Cey-Bert Róbert Gyula: ha fenn akarunk maradni, meg kell erősödnünk

A vendégeket Stubendek László polgármester is köszöntötte. Közreműködött Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész és a helyi Borostyán együttes Korpás Réka népdalénekessel.

A világhírű, Feszty Árpád-életműdíjas Távol-Kelet- és őstörténet-kutatón, 1956-os magyar szabadságharcoson, 37 magyar, francia, angol és német nyelven megjelent könyv szerzőjén, a Gasztronómiai Világszövetség tiszteletbeli elnökén kívül bevezetőnk és a témára hangolódást segített kultúrműsor után Püski István, a kötet kiadója és dr. Csámpai Ottó felvidéki szociológus-író, a Nagyszombati Egyetem docense is szót kapott.

A Püski-kiadványok közül legkapósabbak Cey-Bert Róbert Gyula művei

Püski István kiadó-tulajdonos elöljáróban elmondta, a könyveivel a nemzettudat erősítétét szolgáló Püski Kiadót 1939-ben Püski Sándor először Magyar Élet Könyvkiadó néven alapította. A kiadói munka mellett 1944-ben Magyarországon az ellenállást is szervezte, majd a kiadót 1950-ben államosították. Püski Sándort 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után azonban szabadult. 1966-ban útlevelet kapott, majd családjával az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehéz körülmények között indították be a munkát, később Magyarországról meghívott művészek részvételével előadókörutakat is szerveztek. 1974-ben vásárolták meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben alakították újjá - és létrehozták a Püski Kiadót. Gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adták közre. Ezzel a Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált.

A Kiadó a rendszerváltás után tért vissza Budapestre, ahol a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi-nemzeti irodalom szellemi örököseinek, gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái: Püski Atilla és Püski Csaba segítették és mindmáig folytatják. Az utóbbi években általa kiadott művek közül legnagyobb érdeklődés éppen Cey-Bert Róbert Gyula könyvei iránt mutatkozik.

Nemzetünk történelme tanulási folyamat is, amelyből az utódoknak lehet és kell is meríteni

Mivel Cey-Bert Róbert Gyula Nincs más út, csak a szabadság – Bocskai-Bethlen-szabadságharc török szövetséggel című kötetéhez Csámpai Ottó írta az előszót, azért azt előző nap a kassai Magyar Jelenlét Házában, pénteken pedig Komáromban is ő mutatta be, illetve az eddigi áldásos munkásságát is méltatta.  

„Engem ért a megtiszteltetés, hogy megírjam Robi barátom újabb kötetének az előszavát. Ha elmélyedünk könyvei olvasásában, rádöbbenünk arra, hogy vélhetően egyetlen további nemzetnek sincs olyan csodálatos, ám bonyolult történelme, mint a magyarságnak. Annak megértéséhez nagy mértékben hozzájárulnak az ő olvasmányos történelmi regényei, amelyeket nagy tudás birtokában, évek óta szívvel-lélekkel ír. Azokban a száraz történelmi leírásokhoz viszonyítva azt a többletet is nyújtja, hogy segít átérezni, mi is rejlett a történelmi események főszereplőinek lelkében, gondolataiban, illetve segít megérteni az egyes összefüggéseket“ – fogalmazott a zoboralji szociológus.

Csámpai Ottó írhatta Cey-Bert magyar-török trilógiája 2. kötetének (Végvári oroszlánok) az előszavát is, s annak azt az alcímet adta, hogy Az igazság keresője. „A szerző ugyanis mindvégig az igazságot keresi – hirdeti az igét, amely semmiféle hazug gondolatot nem tűr meg. Legújabb kötete előszava pedig A szabadság vándora címet kapta azért is, mert ő már 18 évesen, 1956-ban kiment Nyugatra. Később azonban rájött, hogy az ottani fogyasztói, hazugságokkal teli társadalom nem teljesen olyan, mint amilyennek azt elképzelte. Ezért a Távol-Keleten, így Burmában, Thaiföldön kereste 2. hazáját, ám 1992-ben hazahívta őt a szülőföld, Magyarország... Ugyanígy vándorol az új kötete főszereplője, Perkőy Imre, kézdivásárhelyi székely kapitány, Habsburg Rudolf egykori prágai apródja is, aki kalandos úton-módon jutott ki az Újvilágba, s Mexikóban a mayák oldalán harcolt a szabadságért. Ezért a Bocskay-Bethlen-szabadságharcról írt könyvének első fejezete a maya őserdőben játszódik, ahová a szerző idén ki is utazott. Bizonyítva, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, amiért az érintett nemzeteknek mindenütt ugyanúgy kell harcolniuk és fiaiknak esetenként meg is kell halniuk. Egyik számára sincs más út, csak harc a szabadságért! – fejtette ki Csámpai Ottó.

A jelenleg Siófokon élő szerző a szabadság kapcsán azt is megfogalmazza, hogy azt sokan tévesen úgy értelmezik: végre azt tehetünk, amit akarunk. „Tény, hogy vannak választási lehetőségeink, s időnként a tisztességtelen élet és a tisztességes halál közül kell választani. Bizony előfordul, hogy a regényhősei – lelkiismeretük szavára hallgatva -- inkább az utóbbit választják. A Bocskay-Bethlen-szabadságharc a székely-magyar vitézség és a magyar-török szövetség diadala, a győzelmes székely-magyar hadjáratok szívmelengető eposza. Ne feledjük: bár nemzetünk történelme valóságos folyamat, amelyet eleink könyörtelenül végigvívtak, egyben tanulási folyamat is, amelyből az utódoknak lehet és kell is meríteni!“ – vonta le a tanulságot.

Az est csúcspontjaként Cey-Bert Róbert Gyula életútjáról, a regényírással kapcsolatos hivatástudatáról, Magyarország európai szerepéről, s nem utolsósorban legújabb és tervezett művéről is beszélt.

Könyveim a magyarságtudat erősítését és megvédését szolgálják

„Az erős nemzettudat erős történelmi tudatra épül. Ha nem ismerjük a a történelmünket, jeles személyiségeink példaértékű, lélekerősítő tetteit, azáltal a nemzettudatunk is gyengül. Könyveim a nemzettudat erősítését és megvédését szolgálják, amolyan harcba küldött katonák. Ha fenn akarunk maradni – ami eddig, ha csak Attilától számolom, akkor 1500 éve sikerül –, lelkileg meg kell erősödnünk. Ha egy nép lelkileg feladja magát, beolvad a többi népbe. Úgy vélem, hogy a magyarságban hatalmas páratlan értékek rejlenek, amelyeket kár lenne veszni hagynunk. Ne váljunk egy globalizált, értékvesztett népcsoporttá, amely csak a fogyasztásra gondol. Minden erőnkkel igyekezzünk megőrizni eleink ránk hagyott értékeit...!” – magyarázta a szerző.

Tartsuk meg a Nyugathoz fűződő szövetségünket, de a keleti gyökereinkről se feledkezzünk meg!

Azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy a Nyugat a magyarság eddigi történelme során amikor csak tehette, mindig belénk rúgott. Nekünk ma hidat kell képeznünk Kelet és Nyugat között.

„Gondoljunk csak vissza az Árpád-korban zajlott Pozsonyi csatára. Hiszen akkoriban hiába vettük fel a kereszténységet, a német császár mégis megtámadott bennünket... Majd a török időkben is nyugatról rúgtak belénk, ám a legnagyobb sebeket Trinon során kaptuk, s ma is minket, magyarokat támadnak Brüsszelben. Tény, hogy ezer éve itt vagyunk Európa közepén, keresztények vagyunk, s elfogadtuk a nyugati civilizációt. Eközben azonban ne feledkezzünk meg a keleti gyökereinkről, hiszen ma is Közép-Ázsiában élnek azok a hatalmas kőolaj- és földgáz-lelőhelyekkel rendelkező népek, amelyek szeretnének egy jó, megbízható európai szövetségest. Ráadásul Kínában találhatók Tongwancheng – a hunok 1600 évvel ezelőtt alapított fővárosának maradványai. A kínaiak azt szeretnék, ha az a magyarok zarándokhelyévé válna. Mindez nagy lehetőségeket tartalmaz számunkra“ – hangsúlyozta Cey-Bert Róbert Gyula.

Hozzátette azonban azt is: „Sosem állítottam azt, hogy rúgjuk fel a Nyugattal való szövetségünket, hiszen itt élünk, Európa szívében, de nyújtsunk baráti kezet Kelet felé, ahol több nép is a testvérének tekint bennünket! Nem győzöm hangsúlyozni: a magyarság küldetése, amit eddig nem akarunk megérteni, az, hogy hidat képezzünk a keleti és a nyugati kultúrák között, teremtsük meg azok összhangját! Úgy látom, az Orbán-kormány már rájött, hogy ezen az úton kell továbbmennünk, amit teljes szívemből-lelkemből támogatok“. 

Meg kell erősödnünk nekünk, a nemzeti oldalhoz tartozóknak!

Végül a szerző a tervezett trilógiája pár kuliszatitkát is elárulta. „61 év után még nem jelent meg egy jó regény az 1956-os magyar forradalmomról és szabadságharcról! Nagyon sok leírás, életrajz már megjelent, de kellene egy olyan olvasmányos regény, amely a fiatalok szívét-lelkét is megfogná. Mivel Pongrátz Gergely oldalán magam is részt vettem az ´56-os pesti eseményekben, úgy döntöttem, hogy megírom a hiánypótló művet. Annál is inkább, mert a későbbiekben több szabadságharcban is részt vettem részt – például dél-kelet-ázsiai dzsungelharcokban és azokban is, amelyek során az oroszok ellen küzdöttünk Afganisztánban. Ezt tehát mindenképpen meg kell írnom!“.

Arról is beszámolt, hogy tervezett trilógiája következő kötete majd az 1919-es eseményekről szól: „Akkoriban csak egyetlen magyar hadtest alakult, amely megérezte-megértette a ránk leselkedő veszélyt: megszervezte Kolozsváron a székely hadosztályt. Tüzérsége nem volt, kevés és rossz fegyverzettel harcolt közel öt hónapon át a román katonaság ellen, és ami e hősökkel történt, az felér egy görög drámával: nem volt elég a román ellenség, ráadásként hátba támadta őket a magyar kommunista sereg. Borzalom, ami történt! Ha a harcedzett magyarországi honvédek megfelelő parancsra melléjük állhattak volna, akkor másként alakult volna a végkifejlet“.

Trilógiája 3. kötetében az általa nagyra tisztelt, karizmatikus személyiségről, Atatürk török katonáról és államférfiról, a török függetlenségi háború hőséről, a Török Köztársaság megalapítójáról és első elnökéről akar írni. „Õ hajdanán tíz emberével volt kénytelen elmenekülni Törökországból, majd további száz híve is mellé állt. Lelkében mindvégig ott volt nemzete megmentésének vágya és kötelessége, valamint a szükséges harci szellem, s azok birtokában bebizonyította, hogy minden, a győzelem is lehetséges. Törökországban már életében valóságos kultusza bontakozott ki, s a magyarság számára is jó példaként állítható” – mutatott rá az est vendége.

Végül Cey-Bert Róbert Gyula leszögezte: sajnálatos, hogy a magyar államférfiakból mindez hiányzott 1918/19-ben, amikor egy nemzetáruló csoport puccsot hajtott végre, s az országot kiszolgáltatták. „Sajnos, azóta is tart a jelenlegi magyarság tragédiája. Ma kétfajta magyar van: a nemzeti oldalhoz tartozó és a nemzetáruló magyarok, tehát nem pártokról kell itt ma beszélni. Megmaradásunk érdekében nekünk, a nemzeti oldalhoz tartozóknak mindenképpen meg kell erősödnünk!“ - zárta a szerző gondolatmenetét.