Elkezdődött a múlt

Kerek egy hónapja, hogy az országot megrázta Ján Kuciak és kedvese, Martina Kušnírová meggyilkolása. Az egy hónap alatt fenekestül fordult fel minden. Legalább is látszatra.

Azt tudtuk, hogy a két fiatal brutális meggyilkolása mindent megváltoztat, a folytatás azonban kiszámíthatatlan volt. A történtek alapján első reakcióként sem éreztem túlzónak leírni, hogy akár politikai földrengés is bekövetkezhet, de ez persze akkor inkább volt egy remélt elvárás, mint valós esély. És a földrengés bekövetkezett! Csakhogy meglehetősen furcsa földindulás az, ahol minden ép marad. Márpedig itt csak egy-két bútordarabot -  nem is kidobtak, csak leselejteztek, betolták a színfalak mögé, ahol még „jó szolgálatot” tehetnek.

Még most is nehéz lenne pontosan megmondani, ki hogyan jött ki ebből a helyzetből. A Smer ugyan átmentette a hatalmát, lesz ideje eltakarítani mindent, ami kompromittáló lehet, de szembesülnie kellett a kormányváltó hangulattal, az utca erejével, és azzal, hogy közel 30 százalékos támogatottságnál is lehet bukni. A Most-Híd maradék gyér hitelét is elveszítette, Bugár Béla „ten náš dobrý maďar” nimbusza végleg szertefoszlott, ugyanakkor továbbra is ülhetnek az uniós pénzalapokból megtömött pénzeszsákokon. Az SNS-nek jutott a nevető harmadik hálás szerepe, hiszen a párt még erősödni is tudott azzal, hogy agyonhallgatta a válságot. Ez persze hosszú távon nem jelenti azt, hogy a hatáskörébe tartozó, elsunnyogott több mint egy milliárd eurós fegyverüzletről nem derülhet ki olyan információ, akár a jelennel összefüggésben, ami elemi erővel forgatja fel majd ismét az álló vizet.

Az ellenzék megmutatta, hogy van mozgósító ereje, még ha csak háttérben is vállalt szerepet az utcai tüntetésekben, de továbbra is érzékelhető, hogy az érdekeik, megoldási javaslataik széthúzó erőként hatnak. Erre a legmarkánsabb példa az egyébként kétesélyes népszavazási javaslat.

A ringbe Andrej Kiska is beszállt, megnyilatkozásai azonban távol tartják őt attól, hogy államférfiként lehessen rá tekinteni. Még ha szándékában ezt a célt is követte, megnyilvánulásai leginkább egy durcás kisgyerekre emlékeztettek, aki nem képes a homokozóban a tekintélyét kivívni.

Az elmúlt egy hónapnak kulcsfigurája lett Bugár Béla, aki egy darabig úgy tűnt, magához ragadta a rendező szerepét, és él is a helyzetével, tesz is azért, hogy meginduljon a változás. De azt is láttuk, huszonnégy óra sem kell ahhoz, hogy megváltoztassa döntését. Az előre hozott választásokról szóló párthatározat csak egy tartalom nélküli hazugság volt, amellyel megvezette párttársait, választóit, magyarjait, szlovákjait egyaránt, és az egész országot. Amolyan „bugáros vágással”. Sunyin, hitvány érveléssel, félreérthető félmondatokba kapaszkodva, mindenkit hülyének nézve.

Az, hogy közben a párt több mint hét milliárd euró fölött rendelkezik az uniós alapokból, már kevés az üdvösséghez, de az tény, hogy a markát tartó éhes falkát, a házi oligarcháit még jól lakathatja, még megtömheti saját maga és cimborái zsebét. És a büdzséből majd futja a kampányra is. A választók meg majd döntenek – a jellemről is.

Bugár Béla önérdekű politikája eddig is sok kárt tett a magyar közösségben. Tehette, a magyarok nagy része mindent megbocsátott neki, anélkül, hogy az önfeladás politikájának következményeit számba vette volna. A legtöbben nagylelkűen túlléptek azon is, hogy a vegyes párti projekttel végletesen rossz pályára juttattak bennünket. De most faramuci helyzet van kialakulóban. A vegyes felvágottból lassan magyar szalámi lesz. A szlovákok szép lassan elhagyják a süllyedő hajót. Igor Janckulík, Frantisek Šebej már fel is adta, de Lucia Žitňanská és Peter Kresák is máshová képzeli már magát, - mindketten az alkotmánybíróságot céloznák meg. Nélkülük azonban a Most-Híd nem lesz képes megszólítani a szlovák szavazókat, holott a pártnak a szlovák szavazatok biztosították a parlamenti belépőt.

A párt szempontjából nem kevésbé súlyos, hogy vezető pozícióban lévő fiatal politikusai – például államtitkárai is – a kormányból kifelé kacsintgattak, a kiugrást tartották volna jó megoldásnak. Mindenestre a bátorságuk, úgy tűnik, a pártelnöki iroda küszöbéig ér, s ma már azzal érvelnek, hogy esélyt adnak az új kormánynak. Csak arról feledkeznek meg, hogy esélyt a választók adhatnak a kormánynak, aki benne van, az a gépezet része – a hatalom minden árnyékával együtt.

Most Bugárnak újra kell tervezni a projektet. Saját szlovákjai nélkül, Pellegrinivel és Dankóval az oldalán, Ficóval a hátánál.  A közösségi hálón közzétett bocsánatkérés mindenestre gyenge indítás.

A történtek után a legcsavarosabb stratégiák se tudják elpalástolni, hogy a Most-Híd mára már csak egy lejárt szavatosságú politikai termék. A múlt idő elkezdődött…