Auguste Rodin francia szobrász 100 éve halt meg
1840. november 12-én született Párizsban, egyszerű, szegény családban. Félénk gyermek volt, rövidlátása miatt nehezen tanult meg írni és olvasni, csak a rajzolásban mutatott előmenetele jelentett vigaszt számára. Tizenkét évesen beíratták egy rajziskolába, ahol mintázást is tanult. Legtöbb ismeretére önképzéssel tett szert, mert a képzőművészeti főiskolára többszöri próbálkozásra sem sikerült bejutnia, így elhatározta, hogy díszítőszobrászként keresi a kenyerét. Két évvel idősebb nővéréhez olyan erős szeretet fűzte, hogy annak halála után szerzetesnek állt. A rendház vezetője azonban felismerte képességeit és a szobrászat folytatására biztatta.
1864-ben ismerkedett meg Rose Beuret varrónővel, aki egész életére társa és modellje lett, bár házasságot csak 53 év együttélés után, két héttel az asszony halála előtt kötöttek. Rose hűségesen kitartott a gyakran félrelépő szobrász mellett, jóllehet ő kezdetben még a szellemi fejlődésben visszamaradt gyermekükkel sem sokat törődött.
Rodin 1866-ban vett részt először kiállításon, majd Olaszországban tanulmányozta Donatello és Michelangelo műveit. Bronzkorszak című alkotásával kavart vihart először, mert a kritikusok azzal vádolták meg, hogy élő alakról vette a gipszmintát. A hírnév 1877-ben köszöntött rá Keresztelő Szent János prédikál című szobrának kiállítása után. A díszítőművészetek múzeumának felkérésére kezdett dolgozni A pokol kapuján, monumentális művét Dante Isteni színjátéka ihlette. Bár a bronzkaput nem sikerült befejeznie, több alakja önálló életre kelt és bevonult a köztudatba, ilyen A gondolkodó, A csók és az Örök tavasz.
A megbízással önálló stúdió és egyre több jövedelmező felkérés járt, így Rodin 1883-tól már tanítványokat is fogadhatott. Ekkor kezdődött szenvedélyes és viharos szerelmi kapcsolata a 18 éves Camille Claudel szobrásznővel, Paul Claudel költő nővérével. A viszony szakítással ért véget, a lány elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem engedték ki. Tíz évig tartó viharos szerelmük történetéről több filmet is forgattak, a legutóbbi 2017-ben került a mozikba Vincent Lindon főszereplésével Rodin: Az alkotó címmel.
Bár Rodin munkáit a kritika olykor alaposan lehúzta, Calais városa mégis őt bízta meg a százéves háború egyik történelmi eseményét megörökítő emlékmű elkészítésével, ennek nyomán született a Calais-i polgárok szoborcsoport. Az 1900-as párizsi világkiállítás után számtalan portrémegrendelést kapott, így megmintázta Sarmiento argentin elnököt, Victor Hugót, Balzacot, Nyizsinszkijt, Clémenceau-t és G.B. Shaw-t.
77 éves korában halt meg Meudonban. Kívánságának megfelelően fejfájának és sírfeliratának helyére A gondolkodó másolata került. Halála után két évvel nyitotta meg kapuit Párizsban a Rodin Múzeum, amelynek létrehozásáról a mester egész életében álmodott. Halála után minden művét a francia államra hagyta, amely kívánságának megfelelően a szobrász legfőbb műveit bemutató múzeummá alakítottá át a korábban Biron Hotelként ismert palotát.
