„Emberbaráti érzések” ihlették Guillotint, a nyaktiló atyját
1792. március 25-én fogadta el a francia Nemzetgyűlés a halálos ítéletek végrehajtási eszközeként a nyaktilót, vagyis a guillotine-t, mint az akasztásnál és a kardlapos lefejezésnél „humánusabb” kivégzési módot. A zuhanó bárd első áldozata egy Pelletier nevű országúti rabló volt, egy hónappal később.
Egy orvos volt a keresztapa
Tévedés azt gondolni, hogy a nyaktiló névadója, Joseph Ignace Guillotin francia doktor a szerkezet feltalálója: ez a kétes dicsőség valójában az elődöket illeti. A nyaktilóhoz hasonló elven működő szerkezetek ugyanis már az ókorban, majd a középkorban Skóciában és Angliában is „dolgoztak” halálos ítéletek végrehajtásakor.
A szerkezet igazi karrierje ugyanakkor valóban a nagy francia forradalom idején kezdődött és ívelt fel, miután rendszeres alkalmazását Guillotin javasolta a Nemzetgyűlésnek.
„Emberbaráti érzések” ihlették Guillotint
A jó doktor 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. Kiállt amellett, hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék figyelembe a bűnös társadalmi állását.
1789. december 1-jén felszólalásában javasolta, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a „fájdalommentes” nyaktilóval hajtsák végre. „A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak” – mondta a Nemzetgyűlés előtt Guillotin.
Német hangszerkészítő gyártotta le a prototípust
A szerkezet kivitelezésére elsőként egy francia asztalos vállalkozott, de mivel az állam sokallotta az általa kért pénzt, inkább egy német csembalókészítőt bíztak meg a feladattal.
A nyaktiló két függőleges gerendaoszlopból állt, ezeket legfelül egy keresztgerenda tartja össze. A függőleges gerendák közötti sínben egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. A két oszlop alsó részén deszka van, az elítéltet ehhez kötözték szorosan hozzá, fejét pedig egy kerek nyílásba szorították.
Miután a szerkezetet halottakon tesztelték, 1792. április 25-én felállították a Greve (ma Chatelet) téren. A nyaktilót az első alkalommal – ahogy a következő években is – a „neves” Sanson hóhérdinasztia egyik tagja, Charles Henri Sanson kezelte.
Gurultak a fejek
A forradalom évei alatt a nyaktiló folyamatosan üzemben volt. A szerkezet bárdja alatt vesztette életét XVI. Lajos francia király is 1793. január 21-én, de az uralkodón kívül felesége, Marie Antoinette, számos arisztokrata, és később a forradalom vezetői (Danton, a girondisták majd a jakobinusok, Robespierre és Saint-Just) feje is guillotine-on hullott a fűrészporba.
Érdekesség, hogy maga Guillotin is igen közel állt ahhoz, hogy saját nyakán tapasztalja a nyaktiló fájdalommentes voltát: csak Robespierre bukása mentette meg a halálos ítélet végrehajtásától.
A nyaktilót Franciaországban egészen a huszadik század közepéig használták. A bárd utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le egy gyerekgyilkos nyakára. 1981 szeptemberében a Nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, s ezzel Guillotin doktor „találmánya” a múzeumokba került.
