Az Overlord hadművelet

Az új nyugati front főparancsnoka az a Dwight David Eisenhower amerikai tábornok lett, aki 1942 novemberében sikerre vitte a Fáklya hadműveletet (afrikai partraszállás 1942 novemberében) majd sikeresen vezette a szicíliai partraszállást és közvetlen a normandiai akció előtt felszabadította Rómát. A partra szálló erők parancsnoki posztjára Bernard Law Montgomery brit tábornokot választották.

A szövetséges haderők összlétszáma 1944. június 6-án közel hárommillió: 2.876.439 katona volt. A Montgomery által kidolgozott terv öt helyen irányzott elő partraszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg első erőinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandiai parton az Orne-ig az angol 2. hadseregnek kellett három helyen hídfőt létesítenie. A hídfők – nyugatról keletre – az Utah (4. amerikai gyalogos hadosztály), Omaha (1. amerikai gyalogos hadosztály), Gold (50. brit gyalogos hadosztály), Juno (3. kanadai gyalogos hadosztály) és Sword (3. brit gyalogos hadosztály) fedőnevet kapták.

A szövetségesek vesztesége az első napon 10 500 fő és 114 repülőgép volt. Az első napot követő 3 hónapban, pedig, szeptember 15-ig az angol-amerikai erők a partra tettek további 2 millió katonát, akik közül mindössze 40 ezret veszítettek el. A német veszteségek a becslések szerint megközelíthették a 700 ezer főt.