Elhunyt Burián László atya
Burián László 1922. augusztus 19-én született Szencen. Papi pályáját a Nyitra melletti Nyitrakoroson (Krušovce) kezdte. 1947-ben a deportált magyar híveivel együtt Csehországba ment, ahol a deportáltak lelkipásztoraként működött, lelki gondozást nyújtott a szülőföldjükről elűzötteknek. Egy év elteltével politikailag megbízhatatlan személynek nyilvánították, és kényszerítették a Szlovákiába való visszatérésre. Illegális határátlépés kísérlete miatt 1951-ben két év szabadságvesztésre ítélték. Ezt követően megfosztották papi hivatásától és éveken keresztül fizikai munkásként dolgozott. Burián László a megpróbáltatások ellenére sem veszítette el hitét, és rendültelenül támasza volt híveinek, s élete végéig úgy szolgálta az egyházat és a híveket, ahogyan annak idején iskoláiban és papi hivatása kezdetén megtanulta: odaadó szeretettel. A több mint 60 éve pappá szentelt László atya életének utolsó éveiben kisegítő plébános volt Párkányban, valamint Nánán és Kőhídgyarmaton is misézett.
Burián Lászlót és családját megtépázta a történelem vihara. Sokszor packázott vele a hatalom, sőt, be is börtönözte, de nem törte meg. Ellenkezőleg. Az átélt nehézségek megedzették őt olyannyira, hogy másoknak tudott hitet, vigaszt és erőt nyújtani. Nemcsak a Csehországba deportált magyaroknak, hanem paptársainak, híveinek, tanítványainak is. Ezt tette élete végéig. Az atya portálunknak két éve, 90. születésnapja alkalmából nyilatkozott. Akkor Mécs Lászlót idézte. "Mécs László egyik versét így kezdi: hiszek a véletlenben, mely mögött Isten nevet. Az én életem tele volt véletlennel, és az isten mindig mosolygott fölöttem" - mondta portálunknak. Hozzáfűzte: az emberséget szerinte nem lehet a vallástól különválasztani, mint ahogy a nemzetiséget se. Ezt már a komáromi gimnáziumban megtanulta, ahol igazi emberséges nevelést kapott a bencésektől. "Ezt láttam a tanáraimban, ezt láttam a szüleimben, akik értelmiségiekként voltak vallásosak" - tette hozzá.
Burián László atyát szülei nem szánták papnak, ki kellett harcolnia, hogy magára ölthesse a reverendát. Mint később megtudta, azért viselkedtek így a szülei, hogy soha ne érezze, kényszer hatására választott hivatást. "Hatvanhat éve vagyok pap, és kilencvenévesen is azt mondom, örülök, hogy pap lehettem. Örülök, hogy nagyon boldog pap vagyok" - fogalmazott a két éve készült beszélgetésben László atya.
Az atya úgy vélte, az embereknek meg kell tanulniuk, hogy csak a szeretet az, ami igazán boldogít, csak ez ad erőt ahhoz, hogy az ember minden nehézséget elviseljen. "De ehhez kell, hogy valaki becsületes emberi életet éljen. És ehhez szükség van Isten segítségére" - mondta László atya.
Burián László az elmúlt két évtizedben nagyon sok elismerésben, kitüntetésben részesült. Elsők között kapta meg a Pro Probitate, Helytállásért díjat. Õ volt az első szlovákiai magyar, aki Václav Benda-díjat és Szabadságért és demokráciáért emlékérmet kapott Prágában a Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézetben, ahol őrzik róla azt az 1500 oldalas dokumentumot, melyet az őt figyelő titkos ügynökök jelentése alapján készítettek. A felvidéki magyarságért való példaértékű kiállásáért, a hit és a nemzeti öntudat erősítéséért végzett tevékenysége elismeréseként 2013-ban a Szent István ünnep alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapta meg Burián László esperes plébános, néhány hete, 2014 márciusában pedig Szent István-érmet kapott.
Burián László az elmúlt évtizedek során a felvidéki magyarság egyik meghatározó példaképévé vált. Élete, hite, tartása a jövő nemzedékek számára is tanúságként és tanulságként szolgálhat.
