Az SaS nem kapkod legyek után
Mi történik már megint az SaS-ben, tehették fel jogosan a kérdést többen is Sulík legutóbbi kijelentésére reagálva. Az SaS elnöke ugyanis – bár pártja nemrégiben zajlott kongresszusa a választásokig megerősítette a tisztségében – párbajra hív mindenkit, aki a párt elnöke szeretne lenni, köztük Ľubomír Galkót is.
Sajátos módszer ez, de nem először fordul elő, hogy Richard Sulík ezt a taktikát választja, véli Peter Bárdy, az Aktuality.sk portál főszerkesztője. Sulík például 2016 májusában is bejelentette egy rendkívüli kongresszus összehívását, amelynek el kellett volna döntenie, maradhat-e a pártja élén. Akkor az ellenjelöltje egyébként Jozef Mihál volt. Bárdy úgy véli,
néhány hónappal a parlamenti választás előtt merész politikai húzás ez, ami akár a pártelnöki székébe is kerülhet Sulíknak.
Sulík pártja minden fronton veszített
Hogy az SaS-szel baj van, már régebb óta sejteni lehet. A választók tömeges elpártolására azonban csak az EP-választás után került sor, főleg a Progresszív Szlovákia/Együtt koalícióhoz vándorolhattak a szavazók, Kiskához minden bizonnyal kevesebben. A 2016-os választástól egészen tavalyig az ellenzéki vezér szerepét betöltő SaS preferenciái a tavaly decemberi13,3 százalékról 7 százalékra estek vissza, vagyis majdnem a felére, írja a Denník N napilap, amely szerint az azonban nem nagyon valószínű, hogy szeptemberig – erre az időpontra hívta össze Sulík a kongresszust – találnának olyan ellenjelöltet, aki képes lenne a regnáló elnököt legyőzni.
Néhány SaS-es forrás szerint a pártelnök ezzel a lépésével elejét venné annak, hogy egy olyan választás után döntsenek az elnöki székről, amelyet az SaS jó eséllyel elbukhat.
Kérdés, hogy Sulík lépése nem bizonytalanítja-e el a maradék hét százaléknyi választót, s nem kerül-e sor újabb tömeges elpártolásra. Martin Slosiarik, a Focus elemzője szerint azonban egyelőre nincs ilyen gond, a választók akkor reagálhatnának negatívan, ha a kongresszust párton belüli viszályként értékelnék. Ehhez hozzájárulhatnának a pártelnöki posztért folyó esetleges párbajok, de az a forgatókönyv is, miszerint a kongresszusra nem jönne el a Sulík lépése miatt csalódott küldöttek fele, azaz nem lenne határozatképes. Ezt az SaS választói már párton belüli konfliktusként érzékelhetnék, véli az elemző.
Kár az áramért
Az SaS preferenciái folyamatosan csökkennek, olyannyira, hogy hamarosan talán azzal a rendkívüli helyzettel kell szembenézniük, hogy esetleg nem jutnak be a parlamentbe. A Pravda napilap szerint az a tény, hogy a pártot, amely nemrégiben még az ellenzék vezető ereje volt, ma a felmérésekben könnyedén beelőzik a progresszív újoncok, az extrémista Kotleba-párt és időnként meg az SNS is, mindenképpen megérdemelné, hogy Sulík pártjának tagjai elgondolkozzanak a továbbiakon.
Tény, hogy az SaS-nek több oka is van a változásra, de ha mindez pusztán Sulík Galkóra cserélését jelenti, akkor a kongresszuson elhasznált áramért is kár, véli a Pravda. A lap szerint egyébként Sulík az ellenzéki vezető szerepét sohasem használta ki. Nemcsak, hogy nem lett az ellenzéki pártok húzóereje, a 2016-os sikertelen kormányalakítási kísérlete után tulajdonképpen lemondott a belpolitikáról, és politikailag Brüsszelbe költözött. Ezzel ajtót nyitott helyetteseinek, főleg Galkónak, akinek politikai ambíciói láthatóan meghaladják politikai képességeit. Ám a Sulík-Galko párbajnak szinte semmi köze az SaS gondjaihoz. Galko a Progresszív Szlovákia jelentette veszéllyel, ha lehet, még kevésbé meggyőzően tudna szembenézni, mint Sulík - írja a Pravda.
Sulíknak el kell nyomnia a párton belüli intrikákat
Dag Daniš, az Aktuality.sk kommentátora szerint az SaS problémái akkor kezdődtek, amikor Sulík hazajött Brüsszelből, és észrevette, pártja vezetésében többen Galkót tartják az úrnak.
Amíg Sulík brüsszeli képviselő volt, Galkónak sikerült maga mellé állítania a vezetés nagy részét, és elkezdett hangosan arról beszélni, Sulíkot 2020-ban le kellene váltani, akár Kiššovára, akár önmagára.
Nem is lenne ezen a belső feszültségen semmi érdekes, ha nem fél évvel a parlamenti választás előtt járnánk, véli Daniš, aki szerint Sulík húzása ezért teljesen logikus: az ellentéteket még a kampány előtt erővel kell feloldani. Sulík játéka viszonylag jól olvasható: egyértelmű támogatásra van szüksége a kongresszustól, pártelnökként, megerősített mandátummal, évekre előre. A második körben meg kell reformálnia az erőviszonyokat a vezetésen belül, hogy neki legyen többsége, ne pedig azoknak, akik víz alá akarják nyomni. A harmadik lépés a választási lista felállítása lesz – az elnök és az országos tanács rendezésében.
Galko játéka kevésbé egyértelmű
Azt értjük, hogy amíg Sulík Brüsszelben volt, megszokta az irányítást. Természetes az is, hogy kialakította a vezetésben saját embereinek a hálózatát. Minden más azonban klasszikus intrikának számít, főleg Sulík 2020-as leváltásának terve. Ilyesmit nem szokás választás előtt csinálni, vagy ha mégis, akkor választás előtti rendkívüli kongresszussal, Galko azonban nem nagyon szorgalmazta annak összehívását, a médiában csak saját terveiről beszélt.
Ráadásul azt sem tudni, kit akarna Galko és csoportja pártelnöknek. Végül pedig hiányzik a legfontosabb, a lázadók megingathatatlan és egyértelmű indoka, ami magyarázatot adna a választás előtti vitákra és a pártelnökcserére - véli Daniš - aki szerint Galko egyébként minden téren rosszabb választás lenne Sulíknál.
