Érdemes ápolni Szent Buldus kultuszát
A krakkói Isteni Irgalmasság bazilika (Sanktuarium Bo¿ego Mi³osierdzia) magyar kápolnájának dísze a Puskás László festőművész által készített mozaik, melyen Magyarország és Lengyelország szentjei jelennek meg a középkortól egészen napjainkig. Szent Gellért társaságában két kevésbé ismert püspök arcával is találkozhat a látogató: Szent Beszteréd nyitrai és Szent Buldus (egyes változatokban Bőd) egri püspökével, akik a középkori források szerint Gellérttel együtt haltak vértanúhalált az 1046-os pogánylázadás során.
A legenda szerint Gellért Beszteréd, Buldus és Beneta püspökökkel a pesti révhez indult, hogy együtt tisztelegjenek Vazul Oroszországból hazahívott fiai, András és Levente herceg előtt, akiket nemesek egy csoportja kért fel a hazatérésre. A hercegek, miután meggyőződtek arról, hogy hazahívásuk nem csapda, eleget is tettek a nemesek kérésének, ám az elégedetlenkedők csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak harcolni András és Levente oldalán, ha engedélyezik a pogány vallás gyakorlását, illetve templomok lerombolását, papok, püspökök meggyilkolását.
Ennek előzménye, hogy Szent István halálát követően komoly veszélybe sodorták a fiatal államalakulatot a trónviszályok. Orseolo Péter, mint a német király hűbérese – a Képes Krónika szavaival élve – „zsarnoki kegyetlenséggel korbácsolta” az országot. A trónharcok során a keresztény eszmék hitelüket vesztették a magyarság szemében, a pogánysághoz való visszatérés jelenkori szóhasználattal élve a „nemzeti ellenállás” szerepét töltötte be a magukat kereszténynek nevező, ám azzal ellentétesen cselekvő német és olasz Péter-hívekkel szemben. Az országban széleskörű pogánylázadás robbant ki, melynek egyik vezéralakja a Békés várából származó Vata volt, akinek emberei felelősek a három püspök haláláért.
A visszatérő hercegek előtt tisztelegni kívánó Gellért és Buldus püspökök a Dunán való átkelés előtt szenvedett vértanúhalált a felkelőktől. Beszterédnek és Benetának sikerült a túlpartra jutnia, azonban ott is lázadók vártak rájuk. Míg Benetát András időközben megérkező csapatai kiszabadították, Beszteréd halálos sebesülést szerzett. Gellért püspököt Csanádon temették el, testét később Velencébe vitték, így maradhatott fenn a történelem viharaiban, ellentétben társainak sírhelyeivel, melyekről ma is csak feltételezések vannak.
Buldus egri kultuszának alapjai a jezsuita egyháztörténész, Inchofer Menyhért 1644-es írására vezethetőek vissza, mely Gellért három társát nyitrai, veszprémi és egri püspökként azonosította: e gondolatra támaszkodva terjesztette el a vértanú tiszteletét Telekessy István egri püspök, aki kápolnát szenteltetett, és iskoladrámát is színre vitetett Buldus emlékére. Mivel a vértanú püspököt csak a hagyomány tekintette szentnek, Esterházy Károly volt az, aki elindította, hogy elődjét hivatalosan is a szentek sorába iktassák, azonban elegendő forrás hiányában a kanonizáció elmaradt.
Az egri püspökség első évszázadairól meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Az egyháztörténeti szakirodalom nem Buldust, hanem Katapánt említi Eger első püspökének, és Schmitth Miklós jezsuita történész valószínűsít egy Bonifác nevű püspököt is. Buldust tehát a harmadik egri püspök volt, ha valójában az egri egyházmegye élén állt – vélhetően Inchofer Menyhért birtokában sem álltak olyan bizonyítékok, melyek egyértelműen alátámasztották volna feltételezéseit a korszak kevésbé ismert egyházi méltóságairól.
Katona István egyháztörténész pécsi püspöknek vagy kalocsai érsek tartotta Buldust, mégpedig azért, mert Egerből útra kelve már Abaújváron üdvözölhette volna Andrást és Bélát a székesfehérvári kitérő helyett. Inchoffer minden bizonnyal saját fantáziájára támaszkodott, hiszen művének 1644-es megjelenése előtt egy forrásban sem találhatjuk annak nyomát, hogy Gellért két vértanú-társa nyitrai, illetve egri püspök lett volna. Szent Buldus tisztelete tehát egy szép hagyomány, amelyet azonban érdemes ápolni.
Szent Buldusnak, annak ellenére, hogy csak a hagyomány tartotta Eger egyik első főpásztorának, komoly kultusza alakult ki a 17-18. században, melyet elvétve még ma is őriznek - mutat rá a törtenelem.hu portál.
