Elnöki ügyek nálunk és más nemzeteknél
Petr Pavel cseh köztársasági elnök messzire ment, a diplomáciában szokásos kereteket – talán indokolatlanul – áthágva, amikor közvetlenül bírálta a szlovák kormányzati politikát. Eközben Magyarországon beiktatták az új államfőt, Sulyok Tamást. Juraj Blanár szlovák külügyminiszter az ankarai diplomáciai csúcson találkozott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A cseh kormány ezt követően lemondta a tavaszra tervezett közös kormányülést.
Egy közös kormányülés nem a világ, bár Szlovákia és Csehország viszonylatában ez másként értelmezendő. Hisz a csehek és a szlovákok annyira szeretik egymást, hogy amikor politikai érdekük úgy kívánta, nem voltak restek egy nemzetként prezentálódni. Az önálló állam felé vezető út oly fontos alapdokumentuma, az 1918-as Washingtoni Deklaráció is a csehszlovák nemzet függetlenségét állapítja meg. Később ez került bele az 1920-as alkotmányba is, mi több, az 1921-es népszámlálási íveken is ez került feltüntetésre nemzetiségként, nem a cseh vagy a szlovák.
Na de, félre a malíciával, a közös államiság hét évtizede nyilván kitörölhetetlen nyomokat hagyott a néplélekben. Ha Václav Klaus és Vladimír Mečiar – ez utóbbi rövid ujjú ingben – nem ücsörögnek annyit a Tugendhat villa kertjében, lehet, hogy még most is belföldi jeggyel mennénk Prágába...
A két ország közt, az 1993-as különválás óta is szorosabb a kapcsolat az átlagos szomszédnépeknél. Ez olyan íratlan szabályokban is megnyilvánul, hogy az elnök és a miniszterelnök, megválasztása utáni első külföldi látogatása is a másik országba irányul. De a diplomáciai cicoma mellett természetesen vannak szoros, jól működő gazdasági kapcsolatok is. Ebben a kontextusban tehát a hét évtizedes akolmeleg pszeudofenntartására szolgáló közös kormányülés lemondása erősebb jelzés, mint ha Magyarország, Ausztria vagy Lengyelország tette volna ugyanezt.
Ráadásul a baj nem jár egyedül. Petr Fiala cseh miniszterelnök Robert Ficót „elviselte" a prágai V4-es találkozón, bár a találkozó előtt úgy fogalmazott: „Nem állítom, hogy számomra a legnagyobb öröm találkozni azokkal a kollégákkal, akikkel számos kulcsfontosságú kérdésben tulajdonképpen nem értek egyet. A magyar és a szlovák kormányfőre gondolok.” Vendégvárónak ez azért nem ideális… Legutóbbi gesztusával azonban kosarat adott neki, mindeközben Michal Šimečkával, a Progresívne Slovensko elnökével – aki Szlovákia demokratikus értékeiről hitet tenni sietett a száztornyú városba – láthatóan meghitten társalogtak.
A két testvérnép vezetése között most tehát meglehetősen fagyos a viszony. Mivel Szlovákia Ukrajna-politikájában borítékolhatóan nem valószínűsíthető változás, az iszonnyá lett viszony feloldásához valami másra lesz szükség.
S miközben a cseh elnök froclizza a szlovák kormányt, az országban a megszokottnál kicsit fékezettebb habzással, de zajlik a köztársaságielnök-választási kampány. A Focus múlt héten közzétett felmérése szerint az ország legmegbízhatóbb politikusa Peter Pellegrini, a Hlas elnöke, aki egyben a legesélyesebb elnökjelölt is. Pellegriniben a lakosság 47 százaléka bízik, míg 52 százaléka nem. Ez nem egy elnökjelölti minta volt, hanem a szokásos, politikusok megbízhatóságát vizsgáló közvélemény-kutatás, amelyet időről időre elvégeznek. Andrej Dankóban a lakosság 22, Igor Matovičban 13, míg Forró Krisztiánban 12 százalék bízik.
Ami az elnökjelölti esélyeket illeti, az előbbi felmérésben nem szereplő Ivan Korčok itt fej fej mellett halad Pellegrinivel. A Focus februári felmérése szerint a Hlas elnökét 35,2, míg a volt külügyminisztert 34% választaná. Az AKO szerint Pellegrini támogatottsága 39, míg Korčoké 37,2 százalékra tehető. Az NMS szerint Pellegrini 35,8 százalékkal nyerné az első fordulót, nyomában Korčok 34,6-tal hajrázna.
És, 2019-ből okulva, lehet, hogy Štefan Harabin most is „megnyerte" a választást, a közvélemény-kutatók szerint azonban 10 százalék körüli eredményre számíthat.
Jósolni nem tisztünk, a számokból annyi vehető bizonyosra, hogy az első fordulóban nem választanak elnököt, Pellegrini és Korčok pedig szoros eredménnyel lép tovább a második fordulóba.
Miközben Szlovákiában csak várjuk, ki lesz az ország első embere, Magyarországon időközben be is iktatták a február 26-án megválasztott köztársasági elnököt, Sulyok Tamást.
Novák Katalin kényszerű távozását követően a Fidesznek mihamarabb elő kellett állni a megfelelő jelölttel, megválasztani őt, és ezzel lezárni az államfőcsere körüli animozitásokat, kifogva a szelet az ellenzék vitorlájából.
„Ha a sors váratlan helyzetek elé állít és szolgálatra hív, az elől nem szabad kitérni" – mondta beiktatási beszédében az új államfő, azzal, hogy nem készült erre a feladatra, nem tervezett ezzel a szolgálattal. „Esküm szentesíti hazámhoz fűződő hűségemet és elkötelezettségemet" – fogalmazott, hozzátéve: a jogállamiság garanciáját nyújtó alaptörvény érvényesülése mellett mindig is kiállt. A jogász végzettségű államfő elmondta: „Az én támaszom, egész életem iránytűje a jog, ehhez mérten és híven kívánok dolgozni.”
A külhoni magyarokkal való kapcsolattartásban elődje jó példát mutatott, amit ő is szeretne követni. „Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb és legfontosabb eredményének tartom, hogy ma Magyarország köztársasági elnöke nemcsak lelki értelemben, amit magam is szívesen vállalok, hanem közjogi értelemben is felelős határon innen és túl honfitársaiért, aminek határozottan eleget is kívánok tenni" – mondta. Szólt a magyarországi nemzetiségekről is: „A magyarországi nemzetiségekre, mint hazánk történelmének és jelenének szerves és értéktöbbletet adó részére megbecsüléssel tekintek. Nemzeti és kulturális önazonosságuk szabad megélésének támogatását magától értetődőnek tartom."
Az új államfő beiktatását követően Orbán Viktor magyar miniszterelnök elmondta: „Most egy olyan köztársasági elnök tudja leginkább szolgálni Magyarország érdekét, aki stabil, nyugodt, kiszámítható, ismert, és a nyugalmát át tudja adni mindannyiunknak, mindezt pedig úgy, hogy közben felkészültsége, szaktudása, és tekintélye vitán felül áll. Az alkotmánybíróság volt elnöke ilyen ember."
