2017. április 26., 17:46

„Egy vasöntöde, amelyet látni kell”

DERNÕ. „Egy vasöntöde, amelyet látni kell“ – így írt a dernői vasöntödéről John Paget angol utazó. Érthető, hogy elragadtatta magát, hiszen a 19. század 30-as éveiben Magyarország mintagyárának tartották. A mostanság arra utazót viszont lesújtó látvány fogadja. Az omladozó, egykor híres dernői vasöntöde remélhetőleg hamarosan ismét a község tulajdonába kerül és remény nyílik az értékes ipari műemlék megmentésére.
201704261544400.derno01.JPG
Galéria
+2 kép a galériában

Többet érdemelne az utókortól az Andrássyak híres vasöntödéje, hiszen ha csak annyit mondunk róla, hogy 1844-ben itt öntötték a budapesti Széchenyi Lánchíd tartószerkezeteit és egyéb láncegységeit, már ez is feltételezi, hogy nem akármilyen létesítményről lehetett szó. A környéken olyan jó minőségű ércet fejtettek, hogy Gömört Magyarország „vasmegyéjének” nevezték.

„1844-ben gróf Andrássy György saját költségére három hídtalpat gyártott Dernőn. Kettőt átszállított Pestre, ahol ruganyossági próbákat és teherpróbákat végeztek a konstrukciókon. Az egyik a 15 tonnás teher alatt megrepedt, ez végül a krasznahorkai vár udvarába került” – magyarázta Lőrinèík Sylvia, a Betléri Kastélymúzeum osztályvezetője. Hozzátette: a híres dernői vas fellelhető még a Duna sétány korlátjaiban, lámpaoszlopaiban Denői vasgyár felirattal megjelölve.

A vasöntöde III. Andrássy István és felesége, Festetich Mária révén vált a kor egyik legkorszerűbb üzemévé. Ezután a vasgyárat fiuk, IV. Andrássy György vezette nagy szakértelemmel, illetve modernizálta külföldi szakemberek segítségével.

„Dernőre hívatta például Wiliam Buildon angol mérnököt, aki szintén korszerűsítette a dernői vasgyárat, az eredeti 8 méter magasságáról 12 méterre bővítették ki a magaskohót” – mondta Lőrinèík Sylvia.

Ezek után már dísz- és használati tárgyakat is készítettek. A dernői vasöntöde több világhírű kiállításon is szerepelt, többek között az I. Londoni Világkiállításon, a párizsi ipari világkiállításon, ahol ezüstérmet nyert, vagy Budapesten Nagydíjat kapott versenyben való megmaradás képességéért.

Az 1870-es években a vasgyár területén több kemence, vasöntöde, finomító és műhely működött, s a bányászokkal együtt 300 munkásnak nyújtott megélhetést. A legjelentősebb vasgyárak közé tartozott az akkori Magyarország területén az 1915-ös felszámolásáig. A létesítményt 1918-ban eladták a Rimamurányi Salgótarjáni Részvénytársaságnak.

Mára a nagykohónak nyomát sem találjuk, még egyetlen csarnok dacol az idővel, pedig a korabeli dokumentumok 33 épületről szóltak. Az egykori vasöntöde sorsa azért is bizonytalan, mivel nincs a község tulajdonában. A kilencvenes évek elején a település akkori vezetése a községi vízhálózat tervdokumentációjáért mintegy fizetségül cserébe odaadta az épületet. A község bírósági úton is megpróbálta visszaszerezni azt, de a pert elveszítették.

„Probléma abból a szempontból is, hogy majdnem a falu közepén van, a főúttól nem messze, mindenki látja. A múltunk része, az őseink építették, és tönkremegy az egész” – nyilatkozta portálunknak Balázs Tibor, Dernő polgármestere.

A polgármester nem nyugszik bele a helyzetbe, mindent megtesz azért, hogy az egykori vasöntöde épülete visszakerülhessen a község tulajdonába. hogy felújítva, régi fényében, de új küldetéssel hirdesse tovább Dernő dicső múltját és lehetőség szerint jelenét is.

201704261544400.derno01.JPG
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás