2012. június 12., 10:15

Bérbe vett anyaméhek

BUDAPEST. „Önfeláldozó jócselekedet vagy prostitúció, ha egy nő átengedi a méhét, hogy egy másik nő gyerekét kihordja? A béranyaság rohamosan terjedő jelenség, és komoly etikai kérdéseket vet föl.

Bulgáriában éppen most, június hónapban kerül a parlament elé egy törvényjavaslat, amely lehetővé tenni a béranyaságot. A bolgár egyházak és civil szervezetek tiltakoznak, és ehhez több uniós ország támogatását kérik. A Képmás magazin júniusi számában Krúdy Tamás írása e témával foglalkozik.

Miért engem ítélt arra a Jóisten, hogy ne tapasztalhassam meg a szülés örömeit, hogy kimaradjak az élet továbbadásának körforgásából?” – sóhajtott fel az amerikai Alex Kuczynski, és nem is hagyta annyiban a dolgot. Befizetett egy béranyaprogramba és azóta meg is született a kisfia, Max. Nem ő szülte, de az ő petéjéből és a férje ondósejtjéből keletkezett, így genetikailag az övé. Egy másik nő hordta ki, akinek Alex ezért fizetett. Amerika több államában engedélyezett a kereskedelmi béranyaság, ezt használták ki.

Jelenleg az Európai Unió minden országában tilos a kereskedelmi célú béranyaság, és csak néhány országban, például az Egyesült Királyságban engedélyezett az altruisztikus vagy rokoni béranyaság rendkívül szigorú felügyelet mellett.

Más országokban viszont engedélyezett a kereskedelmi célú béranyaság is. Ilyen az USA néhány állama, Európában Ukrajna, Oroszország, és Grúzia, Ázsiában Izrael, Thaiföld, valamint a béranya-nagyhatalomnak számító India.

Minden kisgyerek aranyos, és életbe szólítani egy új embert, csodálatos dolog. Azonban ha ez csak bűnös úton valósulhat meg, akkor jobb nem megtenni. Még a legnemesebb cél sem szentesíti a gonosz eszközt. A béranyaság esetében a gyerek és az őt kihordó nő nem több, mint egy árucikk, akit adnak és vesznek, miközben súlyosan sérül emberi méltósága. A megrendelők eldönthetik, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az anya, akitől a petesejtet kapják és meghatározhatják azt is, hogy milyen legyen az az anya, aki végül is kihordja nekik a babát.

A Katolikus Egyház nem tartja elfogadhatónak a béranyaság gyakorlatát és ehhez az álláspontjához a különböző vallási csoportokon kívül most egy meglehetősen szokatlan szövetséges is csatlakozott, nevezetesen a feministák, akik a nők kizsákmányolásának egy újabb lehetőségét látják ebben – egyébként teljes joggal.

A béranyaság jelenlegi gyakorlata több nemzetközi egyezményt is sért, például „A Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény” 7. paragrafusát, amelyik kimondja a gyermek jogát a saját eredetének pontos megismeréséhez. Az Európa Tanács nem ismer olyasmit, hogy „gyermekhez való jog” vagy „örökbefogadáshoz való jog”, és alapvető fontosságúnak a már létező családok védelmét tartja és nem az egyes személyek család és gyermek utáni vágyát.

Jelenleg az Európai Unió egyetlen országában sem engedélyezett a kereskedelmi béranyaság, ám Bulgáriában éppen most, június hónapban kerül a parlament elé egy törvényjavaslat, amelyik ezt lehetővé tenné. A bolgár egyházak, valamint emberi méltóság- és életvédő csoportok egy emberként lépnek fel a törvényjavaslat elfogadása ellen és ehhez a többi uniós ország közvéleményének a támogatását is kérik, hogy hathatós nyomást gyakorolhassanak a bolgár parlamentre és kormányra.

A mozgalom egyik vezetője Mihaela Djorgova bolgár tévés személyiség, a Társadalom és Érték Társaság társalapítója és koordinátora. Mihaela Djorgova arra kér minden társadalmi és civil szervezetet, amely egyetért a kereskedelmi béranyaság tilalmának fenntartásával, hogy támogassa az ügyet. (A magyarországi Média a Családért Alapítvány már megtette). Ehhez egy támogató e-mail szükséges, a szervezet felhatalmazott képviselőjének nevével, pozíciójának, illetve az általa képviselt társaság nevének és címének (országgal együtt) megadásával , a következő címre: [email protected].

A levél, amelyet a bolgár kormány, illetve a parlament képviselőinek el akarnak küldeni, és amelyhez a támogatást kérik, a Képmás és a Média a Családért Alapítvány honlapján olvasható angolul, illetve magyar fordításban.

A teljes cikk a Képmás magazin júniusi számában olvasható. 

Megosztás