Bugár Béla küzdelme a túlélésért
Egyre szaporodnak a köztársaságielnök-jelöltek. Az MKP országos elnöksége négy lehetséges jelöltet javasol a párt országos tanácsának, a Most-Híd államfőjelöltje pedig a háttérinformációk szerint Bugár Béla lehet.
A Most-Híd közgyűlése a szombati ülésén dönt arról, kit indít az államfőválasztáson. Ha Bugár úgy dönt, elindul az államfőválasztáson, azt nem azért teszi, hogy államfő legyen, hanem hogy megmentse a pártját – vélekedik Martin Hanus, a Postoj.sk főszerkesztő-helyettese.
A portál szerint a veszélyt a Most-Híd számára a konkurens MKP jelenti, amelyet a 2016-os parlamenti választási statisztikák adatai szerint a legtöbb szlovákiai magyar választópolgár támogat. Hanus szerint a Most-Híd választói bázisának nagy részét szlovákok alkotják.
A párt úgy véli, nem volt jó taktika, hogy a 2014-es államfőválasztáson nem volt saját államfőjelöltjük, aminek meg is lett a keserű eredménye. Amíg Bárdos Gyulának, az MKP-ből sikerült mozgósítania a vidéki választópolgárokat, a Bugárék által támogatott Hrušovskýra még a "kádéhás" választók többsége sem szavazott, nemhogy a "dunaszerdahelyi kávéházi értelmiség" - vélekedik Hanus.
Ennek meg is lett a következménye, a Most-Híd a két évvel ezelőtti parlamenti választáson csupán 6,5 százalékos támogatottságot szerzett, ami a Postoj.sk szerint egzisztenciális veszélyt jelent a párt számára a jövőre nézve. A részletes elemzésekből ráadásul az is kiderült, hogy a magyar választópolgárok többsége az MKP-t helyezte előnybe, s hogy a Most-Híd választóinak 60 százalékát szlovákok képezték. Hanus szerint, ha a
Ráadásul Hanus szerint Bugár helyzete 2018-ban még bonyolultabb, mint a 2016-os választások után volt, mert azóta új pártok alakultak, ráadásul Bugár elveszítette a legfőbb szlovák "tromfját", Lucia Žitňanskát is. Az utóbbi idők egyetlen pozitív értékű jelzése Bugár számára csupán az, hogy a vidéki magyar választópolgárok a Most-Híd kormányban maradására másként reagálnak, mint a párt szlovák ágának választói.
Bugár képes ugyanis a magyar választóival elhitetni, hogy a kormánytagságának köszönhetően több beruházás jut Dél-Szovákiába.
Ezért aztán a határokat nem ismerő kompromisszumkészségét figyelmen kívül hagyják, eltérően a Most-Híd szlovákjaitól. Bugár magyarjai ráadásul kevésbé érzékenyek arra például, hogy Béla az utolsó leheletéig foggal-körömmel védelmezte Robert Kaliňákot.
Bugár fő célja és sikerének mércéje tehát nem megnyerni az államfőválasztást, vagy esetleg bejutni a második körbe, hanem meggyőzni a magyar választókat arról, hogy „a Béla melletti szavazásnak nincs más alternatívája”, vélekedik Hanus, aki azonban arra is figyelmeztet, hogy a méltányos eredményhez Bugárnak a szlovák szavazatok egy részére is szüksége volna.
A Postoj.sk kommentárja szerint
elképzelhető, hogy Bugárnak sikerül több szavazatot szereznie, mint az MKP államfőjelöltjének, de ugyanúgy fiaskóval is végződhet számára a szavazás,
amint az 2014-ben Pavol Hrušovskýval történt.
A hét híre volt az is, hogy František Mikloško több ismert közéleti személyiség felkérésére nagy valószínűséggel elindul az államfőválasztáson. Ha így lesz, ez lesz Mikloško harmadik próbálkozása az államfői posztért, először 2004-ben, majd 2009-ben jelöltette magát.
A .týždeň hetilap kommentárja szerint Mikloško ideális államfőjelölt lehetne, mivel rendelkezik mindazokkal a jellemzőkkel, amelyek, mondjuk, egy Václav Havel kaliberű államfőjelölt ismérvei.
A Denník N napilap szerint Mikloško azok közé a kevés számú szlovák politikusok közé tartozik, akik az évek múltával is tiszteletet ébresztenek még az ellenfeleiknél is. Nem igazán van olyan embercsoport Szlovákiában, amelyiknek kellemetlen lehetne az ő államfősége, és kiváló mediátora lehetne a liberálisoknak és a konzervatívoknak vagy a vidéknek és a nagyvárosnak. Mikloško nem sikerorientált, és az országnak biztosan előnyére válna, a gond csak az, hogy Mikloško jelöltsége nagy valószínűséggel nem járna sikerrel, vélekedik a napilap.
A 2009-es, utolsó jelöltségétől ugyanis nem változott semmi, ami azt jelezné, hogy most sikeres lehet. Nem úgy tűnik, hogy egy össztársadalmilag jelentős politikai vagy eszmei erő állna mögötte, amely győzelemre vihetné.
Az Aktuality.sk kommentátora, Dag Daniš szerint is rendkívüli jelölt Mikloško, illene a köztársasági elnöki tisztségbe. Korosztályát vagy politikai tapasztalatait tekintve, a jellemét és értékrendjét illetően is, amelyet egyetlen rezsim sem tudott elvenni tőle.
A köztársasági elnöki tisztség ugyanis nem a politikai kezdőknek való, akiket azután a tanácsadóik a saját ízlésükre alakítanak (mint Kiskát). Az államfőválasztás nem is politikai edzőterem a fiatal „tehetségek” számára (mint Procházka esetében lehetett volna).
Szlovákiában sokáig tapsoltak annak a tézisnek, miszerint az államfőnek „sikeres embernek” kell lennie, olyannak, aki „valamit már bizonyított”. Tévedés, a sikeres üzletember, nem biztos, hogy sikeres államfő is lesz. És a politikai függetlenségről nagyon gyorsan kiderülhet, hogy az politikai analfabetizmus. Vagy alibizmus.
Mikloško azonban mindvégig ugyanazért harcolt – a konzervatív és keresztény értékekért. A szabadságért, azaz a „magasabb elvekért”. A portál szerint ilyen emberekből kevés van ma már a politikában, ezért jó lenne, ha találkoznánk vele a 2019-es államfőválasztáson.
