Elképesztően sok információt hordoznak a múmiák
Felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs került napvilágra 1994-ben Vácon, amikor a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta több, mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A megtalált kriptában 265, többnyire jó állapotú színes, díszített koporsóban a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt és betemetett, a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnokok.
A 2016. júniusában felújított állandó kiállítás a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében nyert elhelyezést, mely feltehetően borospince volt.
A csendes helyen most az egyetlen furcsa hang a páratartalmat szabályozó berendezés, hogy épen maradjanak a koporsók és a múmiák. Az egykori borospince-jellegnek már nyoma sincs, a pincét koporsók foglalják el, itt mutatják be ugyanis, milyen volt az a kripta, amely a váci Fehérek temploma alatt megtaláltak és feltártak.
Folyamatosan vizsgálják a múmiákat
Õseink maradványaiból következtethetünk arcukra, termetükre, de vizsgálható öltözködésük és temetkezési szokásaik, és épségben megmaradt belső szerveik miatt betegségeik, egészségi állapotuk is.
A váci állandó kiállítás 3 múmiát mutat be. Egyikük Stefanovics György váci szabómester, aki valószínűleg maga készítette el halotti öltözékét is. Mellette fekszik egy ismeretlen hölgy, egy középkorú váci polgárasszony, illetve ott fekszik Salamon Magdolna fiatal lány múmiája is – magyarázta Csukovics Anita néprajzkutató a Tragor Ignác múzeum főmuzeológusa hozzátéve, hogy a végrendeleteket is el lehet a múzeumban olvasni.
A múmiák többsége a Fővárosi Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek, ahol újabb, alapos kutatásnak vetették alá őket.
A vizsgálatok azóta is zajlanak és egyre több információ és történet áll össze a kutatók számára, akik már ismerősként járnak-kelnek a testek között. Szikosi Ildikó antropológus elmondta: az egyik fiúnál például halál utáni boncolás jeleit találták meg a testen.
A 265 múmia közül csak 3 esetben van halál utáni boncolásra utaló nyom, és ez azért is érdekes, mert bár akkoriban végeztek boncolást, ám nem volt általános, csak néhány esetben rendelték el, mint a hirtelen halál vagy a gyilkosság. A fiatal fiú koporsóján nem szerepelt név, ám csontjai alapján megállapították, 18 és 22 év között lehetett, ez pedig kizárja, hogy szerzetes lehetett. Kérdés, miért temették a Fehérek templomának kriptájába – tette hozzá az antropológus.
Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy milyen betegségeik voltak az elhunytaknak és mire következtethetünk ezekből.
Tauber Antónia apáca múmiája például szintén megtekinthető múzeumban van – róla az a legenda járta, rossz külseje és csúnya arca miatt ment apácának. Az biztos, hogy komoly gerincproblémái lehettek az egyébként bárónőből lett apácának.
A legtöbben TBC-vel voltak fertőzöttek, de jellemzően nem ebbe haltak bele.
Ugyanilyen érdekes a maitól egészen különböző, átlátható, egyértelmű világ és túlvilág képe, amelyben volt szimbolikus értelme például a halott anyán végzett műtétnek is: az egyház fontosnak tartotta, hogy ilyen esetben el kell végezni a posztmortem császármetszést, ám nem a baba életének megmentése céljából, hanem lelki üdvének megmentése volt a cél a keresztség által. Ha nem kereszték volna meg, akkor a pokol tornácára szorult volna és még a temetőben sem lehetett volna eltemetni. Hiába halt meg tehát az anya a szülésbe, a babát megkeresztelték, hogy megmentsék a lelkét – fogalmazott Szikosi Ildikó.
