Az 1947-es párizsi békeszerződés: nem kímélték Magyarországot
PÁRIZS, BUDAPEST. 1947. február 10-én írták alá Magyarország és a második világháború győztes hatalmainak képviselői a párizsi békeszerződést. Magyarország újabb területeket vesztett a párizsi békeszerződés értelmében.
Magyarország földrajzi helyzete és az elbukott kiugrási kísérlet eredményeként a térség államai közül a legtovább maradt a náci Németország szövetségese. A Hitler bukása után megalkotott békétől nem sok jót várhatott. Jóllehet, Magyarország már Kállay Miklós kormánya idején, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása után is mindent megtett annak érdekében, hogy javítson kedvezőtlen pozícióján.
A szerződés értelmében Magyarország már 1945-ben megkezdte a háborús jóvátétel fizetését, felelősségre vonta a háborús bűnösöket és betiltotta a revizionista, illetve szélsőjobboldali szervezetek működését. Ezek olyan intézkedések voltak, amelyek a párizsi békeszerződésben is megjelentek. A dokumentum hivatalos megfogalmazásáig élt a remény, hogy Magyarország a határvonalak megvonása tekintetében igazságosabb elbánásban részesülhet, mint 1920-ban. A békeszerződést előkészítő Külügyminiszterek Tanácsának három hónapos ülésszakán aztán ezek a remények is szertefoszlottak.
Az 1947. február 10-én, Gyöngyösi János külügyminiszter által aláírt békeszerződés értelmében Magyarország határait az 1937. december 31-i – tehát a revízió előtti – állapotok szerint húzták meg. Az ország újabb területeket veszített. Csehszlovákia három Pozsony közelében fekvő faluval – Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún – gyarapodott, hogy védhető hídfőt biztosíthasson a város számára.
A Párizsban aláírt dokumentum nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket, ezzel az elszakított magyarokat az adott állam jóindulatára utalta. Magyarország ismét elvesztette a lehetőségét annak, hogy az elszakított magyar többségű területeket visszaszerezhesse. A határon túliak érdekképviseletének terén is tehetetlenné vált. Az egyezmény ezenkívül ismét szorgalmazta a háborús bűnösök felelősségre vonását és a fasiszta szervezetek betiltását.
A szerződés értelmében Magyarország már 1945-ben megkezdte a háborús jóvátétel fizetését, felelősségre vonta a háborús bűnösöket és betiltotta a revizionista, illetve szélsőjobboldali szervezetek működését. Ezek olyan intézkedések voltak, amelyek a párizsi békeszerződésben is megjelentek. A dokumentum hivatalos megfogalmazásáig élt a remény, hogy Magyarország a határvonalak megvonása tekintetében igazságosabb elbánásban részesülhet, mint 1920-ban. A békeszerződést előkészítő Külügyminiszterek Tanácsának három hónapos ülésszakán aztán ezek a remények is szertefoszlottak.
Az 1947. február 10-én, Gyöngyösi János külügyminiszter által aláírt békeszerződés értelmében Magyarország határait az 1937. december 31-i – tehát a revízió előtti – állapotok szerint húzták meg. Az ország újabb területeket veszített. Csehszlovákia három Pozsony közelében fekvő faluval – Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsún – gyarapodott, hogy védhető hídfőt biztosíthasson a város számára.
A Párizsban aláírt dokumentum nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket, ezzel az elszakított magyarokat az adott állam jóindulatára utalta. Magyarország ismét elvesztette a lehetőségét annak, hogy az elszakított magyar többségű területeket visszaszerezhesse. A határon túliak érdekképviseletének terén is tehetetlenné vált. Az egyezmény ezenkívül ismét szorgalmazta a háborús bűnösök felelősségre vonását és a fasiszta szervezetek betiltását.
Forrás
Rubicon.hu
