Az Andrássy család fénykora és hanyatlása
Magyarországon a nemesi, főnemesi, arisztokrata családok mindig fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. Az Andrássy család egyike azoknak a régi ősi magyar grófi családoknak, akik eredetüket az Ázsiából kivándorolt ősmagyarokig vezetik vissza. Ennek a régi székely családnak egy tagja, a legenda szerint szent István koronázási ünnepén, egy külföldi bajvívóval megküzdve annak fejét kettészelte. E tettéért a királytól címert, és az „Erős” jelzőt kapta jutalmul, majd a király két év múlva már Erdély vajdájává tette a bátor lovagot. A hiányos adatok és iratok miatt nehezen követhető a család története és felemelkedése, de itt-ott azért feltűnik nevűk a krónikákban.
Az Andrássyak vitéz katonák voltak
A családi krónika azonban feljegyezte, hogy az Andrássyak vitéz katonák voltak, harcoltak a törökök, poroszok, labancok ellen is. Tagjai nem egyszer szereztek tábornoki tölgyfalevelet zubbonyukra. Egyesek Mars istenét mások pedig az Egyházat szolgálták püspökként, megyei főispánként. Ismert volt egy Andorás nevű ős, akinek három fiúgyermeke volt, Józsa, Vida és László. A feljegyzések szerint mindhárman bátort vitézek voltak, Józsa és Vida is ütközetben lelte halálát. A családfa leírása itt megszakad, csak I. Lajos uralkodása idején Zsigmond tűnik fel, mint temesi albán, aki Nikápolynál esett el 1396-ban.
Hunyadi János kormányzósága alatt élt Bertalan, aki számtalan hőstettel tűnt ki a vitéztársai közül. Már 1441-ben, I. Ulászló uralkodása idején, Szendrőnél tüntette ki magát, Mezet bég elleni harcias bátorságával, akit a következő évben Szentimrénél halálosan meg is sebesített. 1448-ban ő maga is halálosan megsebesült a rigómezei csatánál. Fia Boldizsár, Mátyás király oldalán küzdött, unokái Imre, Lázár, Tamás nagy harcosok voltak, akik közül Lázár utóda Márton fia vitte tovább a családot. A legendák itt véget érnek, és innentől kezdve már hitelesebb források állnak a családfa kutatók rendelkezésére.
Andrássy Márton, az első főnemes
Andrássy Mártont az okiratok 1539-ben már főemberként említik a székelyek között, aki Szapolyai János ivadékának, János Zsigmondnak trónra jutásán fáradozott. Az időközben nagykorúvá vált János Zsigmond egész falvakat adományozott az őt hűségesen szolgáló főembereknek. Az 1562-es székely lázadás lecsillapításában betöltött szerepükért kapták meg később még az Andrássyak Csíkszentimre helységet és a csíkszentkirályi 42 jobbágytelekből álló részjószágot. Ez időtől fogva használhatták a csíkszentkirályi előnevet az Andrássyak, akiknek emlékét az ez időből származó peresiratok, oklevelek, fontos és befolyásos székely főemberként jegyzik.
A következő feljegyzések szerint, Márton fia Péter rossz oldalon, Báthory ellen harcolva az összes eddig szerzett vagyont sikeresen elvesztette. A sikertelen, száműzetésben telt éveket az 1578-as krasznahorkai várkapitányság követte. Hűséges szolgálatai jutalmául, és Erdélyben elvesztett birtokaiért 1585-ben örökös adományul kapta a várat. Innen ered a család második neve, a krasznahorkai praedikátum (előnév). A krasznahorkai vár a valamikori Gömör megyében (ma Szlovákia), Rozsnyó városától keletre található, egy kúp alakú hegytetőről magasodik a település fölé. A várat 1320 körül kezdték el építeni a Máriássyak, majd a Bebek család birtokában volt 1441-ig, amikor a husziták kezébe került. A mohácsi vész után ismét a Bebek család tulajdonába került, akik igazi kalandorokként hol Szapolyai János, hol Ferdinánd király pártjára álltak. Az Andrássy család birtokába 1578-ba került a vár, amelyet 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé, 1676-ban reneszánsz palotává alakították át.
A Rákóczi-szabadságharc megosztotta az Andrássyakat
Andrássy Péter és felesége Betz Zsófia alapította meg az Andrássy család felvirágzásának új alapját, tőlük eredeztethető a család újbóli felvirágzása. 1676-ban bárói rangot kaptak, majd a Rákóczi-szabadságharc idején az Andrássy család két részre szakadt, amikor a kurucok és a labancok oldalán is harcoltak. A család, a két testvér (István és György) szétválásával idősebb vagy betléri ágra és fiatalabb vagy monoki ágra szakadt. Andrássy György - vagy ahogy akkoriban hívta Bercsényi Miklós főgenerális hívta- „kocsmagenerális”, vitéz ember volt és még testvére ellenében is megvédte a családi várat. Mindkét ág a 18-ik században grófi címre tettek szert érdemeik elismeréséül. A tizenkilencedik század pedig meghozta a család számára a vagyonnal együtt az országos politikai szerep lehetőségét is.
A betléri ágnak három kisebb ága volt, a hommonai (Andrássy Aladár és leszármazottai), a tőketerebesi (megalapítója Andrássy Gyula) és természetesen a harmadik a betléri főág. Gróf Andrássy Aladár a szabadságharc katonája volt, tagja volt az Aranygyapjas lovagrendnek Két gyermeke született Wenkheim Leontine bárónővel kötött házasságából, Mária és Sándor. Sándor fia Mihály utódai az utolsó leszármazottai a homonnai ágnak, akik ma valószínűleg valahol Kanada területén élnek.
A tőketerebesi ág megalapítója a híres államférfi, Gróf Andrássy Gyula, aki a magyar történelem egyik nagy politikusa volt, az Andrássy család legjelentősebb tagja. Nagyon sokat fáradozott az osztrákok és magyarok megbékéléséért, 1867-ben ő tette a Koronát I. Ferenc József császár fejére. A szabadságharc idején a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett a pákozdi csatában, majd 1849-ben honvéd ezredessé léptették elő. A szabadságharc bukása után távollétében halára ítélték és jelképesen felakasztották. Mivel - a korabeli leírások szerint –nagyon szép férfi volt, a párizsi társaságban hatalmas sikert aratott. A nősülés sem kerülhette el, hamarosan feleségül vette Malomvízi Kendeffy Katinka grófnőt. Három gyermekük született Tivadar, Ilona, Gyula.
Tőketerebes birtokosai
Tivadar örökölte apja után a tőketerebesi birtokot és a tiszadobi kastélyt. Gróf Zichy Eleonórával kötött házasságából négy lány gyermeke (Ilona, Borbála, Katalin, Klára) született. A katasztrófát elkerülendő a Tivadar korai 1905-ben bekövetkezett halálát követően, az ifjabb Gyula feleségül vette sógornőjét, hogy a vagyont ne kelljen felosztania. Közös utódjuk nem született. Ifjabb Andrássy Gyula (a Monarchia 13 napos külügyminisztere) 1929-ben halt meg utódok nélkül. A négy lány közül a Katalin, mint Károlyi Mihály felesége, „Vörös grófnőként” vált ismertté, 1985-ben hunyt el. Testvéreiről sok információ nem maradt fent, Borbála férjhez ment Pallavicini Györgyhöz. Borbála egész életében naplót vezetett, ám nagyrészüket elégette a kitelepítése előtti éjszakán, attól félve, hogy az ÁVH kezére kerül. Testvére Klára 1941-ben hunyt el a német-jugoszláv harcokban, Dubrovnik bombázásakor. Találat érte, amiért is le kellett amputálni mindkét lábát, mielőtt belehalt volna sebesülésébe.
Tivadar testvére Ilona gróf Batthyány Lajos felesége lett, aki nagyon hosszú életet élt meg, 94 éves korában hunyt el. Két gyermeke volt Gyula és Emmanuella, aki gróf Dessewffy Emil felesége lett. Utódjuk gróf Dessewffy Gyula, egy folyóirat tulajdonosa és szerkesztője lett. 1947-ben a francia nagykövetség segítségével sikerült Magyarországról Párizsba menekülnie. A Szabad Európa rádiónál dolgozott Münchenben, majd a dél-Amerikai Curitibában vállalkozásba kezdett. Magyarországra közel negyven év elteltével, először 1985 után látogatott el újra.
A betléri főág alapítója Gróf Andrássy Emanuel volt, akit mindenki csak Manónak nevezett, igazi újító, világlátott arisztokrata volt. Vasércfeldolgozás és kohászat terén végzett tevékenysége miatt „vasgróf”-nak is nevezték. Utazásairól, kalandjairól könyvet írt, mely Utazás Kelet Indiákon címmel meg is jelent. Házasságából fián kívül még négy lánya született.
Az Andrássyak híres művészetpártolók voltak
Az Andrássyak mindig híres művészetpártolók, nagy műgyűjtők voltak, némelyikük maga is hódolt a művészetnek. Emanulel fia Géza apja nyomdokait követve szintén remek vadász, utazó, vállakozó ember volt. Alapító tagja volt a Rimamurány–Salgótarjáni Részvénytársaságnak, amely az egész környék fellendülésében nagy szerepet játszott. Igazi mulatós úrként imádta a cigányzenét, a vörösbort és a nőket. Fia, a család nagy reménysége Károly sajnos nagyon fiatalon, 22 évesen halt meg.
A világháború természetesen az Andrássy családot is szétzúzta, őket sem kímélte. A család egy része külföldre menekült, azonban voltak olyan tagjai, akik valamilyen oknál fogva maradtak Magyarországon. Talán azt gondolták a név kötelezi őket vagy hazafiasságból. Nem tudni. Még is Andrássy Ilona, aki bár nemesi neveltetésben részesült (értsd nem munkára nevelték) ápolónőként dolgozott a Sziklakórházban, segítette a lengyel menekülteket 1939. szeptember 17-e után. Végig dolgozta a háborút, majd kilakoltatták, fejőnőként dolgozott embertelen körülmények között. Származása miatt 1964-ben el kellett válnia férjétől, 1990-ben hunyt el. Gróf Andrássy Géza, a család betléri főág utolsó férfitagja 1997. február 19-én hunyt el a lichtensteini Vaduz-ban.
A monoki vagy hosszúréti Andrássy-ág utolsó férfi örököse, Andrássy Dénes gróf, akit polgári származású felesége, Hablawetz Franciska miatt apja megfosztott az elsőszülöttnek kijáró jogaitól. Dénes ezért úgy döntött soha nem tér vissza Magyarországra. Egy igazi romantikus szerelmi történet az övék, hiszen a grófi csemete vállalta a „szegénységet” és az emigrációt, szerelme miatt. Testvére és apja halála után azonban megörökölte a hatalmas vagyont, amelyet aztán nagylelkűen osztogattak a rászorulók között. Mivel nem voltak utódaik, Andrássy Dénest tartjuk a hosszúréti Andrássy ág utolsó férfi utódjának. 1913. március 7-én halt meg a szicíliai Palermóban.
Megvédték a kastélyt a betlériek
A szakemberek sem nagyon értik, miként maradhatott tökéletes épségben a 20. század második felében a felvidéki betléri kastély. „Betléren úgy maradt meg minden, ahogy azt az Andrássy-család a második világháború után hagyta” – nyilatkozta Eva Lazarova, a kastély igazgatója, aki szerint a háborúnak csak a szele érintette ezt a dél-szlovákiai térséget, ráadásul a helybéliek szerették az Andrássyakat, a vadászkastélyukat, ezért megvédték a fosztogatástól, csakúgy mint a közeli krasznahorkai várkastélyt. Az épület mellett megkímélték és megőrizték az edényeket, a bútorokat, az ágyneműket, a festményeket és a tizenötezer kötetes könyvtárat is, pedig abban igazi ritkaságok, még egy 1564-es Dürer kötet is akadt.
Az ’50- években ugyan felmerült, hogy szakközépiskolát telepítsenek a kastélyba, azonban a felülről érkező szándékot a település vezetőinek sikerült megtorpedózniuk. Így a betléri kastély Csipkerózsika álmát alhatta, míg a fellendülő turizmus révén a térség egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé nem vált. „Évente nyolcvan–kilencvenezer látogatónk van. Legnagyobb számban természetesen szlovákok, közvetlenül mögöttük pedig magyarok következnek. Örömteli, hogy már a nyugatiak is felfedezték a kastélyt” – mondta Eva Lazarova, hozzátéve, hogy vonzerő a műemléket körülvevő, jelenleg 57 hektáros, 1792– 95 között tervezett parknak is köszönhető.
A betléri kastély kincsei közé tartozik a Kiegyezés utáni első miniszterelnök portréja és az államférfi szüleit (gróf Andrássy Károlyt és Szapáry Etelka grófnőt) ábrázoló Barabás Miklós festette festmény. A hajdani miniszterelnök egész életében kötődött a gömöri térséghez: valószínűleg Oláhpatakon született, gyermekkorában és idősen visszavonulva is Tőketerebesen élt és ott helyezték nyugalomra a kastélyuk parkjában álló mauzóleumban.
KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ A felvidéki Andrássy család
