Csontos vázuk lehetett az ősi cápáknak
ADELAIDE. Egy ősi cápa állkapcsában felfedezett csontdarab arról árulkodik, hogy napjaink ragadozó halai jóval fejlettebbek, mint ahogy eddig hitték.
A PLoS One folyóiratban publikált tanulmány kihívja azon evolúciós modelleket, amelyek szerint a porcos állatok alakultak át az evolúció során a fejlettebb, csontos vázúakká.
John Long, a Flinders Egyetem kutatója és a vizsgálat vezetője szerint a halszerű cápákról mindig úgy hitték, elég primitívek, hiszen testük csak porcot vonultat fel, és sosem tett szert csontokra. Az új eredményekkel az elmélet feje tetejére állítható szerinte, hiszen a kövület birtokában kimondható, a korai cápáknak voltak csontjaik, és mára veszítették el őket.
A 380 millió éves kövületet a nyugat-ausztráliai Kimberley régió Gogo-formációjában találták meg, 2005-ben. A Gogoselachus Lynnbeazleyae nevet kapta, és az első cápamaradvány, amelyet a régióban felleltek. A maradványok felölelik az alsó állkapocs mindkét oldalát, a hátuszonyokat megtámasztó vállöv egyes részeit, számos koponyaívcsontot, mintegy 80 fogat és több száz pikkelyt.
Míg a modern cápáknak, elenyésző mértékben, van csontszövetük foguk gyökerében, a testüket tartó váz egészében egyáltalán nem található meg csont. Vázuk ehelyett apró lemezkék alkotta porcból áll. Amikor viszont a kutatók mikro CT-szkenneléssel szemügyre vették a Gogoselachus porcának mikrostruktúráját, kiderült, hogy a porcösszetartó mátrix az állkapocsban csontsejtek otthona.
„Megkövesedett cápánk az első, amelyen csontból álló valódi sejtmátrixot mutattunk ki, ez tartja össze az apró porcegységeket - magyarázza. - Olyan cápáról van szó, amely egy sokkal több csontot felvonultató élőlényből fejlődött ki.”
Hozzátette, a kövület betekintést enged a szövetek evolúciójába. A cápák szerinte azért olyan sikeresek manapság, mert csontvázukban jócskán lecsökkent a csont mennyisége, és könnyebb testsúlyra tettek szert a teljes egészében porcra épülő vázzal.
A cápaporc korai evolúciójának eme vizsgálatát csak az tette lehetővé, hogy a Gogo-formációban kitűnő állapotban maradtak fenn a kövületek. A legtöbb devon időszaki - 360-400 millió évvel ezelőtti tartomány - megkövesedett hal lapított állapotban őrződött meg a kőzetekben, ezzel szemben a Gogóban mészkőzárványokban fordulnak elő a fosszíliák, ami lehetővé teszi a háromdimenziós forma fennmaradását.
Long szerint a formáció ősi trópusi zátony nem korallzátony, mert az viszonylag újabb keletű képződmény, hanem egy algákból és szivacsszerű élőlényekből álló szárazulat. Rengeteg változatos életformának adott otthont a páncélozott halaktól egészen a korai csontos - úgymint tüdős- és sugarasúszójú - halakig.
A kutatók több cápára számítanak a lelőhelyen, annak ellenére, hogy valami okból a többi faj sokkal nagyobb számban képviseltette magát itt, mint a cápák.
Forrás
Híradó.hu
