Bizonytalan a kínai Nagy Fal sorsa
Nehéz elhinni, hogy a világ legnagyobb – az eredetileg véltnél kétszer hosszabb –, emberi kéz alkotta építményét a túlzsúfoltság veszélyezteti: márpedig ez a helyzet a kínai Nagy Fal esetében. A nagy érdeklődésre való tekintettel Peking a múlt héten bejelentette: két olyan részt nyitnak meg a turisták előtt, amely eddig el volt zárva az érdeklődők elől. A városi tisztviselők a Xinhua hírügynökséggel közölték: a négy látogatható rész egyszerűen túlságosan zsúfolt hétvégenként és az ünnepnapok alkalmával, az emberek felmásznak rájuk, rongálva ezzel a falakat.
A Pekingi Kulturális Emlékek Hivatalának tájékoztatása szerint a Huanghuacseng és a Hofangkou elnevezésű szakaszokat nyitják meg a szükséges renoválási munkálatok végeztével. A lépéssel azonban nem oldódik meg egy csapásra a kínai Nagy Fal többi gondja, amellyel Kína-szerte találkoznak a fal karbantartói: ilyenek a vandálok pusztításai, a falak közelében végzett illegális bányászat, és a homokviharok. A kínai Nagy Fal Társaság 2006-os becslése szerint a fal 20 százaléka van „elfogadható” állapotban, egyharmada romokban áll, a maradék pedig hamarosan elenyészhet.
Az örökségvédők számára leküzdhetetlen akadályt jelent a fal mérete. Az i.e. 3. századtól 1644-ig épülő hatalmas építmény ugyanis 11 tartományon keresztül húzódik. A kövekből, téglákból, döngölt földből, fából és egyéb anyagból megépült fal keleti-nyugati irányú, s Kína északi részén fut keresztül. Eredetileg azért épült, hogy feltartóztassák vele a birodalom területére be-betörő nomád törzseket. Néhány szakasz már az i.e. 7. században is megépült, a legláthatóbb részek azonban a Ming-dinasztia idejére keltezhetők. A 2009-es becslések 8850 kilométerben állapították meg a fal hosszát, azóta viszont kiderült, hogy a kínai Nagy Fal eredetileg ennek a kétszerese, 21196 kilométer hosszú volt.
