Betegbiztonság és az orvos magyartudása
Mit mond az egészségügyi szakember a dél-szlovákiai régió egészségügyi állapotáról? Melyek azok a szervezeti és szervezési problémák, amelyek közvetlenül is érintik a pácienst? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Ma7 médiacsalád Nézőpont című műsorában a Magyar Szövetség egészségügyi szakértőjével, a budapesti Semmelweis Egyetem oktatójával, Szigeti Szilárddal, aki egy klinikát is vezet.
Ha szigorúan a tényekből indulunk ki – márpedig Szigeti Szilárd szerint a tényekre kell alapozni –, a szlovákiai egészségügyről elmondható, hogy stabil lábakon áll. Kórházakat újítanak fel, újakat építenek, az ezer főre jutó orvosszám 3,8, ami alig marad el az uniós átlagtól. Ez eddig jó képet mutat, viszont, ha a nővérszámot nézzük – 5,7 nővér 1000 lakosra –, akkor már jelentős különbségről, sőt, lemaradásról beszélhetünk, mert az EU-s átlag 8,5 nővér 1000 lakosra. Vélhetően lennének egészségügyi nővérek, mert itt vannak, de nem a szakmájukban dolgoznak, állapította meg a szakértő.
Szigeti Szilárd egy harmadik mutatószámot, a kórházi ágyak számát is megemlítette, ami viszont Szlovákiában magasabb, mint az uniós átlag. Ez pedig azt mutatja, hogy az infrastruktúra adott, ezek a „stabil lábak”, a feladat tehát, hogy ezt a szerkezetet megtöltsük megfelelő tartalommal.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne hova tovább fejlődni, s külön kiemelte a regionális különbségeket. Az ellátórendszer szempontjából a déli országrész nem a vezető régiók között van, bár el kell ismerni, hogy történtek változások jó irányba. Szigeti Szilárd a komáromi és a lévai kórházat hozta fel jó példaként, illetve Nyitra megye hozzáállását, ugyanakkor hozzátette, a megyék szintjén is vannak még tartalékok.
A források hasznosulása
Kifejezetten pozitív fejlemény, hogy az elmúlt években az egészségügyre fordított kiadások GDP-arányos mértéke növekedett. A fő kérdés azonban ezeknek a forrásoknak a megfelelő elköltése. A forrásokat ugyanis sok mindenre, felújításra, betegellátásra, eszközfejlesztésre, béremelésre stb. lehet fordítani.
Az egészségügyről azt szoktuk mondani, hogy egy feneketlen zsák, amelybe lehet dönteni a pénzt. Valójában azonban nem önmagában az a kérdés, hogy mennyit költünk rá, hanem az is, hogy mennyire hatékonyan használjuk fel a rendelkezésre álló forrásokat. A hatékonyság ebben az értelemben azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi, humán és infrastrukturális erőforrásokból a lehető legnagyobb egészségnyereséget érjük el, illetve ugyanazt az eredményt a lehető legkisebb ráfordítással biztosítsuk. A ráfordításoknak kézzelfogható eredményekben kell megjelenniük: például a lakosság jobb egészségi állapotában, hosszabb várható élettartamban, alacsonyabb elkerülhető halálozásban, vagy az ellátáshoz való jobb hozzáférésben. Az egészségügyi rendszer eredményességét ezért több, egymást kiegészítő mutató alapján lehet értékelni"
– mondta az egészségügyi szakértő.
Az egészségügy pénzügyi mérlege viszont gyakran a fejlődés függvénye is, hiszen az új terápiák és technikák megjelenése újabb és újabb ráfordításokat igényelnek. Egyre több gyógyszert írnak fel az orvosok, amelyek rendszertelen szedése vagy teljes elhagyása a páciensek részéről szintén rontja a hatékonyságot és az eredményességet is.
Szigeti Szilárd szerint az egészségügyi hálózat milyenségének nagyon fontos mutatója az elkerülhető halálozások számának alakulása, aminek az egyik alapja a megelőzés. Ugyancsak fontos mutató a kezelhető elhalálozások száma, vagyis, hogy a beteg megkapta-e kellő időben a megfelelő ellátást?
– Az elkerülhető halálozások számában rosszabbul állunk az uniós átlagnál, akár Szlovákiát, akár Magyarországot vesszük figyelembe. Ezen kell változtatni, s ez már nemcsak pénz, hanem szervezési és hatékonysági kérdés is – mutatott rá a Magyar Szövetség egészségügyi szakértője.
A hatékonyság pedig nem mindig orvosi kérdés, hiszen például a komáromi kórházban ugyan van MRI és CT is, viszonylag jól kihasznált kapacitással, viszont nincs elég radiológus és radiográfus, aki a vizsgálatot elvégezné és az eredményt kiértékelné. Ez már anyagi kérdés, nevezetesen, hogy mekkora keret áll rendelkezésre újabb orvosok alkalmazására és őket miként tudjuk ügyeletbe szervezni. Ilyenkor aztán a betegek a magánfinanszírozott egészségügyi szolgáltatásokat veszik igénybe például Pozsonyban, Győrben vagy Budapesten. Itt azonban felmerül a társadalmi igazságosság kérdése, hiszen a páciensek nagy része már évtizedek óta folyamatosan fizeti az egészségügyi járulékot és most újból fizetnie kell saját zsebből.
– Maga a járulék fogalma is kifejezi, hogy a biztosítottnak jár az egészségügyi ellátás. A befizetett járulékok összege azonban gyakran nem fedezi az egészségügyi ellátás költségeit és sok esetben a járulék kiszámítása sem tükrözi a befizető tényleges lehetőségeit – véli Szigeti Szilárd. Ezért az adókból történik a további finanszírozás.
Hosszabb távra tervezni
A beszélgetés további részében eljátszottunk a gondolattal, hogy mit tenne, ha a sikeres parlamenti választás után a Magyar Szövetség adhatná az új egészségügyi minisztert. Ebben az esetben szakértőnk arra helyezné a hangsúlyt, hogy az új kormányprogram ne egy választási ciklusban gondolkodjon, hiszen az egészségügyben olyan nagy, rendszerszintű változásokra van szükség, amelyek 10-15 év távlatában valósulhatnának meg. Ilyen például az orvos- és a különböző asszisztensi, ápolói, egészségügyi szervezői képzések, amelyek megreformált folyamatának első végzősei is 5-6 év múltán kerülhetnek pályakezdői státusba. Ugyanígy hosszabb időt venne igénybe a már többször említett hatékonyság szabályainak és indikátorainak a bevezetése, vagy más országok jó gyakorlatainak az átvétele.
– Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egy elöregedő társadalomban – amilyen a miénk – nagy reformokra van szükség, amelyek népszerűtlen intézkedésekkel, politikai veszteségekkel járnak. Ezt azonban sokan nem merik vállalni. Tudatosítania kell a társadalomnak, hogy a gyermekeinkről és unokáinkról, illetve saját szüleinkről van szó.
Speciális feladatnak nevezte Szigeti Szilárd a magyar nyelvű szakemberképzés és betegellátás beindítását, hiszen a magyar nyelv ismerete és használata betegbiztonsági kérdés is! Nem mindegy, hogy az orvos és páciense kölcsönösen és teljesen megértik-e egymást. Különösen hangsúlyos ez, ha betegként egy más tudati állapotban kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Hozzátehetjük, hogy ez a hatékonyság szempontjából is elengedhetetlen. A beteg bízik abban, hogy orvosa sokkal nagyobb tudással és több információval rendelkezik az adott egészségügyi problémáról, az orvos pedig abban bízik, hogy páciense minden információt megoszt vele, aminek alapján ő megfelelő döntés(eke)t hozhat.
– Több tudományos publikáció is kimutatta, hogy ez az információcsere akkor működik a legbizalmasabban és legjobban, ha annak alapját a páciens anyanyelve vagy olyan nyelv jelenti, amit a páciens jól beszél.
Komoly problémát jelent Szlovákiában a frissen végzett orvostanhallgatók elvándorlása. Szigeti Szilárd szerint ennek nem kizárólag anyagi okai vannak, gyakran a jobb közösség és a szakmai körülmények miatt választanak külföldi munkahelyet az orvosok. A jobb szakmai körülmények pedig nemcsak az orvostechnikai eszközök, hanem az orvos munkáját segítő képzett apparátus meglétét is jelenti. Ne az orvos gépeljen órákon keresztül és ne az orvos szervezze a betegutakat, hanem szakképzett adminisztrátorok és koordinátorok. A kompetenciák pontos leosztása megszünteti a feszültségeket az orvosok, az ápolók és az asszisztensek viszonyában. Ezzel összefüggésben Szigeti Szilárd egészségügyi szakértő megjegyezte, közelebb kellene hozni a dél-szlovákiai diáksághoz a különböző egészségügyi támogató szakmák képzését, például a Selye János Egyetem keretein belül.
(A beszélgetés a www.ma7.sk oldalon megjelent interjú szerkesztett és bővített változata.)
Megjelent a Magyar7 2026/40. számában.
