Csengőszó iskoláinkért és a Magyar Szövetség mozgósító ereje
A héten először szólította a csengőszó az iskolapadokba a nyári vakációról visszatérő diákokat. A csengő hangja egyszersmind a felvidéki magyar közösségnek is szól, miután a múlt szerdai kormányülésen elfogadott, az iskolák és osztályok minimális tanulói létszámára vonatkozó szigorítások közvetlenül veszélyeztetik iskolahálózatunk megmaradását.
Bár a kánikula kitart, és ha hihetünk az előrejelzéseknek, még szeptember első napjaiban is a nyarat idézi majd az időjárás, a naptár kérlelhetetlenül jelzi az új iskolaév beköszöntét és a politikában is kezdetét veszi az őszi évad. Októberben a jövő ősszel esedékes parlamenti voksolás kistestvérén, a helyhatósági választásokon állnak rajthoz a pártok és ezúttal nagy számban a független jelöltek. Lezárult a jelöltállítás a Magyar Szövetség berkeiben is – a párt javarészt ismert arcokkal készül a négy évvel ezelőtti sikeres szereplés megismétlésére a megyékben és a települési önkormányzatokban.
Négy éve a sikeres főpróbát kudarcos előadás követte, a magyar párt nem tudta beverekedni magát a pozsonyi törvényhozásba. A Magyar Szövetség ezúttal is ugródeszkaként tekint az október 24-i voksolásra, a sikeres megyei és helyi szerepléstől remélve a lendületet, amely egy év múlva a parlamentbe repíti a pártot.
Bár a helyhatósági választások számos elemében eltérő stratégiát követelnek meg a párttól, mint a parlamenti megmérettetés, idén októberben mégiscsak vizsgázni fog a magyar párt mozgósító képessége, amely döntő eleme lehet a parlamenti küszöb remélt átugrásának. Legutóbb, 2023 szeptemberében a magyar választók alacsony mobilizációjának oroszlánrésze volt abban, hogy az öt százalékos küszöb alá szorult a magyar párt.
A mozgósítás a felvidéki magyar politika Achilles-sarkává vált az elmúlt másfél évtizedben. Míg a kilencvenes és a korai kétezres években még rendre az országos átlag fölött teljesítettek a déli régiók a korszak választásain, a 2010-es évektől választásról választásra növekszik a magyar választók közönye. Ahogy azt az etnikai párt sorozatos választási kudarcai jól mutatják, kisebbségi léthelyzetben súlyos ára van annak, ha a magyar választók növekvő számban távol maradnak az urnáktól.
A választói apátia a jelek szerint az egységes magyar képviselet újrateremtésével sem szűnt meg varázsütésre. Erre utalnak a meglehetősen bizonytalan lakmuszpapírként szolgáló, de a tendenciák kapcsán mégis kapaszkodót nyújtó felmérések, amelyek a Magyar Szövetséget jórészt a parlamenten kívüli erőtérbe mérik, mint ahogy a magyar párt kudarcos 2023-as szereplése is.
A Magyar Szövetség számára adott a feladat, hogy olyan húsba vágó témát karoljon fel, amely kitüntetetten fontos az ideológiai törésvonalaktól szabdalt magyar közösség számára. Az anyanyelvi oktatás pontosan ilyen közösségi ügy – emlékezhetünk, a kilencvenes években a magyar iskolák fenyegetettsége komoly mozgósító erővel bírt, hozzájárulva a Magyar Koalíció Pártja 1998-as választási sikeréhez, és a párt kormánytényezővé válásához.
A Magyar Szövetség jól érzékeli, hogy a párt legnagyobb ellenfele a választói közöny. Megerősíti ezt, hogy Gubík László augusztus 20-i ünnepi beszédében hangsúlyosan utalt a magyar választók apátiájára, mint a párt előtt álló legfontosabb kihívásra. Az őszi politikai évad indulásakor, amely egybeesik a helyhatósági választásokat megelőző kampány hajrájával, a Magyar Szövetség számára égetően fontos lesz, hogy az üzeneteit célba juttassa, és a magyar választók az érdekképviselet letéteményesét lássák a magyar pártban.
Több, korábban napvilágot látott elemzés is aláhúzta, ha a helyhatósági választásokra magyar szempontból, mint a parlamenti választások előszobájára tekintünk, az országos politikai témáknak is helyet kell kapniuk a kampányban. A magyar választók politikai attitűdjeit vizsgáló felmérésekből világosan látszik, az identitáspolitikai kérdéseknél nagyobb súllyal esnek latba a megélhetési problémák, ugyanakkor az anyanyelvi oktatás elérhetősége a magyar választók számára fontos prioritás.
Az elmúlt hónapokban már többször felvetődött a felvidéki magyar nyilvánosságban, hogy a mélyülő demográfiai krízis és az oktatási tárca költségvetési szigorításai miatt a közeli jövőben lakat kerülhet számos magyar tanintézményre. A Magyar Szövetség több ízben is felhívta a figyelmet arra, közösségi összefogásra lesz szükség ahhoz, hogy a veszélyeztetett magyar iskolákat a lehető legnagyobb számban sikerüljön megőrizni.
Tamás Erzsébet, a párt szakpolitikusa idén tavasszal a Metszetben, a Ma7 médiacsalád vitaműsorában emlékeztetett, a magyar alapiskolák 60-70 százaléka veszélyeztetett. Hangsúlyozta, a százötvenes diáklétszám alatti iskolák már idén bajba kerülhetnek, hiszen januártól felemelték a pedagógusok bérét, és más kiadások is növekedtek, a pedagógusi szakszolgálatot végző alkalmazottak bérét is ki kell gazdálkodni, mert erre szeptembertől már nem érkeznek uniós források.
A veszélyeztetett iskolák száma a jövőben biztosan tovább növekszik, hiszen a kompenzációt biztosító méretpótlékot fokozatosan csökkentik, 2030-ban pedig ki is vonják a rendszerből – tette hozzá a szakpolitikus. Tamás Erzsébet úgy fogalmazott, keresni kell a közös utat a minisztériummal, mert nem engedhetjük meg, hogy az iskoláink nagy számban megszűnjenek. Magyar gyereknek magyar iskolában a helye, és ezért mindent meg kell tenni.
Az új tanév kezdete előtt még egyértelműbbé vált, hogy a probléma akut, és azonnali közösségi összefogásra van szükség a magyar iskolák védelmében. A Fico-kabinet ugyanis múlt szerdán jóváhagyta és a parlament elé utalta az oktatási törvény módosítását. A tervezet értelmében megváltoztatnák a legalacsonyabb átlagos tanulólétszámra vonatkozó követelményeket. Ettől a feltételrendszertől függ, hogy egy iskola fennmarad-e, vagy bezárja kapuit.
A módosítás szerint az alapiskola alsó tagozatán átlagosan legalább 15, a felső tagozaton pedig 18 diákkal lehet osztályt nyitni, illetve fenntartani. A tervezetet a magyar oktatási szervezetek és a Magyar Szövetség is elutasítják, mivel a feltételrendszer veszélyezteti a magyar nyelvű iskolahálózat fennmaradását. Tomáš Drucker oktatási miniszter egy hétvégi televíziós vitaműsorban a tervezet védelmében elmondta, az oktatási minisztériumnak nem áll szándékában iskolákat bezárni, elsősorban az oktatás minőségére kíván összpontosítani.
Tamás Erzsébet az oktatási törvény tervezett módosítása kapcsán elmondta, az iskolahálózat racionalizációja és optimalizációja, az állami finanszírozás megváltozott szabályai, valamint a minimális osztálylétszámok megszabása többszáz iskola – köztük jelentős számú magyar tannyelvű óvoda és iskola – további működését veszélyezteti. Mivel szervezett magyar parlamenti érdekképviselet hiányában a törvényalkotási folyamat további szakaszában, a parlamenti tárgyalás során már nincs mód arra, hogy a jogszabályba a magyar iskolahálózat sajátosságait is figyelembe vevő passzusok bekerüljenek, szélesebb körű társadalmi összefogásra és közösségi együttműködésre lesz szükség.
A közösségi összefogás szükségességét Gubík László is aláhúzta. Ha nem vagyunk bent a parlamentben, majd kint leszünk az utcákon – jelentette ki a Magyar Szövetség elnöke.
A legfontosabb szereplők ebben a folyamatban az iskolafenntartók, az iskolavezetők, a pedagógusközösségek, a szülői szervezetek, a civil szervezetek és a helyi közösségek – tette hozzá Tamás Erzsébet. A párt szakpolitikusa azt is elmondta, a kialakult helyzetről minden magyar tanítási nyelvű oktatási intézmény igazgatóját tájékoztatták. Hatékony együttműködésre és koordinált cselekvésre lesz szükség az elkövetkező hetekben és hónapokban, hiszen a magyar óvodák és iskolák megóvása a nyomásgyakorlás különböző formáinak alkalmazását is szükségessé teheti – erősítette meg Gubík László pártelnök.
A felvidéki magyar közösség oktatáspolitikájával foglalkozó önkéntes Oktatáspolitikai Műhely, amely hét, a szlovákiai magyar oktatás területén tevékenykedő szervezet, köztük a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Szövetség szakértőit tömöríti, a kormány által múlt szerdán elfogadott közoktatási törvénycsomag előkészítése során részletes és megvalósítható javaslatcsomagot nyújtott be a minisztériumnak.
A javaslatok célja az volt, hogy a nemzetiségi oktatás a gyakorlatban is elérhető, szakmailag működőképes és pénzügyileg fenntartható maradjon. Az egyeztetésen részeredmények születtek, de a szlovákiai magyar iskolahálózat jövője szempontjából legfontosabb kérdést, az iskolák és osztályok minimális tanulói létszámára vonatkozó javaslatot a szaktárca nem vette figyelembe.
A magyar oktatási szakemberek hangsúlyozzák, a benyújtott észrevételek nem kérdőjelezik meg sem a hatékony iskolahálózat, sem a közpénzek felelős felhasználásának szükségességét. Azt kérik azonban, hogy a szabályok kialakításakor a tanulói létszámok és a gazdasági mutatók mellett az oktatás hozzáférhetőségét, a nyelvi jogokat, az irányítás minőségét és a régiók tényleges körülményeit is vegyék figyelemebe és értékeljék. A cél az, hogy a reform fenntartható iskolákhoz, működő klaszterekhez és a pedagógusok jobb támogatásához vezessen – ne pedig a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás gyengüléséhez.
Megjelent a Magyar7 2026/36. számában.
