„Legyen a zene mindenkié“ - Kodály Zoltánra emlékezünk

Kodály Zoltán emlékét sok helyen őrzik a Felvidéken, többek között Zoboralján és Mátyusföldön. Galántán, ahol fiatalságának éveit töltötte, több iskola viseli nevét, és évente megrendezik a Kodály Zoltán napokat, ahol a „Kodály-hagyományhoz“ híven tehetséges énekcsoportok mutatkoznak be.

A zeneszerző születésének 129. évfordulója egybeesik a Csemadok alapszervezete mellett működő Kodály Zoltán Népdalkör megalakulásának 5. évfordulójával. Ebből az alkalomból a kórus ünnepi műsorral lép ma este a nagyközönség elé Nemesócsán. A falu református templomában 18. órai kezdettel jubileumi műsorra kerül sor, változatos programmal. Válogatás hangzik el az elmúlt 5 év során előadott népdalokból, továbbá elhangzik több kánont és kétszólamú dal is.

A zeneszerző életrajzából megtudhatjuk, hogy édesapja, Kodály Frigyes Galántán volt MÁV-állomásfőnök, édesanyja, Jalovetzky Paulina egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Kodály Zoltán hét éves korában költözött családjával Galántára. Alsóbb tanulmányait a galántai népiskolában kezdte el és a nagyszombati érseki főgimnáziumban folytatta, ahol 1900. június 13-án jelesen érettségizett.

Szeptemberben már Budapesten tanult, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán, valamint az Eötvös Kollégiumban. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is.Az iskola hangversenyein bemutatták d-moll nyitányát és Esz-dúr trióját. 1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát, ám szeptemberben ismét a Zeneakadémián tanult önkéntes ismétlőként.

1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkásságát, ekkor ismerkedett meg Bartók Bélával is. ebben az évben ismerte meg Vikár Béla fonogramgyűjteményét,  aminek a hatására eldöntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adott ki Bartók Bélával közösen, zongora- kísérettel ellátva. Ezután Kodály Zoltán fél éves berlini és párizsi tanulmányútra indult. A francia fővárosban ismerkedett meg Claude Debussy zenéjével.

Külföldi tanulmányútja és újabb népdalgyűjtő körút után a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját műveivel a nyilvánosság elé. A modern zene népszerűsítésére és népdalgyűjtésre irányuló törekvéseik Bartókkal rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. Ugyanebben az évben magánéletében is változás állt be, feleségül vette Sándor Schlesinger Emmát.

Kodály a magyar klasszikus költők verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még a költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, Balázs Béla vagy Móricz Zsigmond alkotásait. Mindezek mellett a dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó prozódia megszületését is.

Az első világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Viszont1917-19 között a Nyugatban számos cikkében a népzene jelentőségét hirdette. Az 1918-as polgári forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették és hét évig nem taníthatott. Elszigeteltségéből a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

Kodály szellemi támogatásával és az ő népnevelő-népművelő eszméinek jegyében hozta létre a harmincas évek közepén a Magyar Kórus és az Énekszó című folyóiratot. Mindkettő a katolikus egyházzene megreformálására, valamint a zenei nevelés színvonalának emelésére vállalkozott. Kodály úgy döntött, hogy ezentúl gyermekkarok számára komponál műveket. A Háry János daljáték (1925-27), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933). A Psalmus Társaságban már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. Magával Weöres Sándorral is dolgozott, az író az ő számára írta a Magyar Etüdök gyermekdarabjait, amelyeed Kodály Zoltán a gyermekkórus próbáin használt fel, mint ritmikai gyakorlatokat.

A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946-49 között pedig az MTA elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettőst. 1951-67 közt megjelent a Magyar Népzene Tára első kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései.

Zeneszerzői pályáján a népdalgyűjtésnek és rendszerezésnek, valamint Debussy hatásának volt nagy szerepe. Életműve csúcsai a Psalmus és a Te deum, mindkettőben sok a nyugat-európai műzenei elem, gregorián és reneszánsz harmónia, s érezhető rajtuk Palestrina és Bach hatása. Nem volt forradalmi újító, inkább megőrző-összegző művész.

Zenéje, amely az egyszólamú keleti pentatóniából és a gazdagon harmonizált nyugat-erurópai műzenéből épült, homogén és eredeti. A népzenekutatás mellett jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. A magyar zene érdekében tudományszervezéssel és ismeretterjesztéssel is foglalkozott. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja.

Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, és egész életén át ezért az ügyért harcolt, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. Budapesten hunyt el 1967. március 6-án. Halála nemzeti gyász volt.