Benyovszky-napok Verbón

Az ünnepség alkalmából a városba látogatott Jozef Adamoviè színész, aki a 70-es években készült híres szlovák-magyar sorozatban Benyovszký Móricot alakította. Verbó önkormányzata elhatározta, szobrot emel a grófnak. A „Benyovszky Móric világa” elnevezésű emlékmű alapkövét ma tették le, s a tervek szerint jövő májusra elkészül. Alkotói Igor Piaèka és Anton Gábrik, a fő szponzor Gerhard-Herman Horst, a helyi Horst Művek tulajdonosa. Az alkotók egy földgömbre ültetnék a világutazó Benyovszky bronzból készült szobrát. A glóbuszon megjelölnék azokat a helyeket, ahol járt a magyar gróf.

Benyovszkynak egyébként nem ez az egyetlen szobra. Rigyácon, ebben a Zala megyében található ötszáz lelkes községben 2009-ben emeltek mellszobrot a gróf tiszteletére. A falu egykor a Benyovszky család birtokában volt, akárcsak a mára lepusztult Benyovszky-kastély. A madagaszkári dzsungelben is felállítottak egy madarat ábrázoló és Benyovszky felfogását szimbolizáló, emléktáblával kiegészült szobrot ta kalandos életű gróf  emlékét őrző benszülöttek.

Az egyik leghíresebb magyar utazó már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben. Jó előmenetelnek örvendhetett, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg Móricot birtokaitól és száműzte birodalma területéről.

Õ ekkor Lengyelországba ment. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az Ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a törökországi Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba.

Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve, felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazánba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.

A kamcsatkai hónapok eseményei a legkevésbé tisztázottak életrajzában, és ezen időszakhoz fűződik a legtöbb valótlan feltételezés is, noha éppen kamcsatkai napjai tárták fel leginkább valódi jellemét, a szabadságeszme iránti lelkesedését és együttérzését az elnyomott népekkel. Itt elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a bolserecki fegyenctelepre száműzött cári tisztek bevonásával felkelést szervezett. Elfoglalta az erődöt, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, melyet egy kivételével valamennyi száműzött aláírt. E kiáltvány Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása, amely a későbbi forradalmi mozgalmak (Pugacsov-felkelés, dekabrista felkelés) manifesztumainak is mintául szolgált. A zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban.

Egy év múltán már Párizsban találjuk. További sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötődik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A madagaszkári tevékenysége is sokat vitatott kérdés e rendkívüli ember élettörténetében. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről. Mária Terézia 1778. április 3-án Bécsben kelt oklevelében magyar grófi méltóságot adományozott Benyovszky számára.

Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában, és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette.

Benyovszky élettörténetét gyertyafénynél vezette naplójának köszönhetően ismerte meg az utókor.  Megmaradt emlékiratait magyarul először Jókai dolgozta fel 1886-ban, akit a szülei Benyovszky mintájára neveztek el Mórnak. A klasszikus százkötetes Jókai életműnek két kötete szól Benyovszkyról.

Benyovszky emlékiratai az angol királyi könyvtárba kerültek. A G. Németh György vezette baráti társaság elhatározta, hogy megszerezi és kiadja a visszaemlékezést. Londonban kedvező áron megkapták a kiadási jogot, s az Országos Széchényi Könyvtár és a Kossuth Kiadó vezérigazgatója, Kocsis András Sándor támogatásával sikerült kiadni az emlékiratokat francia és magyar nyelven. Az angol verziót 2007-ben nagy érdeklődés mellett mutattuk be a New York-i Magyar Kulturális Intézetben, ahol a könyv első példányát az Amerikában élő Benyovszky családnak nyújtották át.

Mivel pár éve a National Geographic angol és magyar változatában is megjelent a Benyovszy-sztori, az emlékápolás nemzetközivé vált. Így kapcsolódik össze Magyar-, Lengyel-, Orosz- és Franciaország, Amerika és Madagaszkár a zalai Rigyáccal Benyovszky Móric jóvoltából.