2016. november 1., 12:57

„Amíg szeretsz, emlékezel. Amíg emlékezel, szeretsz”

BUDAPEST. Korábban összemosódott Mindenszentek ünnepe és halottak napja, de ma már általában külön emlékezünk a szentjeinkről és külön a halottainkról. Míg halottaink általában családtagjaink, szeretteink, addig a szenteket inkább csodáljuk – világított rá a két ünnep különbségére és lényegére az M1 műsorában Kozma Imre katolikus pap, irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója.
201611011026200.ha01.jpg
Galéria
+3 kép a galériában

Mindenszentekkor azokra gondolunk, akik megvívták életük harcát és győztek: hősök, szentek, egyszerűbb megközelítésben Isten barátai. A szentek azok, akik tudnak szeretni, tudnak saját magukról megfeledkezni és a másik emberért élni, embertársuk javát akarják – mondta a keddi ünnep jelentőségéről Kozma Imre atya, aki fontosnak tartotta leszögezni: amikor ezekben a napokban a temetőt járjuk, nem a halállal foglalkozunk, hanem emlékezünk.

„Amíg szeretsz, emlékezel. Amíg emlékezel, szeretsz” – idézte az ókori bölcsek igazságát. Ezek az emlékezések tehát azért nagyon fontosak, mert vagy jelen van a szeretet a világunkban, a szívünkben, és ilyenkor azokra gondolunk, akikkel együtt jártuk az utat, vagy pedig mindent elfelejtettünk és talán magát az életet sem értjük – magyarázta.

Halottak napja az életről szól – szögezte le.

Valami elcsúszott

A halál és a születés titkát, misztériumát nem tudjuk megfejteni. A keleti világ ezekkel valamiért nagyobb barátságban van, mint mi – mondta Kozma Imre, aki szerint mindez abból is látszik, hogy sok gyermek nem születik meg; de a halál titkával is gondunk van, mert ellenségnek látjuk. Valami elcsúszott, félrement – hívta fel a figyelmet.

Régen nem féltünk a gondolattól, hogy az otthonunkban búcsúzunk a halottaktól, ma már igen. Régen talán kicsit közelebb voltunk egymáshoz még a halálban is – mondja Kozma atya.

Érdemes volt-e élni?

„Kórházban is dolgozó emberként számtalanszor szembesülök azzal, hogy akik a halál előtt állnak, és tudják, hogy el kell menni, mégis reménykednek, hogy talán később kerül erre sor. Amíg ez bekövetkezik, az az egy kérdés foglalkoztatja őket: Érdemes volt? Mire volt jó az egész? Érdemes volt élni?” – meséli Kozma Imre, hozzátéve: a halál kapujában a számvetés-féle arra világít rá, hogy sok esetben áldozatok vagyunk. Nem az életéi, mert az élet csodálatos, hanem a körülményeké. Mert sokkal fontosabb lenne még életünkben az emberi összetartozással, a közös úttal törődni, mint azzal, hogy javakat halmozzunk fel magunk körül, amiről aztán kiderül, hogy nincs is rá igazán szükségünk. Mert egymásra van szükségünk – hívta fel a figyelmet Kozma Imre.

Az atya szerint halottak napján is ezek a kérdések izgatják a temetőt járó embereket: hogyan is volt ez a közös út? És amikor az ember kijön a temetőkapun – mert ő még kijön –, esetleg nagyobb súlyát érzi ennek a közös útnak, rájön, hogy nincs egyedül és neki is figyelnie kell a másik emberre.

Beer Miklós: vár rájuk egy nagy találkozás

A korábbi időkben jellemző, a gyászoláshoz kapcsolódó egyházi és népszokások eltűnőben vannak, ugyanakkor a vallásos embernek ma is több kapaszkodója van a gyász, a veszteség feldolgozásában.

Beer Miklós váci megyéspüspök szerint természetes, hogy átrendeződnek a hangsúlyok a gyász megélésében, a régi, megszokott formákat új szokások veszik át. Az egyház egy kicsit irányítani is igyekszik ezt a folyamatot azzal, hogy megpróbálja a legmélyebb keresztény üzenetre koncentrálni a gyászt, amely Jézus Krisztus megváltó halála és feltámadása felé viszi az ember személyes gyászát.

A sírokon meggyújtott gyertya azt a hitet jelképezi, hogy a hívő ember a halál utáni jövőre irányítja a figyelmét, és azzal a meggyőződéssel búcsúzik szeretteitől, hogy vár rájuk egy nagy találkozás.

A nem vallásos embereknek is erőt és vigasztalást nyújt, hogy a barátok, ismerősök, szomszédok osztoznak a gyászukban. Beer Miklós a nem hívő embereknek is azt szokta mondani: nincsenek egyedül.

A püspök azt javasolja a családoknak, hogy a gyereket is vigyék magukkal a temetőbe, engedjék, hogy gyertyát gyújtsanak, virágot vigyenek a sírra. A gyerekek nagyon érzékenyek, megérzik, hogy valami fontos dologról van szó, és nem szabad őket kihagyni olyan élményekről, amelyek hozzátartoznak az életünkhöz. Emlékezzenek együtt az elhunyt rokonokra, meséljenek róluk a gyerekeknek, hangsúlyozta a váci megyéspüspök.

A halottak napja és a mindenszentek ünnepe a köztudatban ma már nem igen különül el. A keresztény emberek számára a mindenszentek ünnepe azt jelenti, hogy istennek az az örök terve, hogy mindannyian teljes életet éljünk, vagyis szentekké legyünk, a szeretetben, az önzetlen jóságban teljesedjünk ki.

Az élet igazi célja, értelme a szent élet, és a kereszténység ezt kapcsolja össze a halottak napjával, a személyes gyászunkkal.

201611011026200.ha01.jpg
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás