Becsületbeli ügyek – A nők is párbajoztak
BUDAPEST. Az újkori, de középkori hagyományokból táplálkozó felfogás szerint a becsület nem lehet alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszti. A párbaj tétje mindenkor óriási volt: azt kellett demonstrálni, hogy az illető a becsületén ejtett folt miatt akár életének kockáztatásával is hajlandó fegyvert fogni.
A párbaj (duellum) két (esetleg több) személy kölcsönös megegyezésén alapuló küzdelem volt, amelyet a 17-18. század folyamán hosszú, egyenes, kétélű karddal vagy vívótőrrel folytattak, de már az 1700-as évek végén megjelentek a pisztolyok, amelyek a 19. században a párbajok szinte kizárólagos kellékei lettek. A párbajokat a 17. századtól kezdve a legtöbb európai országban büntették.
Már-már notóriusan védte becsületét a modern orosz irodalom megteremtőjének tartott Alekszandr Szergejevics Puskin, aki rövid élete (Puskin 37 éves korában távozott az élők sorából) során összesen 29 párbajt vívott vélt vagy valós ellenfeleivel. 1837-ben a magát egyre nagyobb adósságokba verő költő szépséges, de kétes hírű felesége, Natalja Goncsarova becsületét védve keveredett párbajba egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fiával, bizonyos Georges-Charles de Heeckeren d'Anthès-val, aki rágalmakat terjesztett az asszonyról, illetve kettejük kibontakozó románcáról. A kor „erkölcseinek” megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a kalandort, aki 1837. február 8-án halálosan megsebesítette a költőt; Puskin két nappal később belehalt sérüléseibe - idézi fel a mult-kor.hu.
Kevéssé ismert tény, hogy minden idők egyik legismertebb női párbaja Isabella de Carazzi és Diambra de Pettinella között zajlott le, amelynek „tétje” a 16. századi Nápoly leghíresebb agglegénye, Fabio de Zeresola szívének meghódítása volt. Az ismeretlen kimenetelű párbajt egy spanyol festő, Jose de Riberta vitte vászonra 1636-ban Duelo de Mujeres (Női párbaj) címen.
Habár a viták ilyetén elrendezését hagyományosan a katonaviselt férfiakhoz szokás kötni, jó néhány példát találunk a történelemben, amikor a nők párbajjal intézték el egymás közt becsületügyüket. Elsősorban a francia nemes asszonyok párbajoztak sokat, közülük is kiemelkedik De Nessle márkinő és Van Polignac grófnő küzdelme, ők Richelieu herceg kegyeiért rántottak fegyvert, valamint Éon de Beaumont, XV. Lajos korának egyik legfélelmetesebb párbajvívója.
Az európai országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is büntette a törvény a magánhatalom általi párviadalokat, azaz a párbajokat. A múlt-kor.hu megemlíti, hogy 1752-ben Mária Terézia császári nyílt parancsban rendelkezett a párbajokról. A törvény értelmében fegyvert bosszúból senki ellen nem lehetett fogni, a közhatóságnál kellett elégtételt keresni.
A tiltó határozatnak nem volt sok foganatja: a párbajokat büntető passzusokat sem a hatóságok, sem a társadalom nem vette komolyan. Jósika Miklós író sem, aki 18 éves korában, erdélyi utazása során vívott párbajt, amely során arcán egy életre szóló sebet szerzett. Jókai Mór kétszer párbajozott életében, mint szerkesztő: Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pedig pisztollyal. Szintén becsületbeli ügyből rántott fegyvert a 33 évesen elhunyt Dessewffy Aurél, a reformkori országgyűlési képviselője, Irinyi József, az "árvízi hajós", Wesselényi Miklós, vagy éppen Bolyai János matematikus.
Már-már notóriusan védte becsületét a modern orosz irodalom megteremtőjének tartott Alekszandr Szergejevics Puskin, aki rövid élete (Puskin 37 éves korában távozott az élők sorából) során összesen 29 párbajt vívott vélt vagy valós ellenfeleivel. 1837-ben a magát egyre nagyobb adósságokba verő költő szépséges, de kétes hírű felesége, Natalja Goncsarova becsületét védve keveredett párbajba egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fiával, bizonyos Georges-Charles de Heeckeren d'Anthès-val, aki rágalmakat terjesztett az asszonyról, illetve kettejük kibontakozó románcáról. A kor „erkölcseinek” megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a kalandort, aki 1837. február 8-án halálosan megsebesítette a költőt; Puskin két nappal később belehalt sérüléseibe - idézi fel a mult-kor.hu.
Kevéssé ismert tény, hogy minden idők egyik legismertebb női párbaja Isabella de Carazzi és Diambra de Pettinella között zajlott le, amelynek „tétje” a 16. századi Nápoly leghíresebb agglegénye, Fabio de Zeresola szívének meghódítása volt. Az ismeretlen kimenetelű párbajt egy spanyol festő, Jose de Riberta vitte vászonra 1636-ban Duelo de Mujeres (Női párbaj) címen.
Habár a viták ilyetén elrendezését hagyományosan a katonaviselt férfiakhoz szokás kötni, jó néhány példát találunk a történelemben, amikor a nők párbajjal intézték el egymás közt becsületügyüket. Elsősorban a francia nemes asszonyok párbajoztak sokat, közülük is kiemelkedik De Nessle márkinő és Van Polignac grófnő küzdelme, ők Richelieu herceg kegyeiért rántottak fegyvert, valamint Éon de Beaumont, XV. Lajos korának egyik legfélelmetesebb párbajvívója.
Az európai országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is büntette a törvény a magánhatalom általi párviadalokat, azaz a párbajokat. A múlt-kor.hu megemlíti, hogy 1752-ben Mária Terézia császári nyílt parancsban rendelkezett a párbajokról. A törvény értelmében fegyvert bosszúból senki ellen nem lehetett fogni, a közhatóságnál kellett elégtételt keresni.
A tiltó határozatnak nem volt sok foganatja: a párbajokat büntető passzusokat sem a hatóságok, sem a társadalom nem vette komolyan. Jósika Miklós író sem, aki 18 éves korában, erdélyi utazása során vívott párbajt, amely során arcán egy életre szóló sebet szerzett. Jókai Mór kétszer párbajozott életében, mint szerkesztő: Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pedig pisztollyal. Szintén becsületbeli ügyből rántott fegyvert a 33 évesen elhunyt Dessewffy Aurél, a reformkori országgyűlési képviselője, Irinyi József, az "árvízi hajós", Wesselényi Miklós, vagy éppen Bolyai János matematikus.
Forrás
mult-kor.hu
