Egymásnak ellentmondó kezdeményezések
Ha közvetlenül nem is az egész szlovákiai magyar közösséget, de annak jelentős részét mindenképpen érinti az a kezdeményezés, amelynek eredményeképpen mostani formájában megszűnne a Nemzeti Kisebbségek Kultúráját Támogató Alap, ismertebb nevén a Kult Minor. Az elképzelést a kulturális minisztérium jelentette be még tavaly év végén. A téma iránt a kormány kisebbségi biztosa, sőt budapesti útja előtt a kormányfő is érdeklődést mutatott, ráadásul megérkezett a parlamentbe az idevágó kormánypárti törvényjavaslat.
Már a bevezető is hemzseg a különböző intézményektől, ráadásul, ezek mind-mind egy fészekaljából származnak. A törvényhozás, a kormány, benne a kulturális tárca is egyértelműen a koalíciót alkotó három párt, a Smer, a Hlas és az SNS irányítása alatt áll, s ahogy a poszt megnevezésében is szerepel, a kisebbségi kormánybiztos is a kormány megbízásából végzi a munkáját. A meglepő mégis az – ha nem a saját bőrünkről lenne szó, akkor még talán mulatságos is lenne –, hogy ezek az intézmények más-más megközelítésből tekintenek a Kult Minorra.
A legtermészetesebb álláspontot a karácsony előtt pár nappal kinevezett Horony Ákos kisebbségi biztos képviseli, aki egyértelműen megfogalmazott három alapvetést. Az első, hogy a szeptemberi választásokból kikerült kormány programja nem számol a Kult Minor megszüntetésével, a másik, hogy kisebbségi kormánybiztosként részt kíván venni a Kult Minorral kapcsolatos rendelkezések előkészítésében, végül személyes találkozón szeretné megvitatni a kulturális tárca vezetőjével, Martina Šimkovičovával (SNS) az alap körül kialakult helyzetet.
Miután Horony Ákos találkozott a Kult Minor igazgatónőjével, Alena Kotvanovával, a fenti kijelentéseket közösen is megtoldották egy negyedikkel, amely szerint a kisebbségek, illetve képviselőjük alkotmányos joga a róluk szóló, őket érintő törvényi változások előkészítésében való részvétel.
Ez utóbbi bár kimondatlanul is természetesnek tűnik, mégis meg kellett fogalmazni a találkozó utáni nyilatkozatban, hiszen a kisebbségi szervezetek egységesek abban, hogy a kulturális minisztérium eddig egyikük véleményét sem kérte ki, illetve egyikükkel sem tanácskozott. Ennek ellenére a kormány 2024-re szóló törvényalkotási tervében az szerepel, hogy a Kult Minort egy, illetve a legutóbbi nem megerősített hírek szerint két másik, nem kisebbségi kultúrával foglalkozó alappal egybeolvasztanák, és létrehoznának hatalmas, kultúrát és művészetet támogató alapot.
Ez persze egyik kisebbségi szervezetnek sem tetszett, ráadásul nemcsak azért, mert félő, hogy egy nagy szervezet részeként a kisebbségi kultúra már nem lesz prioritás, mint a mostani keretek között, hanem a már említett előzetes konzultációk mellőzése miatt is.
Arról sem szabad közben megfeledkeznünk, hogy január folyamán a pozsonyi parlamentbe koalíciós képviselők egy csoportja, élükön a parlament kulturális és média bizottságának SNS-es elnökével, Roman Michelkóval törvénymódosító javaslatot nyújtott be. A tervezet 500 ezer euróval növelné a Kult Minor jelenleg 8,3 millió euró állami támogatását, illetve rendezne bizonyos adminisztratív kérdéseket, de mindezt úgy, mintha a szintén SNS vezette kulturális minisztérium nem azon gondolkodna, hogy jelenlegi formájában megszüntesse a Kult Minort. Felfogható persze Michelkóék kezdeményezése pragmatikus lépésként is, amely addig is rendezi az alap ügyes-bajos dolgait, amíg a nagy végkifejlet megtörténik.
A végkifejlet minőségét erősen befolyásoló eszközzel pedig szinte a véletlen szolgált, amely Robert Fico (SMER-SD) kormányfő január 16-ai budapesti látogatása formájában jelent meg. Az út kapcsán ugyanis Robert Fico – nyilván jól megfontolt érdekből – fogadta Forró Krisztiánt, a Magyar Szövetség elnökét, akinek azt mondta, még a budapesti látogatás hetében külön találkozón vitatják meg a kulturális miniszter, valamint a kisebbségi kormánybiztos jelenlétében a Kult Minor ügyét. Ez mindenképpen a dél-szlovákiai magyarság, de valószínűleg a budapesti kormányzat felé is szóló pozitív üzenet, hiszen nem jellemző, hogy Robert Fico bokros teendői mellett egy pármilliós alap ügyével külön és személyesen foglalkozzon.
Az nem tudható, hogy Robert Fico ígéretét egyeztették-e már korábban a kulturális minisztérium vezetésével, az viszont biztos, hogy a még napokkal korábban a miniszterasszonynak küldött, és a Kult Minor sorsáról érdeklődő kérdésünkre adott válaszuk szinte egyidőben érkezett meg a kormányfői bejelentéssel. A tárca szóvivőjén keresztül a következőkről tájékoztatta lapunkat: „A kulturális minisztérium még nem bocsátott tárcaközi egyeztetésre semmilyen, az alapok összevonásával kapcsolatos javaslatot. A minisztérium célja az, hogy mindegyik közszolgálati alap hatékonyabban és áttekinthetőbben működjön. Ami biztos, hogy a kisebbségi kultúra támogatása fennmarad. A végleges megoldás azonban az érintett csoportok képviselőivel való nyilvános szakmai tanácskozás eredménye lesz. Ezért most konkrét változásokról még korai lenne beszélni.”
A minisztérium válaszából kitűnik, ha nem is tett le az eredeti motivációjáról, immár fontosnak tartja, hogy a Kult Minor sorsát a kisebbségi közösségek képviselőivel is megvitassa. Ami viszont lehangoló, hogy ezt eredményként kell elfogadnunk, miközben normális körülmények között ez lenne a természetes. De hát, ilyen a politika, s ráadásul, ha pénzről van szó, akkor az érdekek egymásnak feszülnek, és annak, aki nem rendelkezik parlamenti képviselettel, ki kell várnia a kedvező „csillagállást”. Most ez összejött, de nem várhatjuk mindig mástól, hogy kikaparja számunkra a gesztenyét a forró parázsból.
