Azonosították Japán utolsó misszionáriusának hamvait
Giovanni Battista Sidottit (1668–1714) Japán utolsó misszionáriusaként tartja számon az emlékezet, hiszen az ő működését követően háromszáz éven át nem lépett keresztény hithirdető az országba.
A szicíliai pap a Japánban zajló keresztényüldözés idején indult ázsiai missziós útjára XI. Kelemen pápa engedélyével. 1704-ben érkezett a Fülöp-szigetekre, Manilába, ahol megtanult japánul, és 1708-ban bemerészkedett a felkelő nap országába, Tokióba. Azonnal elfogták, és a sógun egy konfuciánus tudósra, Arai Hakuszekire bízta kihallgatását. Õ Sidotti kiváló jellemét és magas műveltségét elismerő beszámolót készített a kihallgatásról. A sógun Hakuszeki javaslatára úgy döntött, hogy Sidottit házi őrizetbe helyezi (hasonló bánásmódra akkoriban nemigen volt példa, hiszen a Japánba érkező misszionáriusokat rendre kivégezték), és megtiltja a vele való érintkezést. Õrzését egy idős házaspárra bízták. Mikor azonban kiderült, hogy Sidotti e házaspárt keresztény hitre térítette és megkeresztelte, földalatti börtönbe zárták, ahol nemsokára meg is halt.
Sidotti feltételezett földi maradványaira (a feltárás során megtalált három sír egyikében), Tokió azon városrészében (Kirisitan Jasiki) találtak rá egy építkezés folyamán, ahol a keresztények börtönei voltak. A misszionárius maradványainak vizsgálatát a Tudományos és Technológiai Nemzeti Múzeum kutatói irányították, akik kizárva a DNS-mintából a sajátosan japánokra jellemző elemeket, tisztázták, hogy a legnagyobb valószínűség szerint a palermói származású, negyvenhat évesen elhunyt olasz misszionárius földi maradványaira bukkantak.

