Erdélyi kopjafát avattak a Selye János Gimnáziumban
Elek József történelem- és Stirber Lajos zeneszakos tanár, karnagy zenés-irodalmi műsora után került sor a kopjafa-avató ünnepségre.
Cséplő Cynthia végzős diák szavalata után Andruskó Imre igazgató szólt az egybegyűltekhez szót ejtve oktatási intézménye testvériskolai kapcsolatairól. „Az 1848-beli forradalmárok a 12 pont közül az utolsóban követelték az Uniót Erdéllyel. Ez a székelyudvarhelyi testvériskolánktól kapott kopjafa is ékes bizonyítéka annak, hogy a két intézmény között már megvalósult, és mindkét fél számára gyümölcsözőnek bizonyul az unió“ - mondta az igazgató.
Elek József tanár ismertette a kopjafák történetét. Kifejezte reményét, hogy az ajándékba kapott gimnáziumi kopjafa Révkomáromban nem az elmúlás, hanem a közös magyar jövő építésének jelképe lesz. „Ez az ajándék nagyon hosszú ideig emlékeztessen arra, hogy élnek, és élni fognak magyarok a Felvidéken és Erdélyben is!“ – zárta gondolatait.
A házigazdák koszorúkat és virágokat helyeztek el a kopjafánál, amelyet Tamási Áron szavai díszítenek: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!“ Az ünnepség záróakkordjaként a gimnázium kórusa a jelenlevőkkel elénekelte a Székely Himnuszt.
A magyarországi pedagógusok és diákok a Rákóczi Szövetség támogatásának köszönhetően vehettek részt a mai ünnepségen.
A Rákóczi Szövetség március 15-i diákutaztatási programjára idén 74 középiskola pályázott. A szervezet valamennyi kérelmet pozitívan bírálta el, így mintegy háromezer magyarországi diák vehet részt közös ünnepségeken és megemlékezéseken valamely határon túli településen.
A Rákóczi Szövetség 1994 óta hirdeti meg március 15-i diákutaztatási programját magyarországi középiskolások számára, azzal a céllal, hogy a diákok elutazhassanak a Kárpát-medence valamely határon túli településére és az ottani magyar társaikkal közösen ünnepelhessenek. Ennek célja, hogy sokrétű közvetlen kapcsolat szövődjön a magyarországi és a határon túli magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között.
