakerült területek szlovák nemzetiségű lakosaival bánjanak a magyarok tisztességesen. Amikor a zsidótörvényt meghozták, ő volt az egyetlen a pozsonyi parlamentben, aki nemmel szavazott. Ehhez akkor hősies bátorság kellett – mutatott rá az érsek. – Bujtatott zsidókat, lengyeleket, magyarokat és cseheket, amikor segítségre szorultak, válogatás nélkül. Beidézték a szlovák hatóságok Pozsonyban, elfogták a nyilasok Budapesten, a háború vége felé pedig átadták az oroszoknak, megjárta a Gulágot is, de soha nem tudták megtörni, egzisztenciális ígéretekkel sem.

Nem vállalt a felkínált miniszterséget Beneš kormányában, mert pártjával nem kívánt részese lenni annak a hatalomnak, amely magyarellenes politikájáról volt ismert. Halála előtt nem sokkal lett volna lehetősége arra, hogy elmeneküljön Magyarországról, de ő nem menekült el a kereszt elől. Amikor Kassát visszacsatolták Magyarországhoz, visszatért kisebbségbe szorult honfitársaihoz, mert sorsukban osztozni akart. Amikor megpróbálták beszervezni a nemzetiszocialista pártba, azt mondta: „a mi jelünk a kereszt, és nem a horogkereszt”.

A megnyitón Porga Gyula veszprémi polgármester is méltatta Esterházy János emberi, keresztényi, politikusi érdemeit. A kiállítás, amely emlékét idézi, Porga szerint túlmutat azonban rajta: mindannyiunk közös magyar sorsára és történelmére is utal, emelte ki. Arra az igazságra mutat rá, hogyha meg akarunk maradni, magyarként kell megmaradnunk idegenben vagy idehaza egyaránt. Esterházy a magyarság határokon átívelő összetartozásának, sorsközösségének jelképe. „Itt maradok köztetek, s veletek fogom átélni a rossz napokat is. Mert ha másokat maradásra bíztatok, én sem mehetek el innen” – idézte a polgármester mártír politikus Trianon utáni gondolatait. Esterházy János a megmaradás bástyája volt – mutatott rá.

Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség és az azon belül működő Esterházy János Emlékbizottság nevében emlékezett Esterházyra, valamint szólott arról, hogy elkezdték boldoggá avatásának hivatalos elindítását. Az olmützi püspökség (amely alá tartozik Mirov, Esterházy halálának helyszíne), vállalta az eljárás megindítását. Martényi kiemelte: a szlovák-magyar megbékélésnek egyik kulcsa az Esterházy-kérdés.
Forrás: Magyar Kurír
0 HOZZÁSZÓLÁS