Csernobil mellett kertészkednek

2007 óta kertészkedik a két tudós a csernobili övezetben és egy száz kilométerrel távolabbi helyen lent, szóját, egy éve pedig már árpát is termesztve. Azt vizsgálják, milyen folyamatok játszódnak le a növényekben a megnövekedett radioaktív sugárzás következtében.

Hajduch és Rashidov lenből és szójából már a növények negyedik generációját „neveli”, tapasztalatik szerint a külső jegyeikben látszólag a kontroll területen termesztett növényektől nem sokban különböző csernobiliek képesek alkalmazkodni környezetükhöz.

Az 1986-os reaktorrobbanást követő felvételekhez hasonlót ma már nem lehetne készíteni, nyilatkozták a kutatók. Az akkor megégett növények elpusztultak, számos fajtájuk teljesen eltűnt a körzetből, újabb, agresszívabb fajták viszont megtelepedtek ott. Burjánzásnak indult például a vad szegfű. Más érdekes jelenségeket is megfigyeltek. Egyes nemesített növényfélék visszavadultak, egyik évről a másikra egykori „ősükké” változtak vissza. Számos fafajta jóval lassabban fejlődik, alacsonyabb marad a szokásosnál és terebélyesebb, szerteágazóbb, és a hagyományosan 100-200 évig élő fajták sokkal gyorsabban öregednek, korábban elpusztulnak.

A két tudós megállapította, mindez annak a következménye, hogy bizonyos hormonok termelődése a magasabb szintű radioaktív sugárzás következtében megszűnik. Párhuzamosan egy másik érdekes felfedezést is tették – kertészi munkájuknak köszönhetően. Az általuk termesztett len és szója – zöld növényként – rendkívül magas sugárzású, a magvaik viszont lényegesen kevesebb radioaktivitást tartalmaznak. Hajduch és Rashidov szerint a szennyezett környezetben a növényekben kialakult egy olyan védekező mechanizmus, amely a túlélést segíti elő, tehát úgymond az utódokat védi.

A csernobili körzetben termett magok csírázóképesek, szaporodni tudnak. S bár radioaktív sugárzásuk 20 0000 Becquerell/kilogramm körüli értéket ér el (a kontroll ültetvényen termesztetté 14 000) alapvető tulajdonságaival nem sokban különböznek a normálistól. A lenmag szabad szemmel megkülönböztethetetlen, a szójaszem valamivel kisebb az egészségesnél.

Hajduch és Rashidov heti négy napon keresztül 5-6 órát tartózkodik az ültetvényen, ahol egy éve már árpát is termesztenek. Különösebb védőruhát nem viselnek, csupán maszkot hasznélnak. A lent és szóját elsőként mint világszerte elterjedt és ismert növényt kezdték vizsgálni, olyan indokkal, hogy egy világméretű atomkatasztrófa esetén kínálnának-e megoldást.

A Szlovák Tudományos Akadémia genetikai és biotechnológiai intézetében, valamint virológiai központjában végzett mérések szerint a növényekben egyfajta „metabolizmus-változás” következik be a tartós radioaktivitás hatására, a növényi fehérjék tekintetében azonban csupán ötszázalékos eltérést mutattak ki a normálistól. Észrevették, hogy a növények több, a sugárzás ellen védő ún. betain-fehérjét termelnek, s feltételezik, hogy ez a növények hosszú távú genetikai emlékezetébe van bekódolva – még azokból az időkből, amikor lényegesen nagyobb volt a Földön a háttérsugárzás -, így szükség esetén képes újra aktívvá válni.

Figyelembe kell venni, hogy mindez negyed évszázaddal az atomrobbanás után történik, tehát közben a környezet tisztult. A kísérleti telepen megtermett növények emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Rashidov szerint bármennyire csökkent is a radioaktivitásuk, a bennük található mennyiség még mindig sok, s ha ezt ember vagy állat elfogyasztaná, a szervezetében felhalmozódnak, megtámadná csontjait, csontvelőjét, fehérvérsejt-mutációt idézne elő, s végső soron rákhoz vezetne.

A szennyezett övezetben leghamarabb ipari felhasználásra termeszthetők majd növények. Emberi fogyasztásra alkalmas növények termesztéséhez 100-150 év elteltével lesznek meg a feltételek.  A kutatás eredményei a NASA Astrobiology Magazine folyóirata szerint a hosszú ideig tartó űrutazások esetére is hasznosítható tapasztalatot jelentenek, mivel egy Mars-utazás során kellő élelem aligha vihető az űrhajón, a kozmikus térségben megtermelésre kerülő pedig sokkal magasabb háttérsugárzású környezetben állítható elő.