Cunamit előidéző bombát fejlesztettek Új-Zélandon
A közelmúltban nyilvánosságra hozott, eddig szigorúan titkos katonai iratok szerint az USA és Új-Zéland hadserege már a II. világháború alatt olyan víz alatti robbantásokon dolgozott, amik cunamival pusztítják el a part menti településeket. Új-Kaledónia és Auckland partjai mentén közel négyezer töltetet robbantottak fel a kísérletek alatt.
A Projekt Seal fedőnév alatt futó, titkos amerikai és új-zélandi kísérletek lényege az volt, hogy a víz alatt robbantott bombákkal a part mentén húzódó, stratégiailag fontos településeket szökőárral és cunami hullámokkal semmisítsék meg – derül ki a közelmúltban nyilvánosságra hozott iratokból, amelyekre Ray Waru dokumentumfilmes bukkant kutatásai közben.
A mesterséges szökőár a korabeli becslések szerint alkalmas volt egy kisebb partmenti város teljes elpusztítására. A projekt hivatalosan 1944 nyarától 1945 kora tavaszáig zajlott, és az amerikaiak azért állították le, mert nagyobb potenciált láttak az atombombában. Ray Waru szerint új-zélandi oldalról még az ötvenes években is folytatódott a fejlesztés és a titkos tesztek.
1944 júniusában, a tesztek során közel négyezer töltet robbantottak fel a víz alatt, ami a szakértők szerint sikeresen bizonyította a projekt megvalósíthatóságát. A kísérletek alatt egyszer egy összesen 10, egymást követő robbantásból generált, közel 10 méteres óriáshullámot is létrehoztak a szakemberek.
Az USA és Új-Zéland közti viszony a nyolcvanas években romlott meg, amikor az új-zélandi kormány elutasította az amerikai haditengerészet kérését, hogy nukleáris fegyverekkel felszerelt hadihajók haladjanak át az ország felségvizein. A kirobbant diplomáciai botrány végén a Fehér Ház hivatalosan szövetségesről baráti országgá fokozta le Új-Zéland státuszát, így kerülhetett le a szigorúan titkos címke további 25 év múlva a világháborús katonai archívum dokumentumairól - írja az index.hu.
