Átadták a Hit pajzsa-díjat
BUDAPEST. Györgydeák Márton, a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia plébánosa, pápai káplán vehette át a Parma fidei – Hit pajzsa elnevezésű díjat a budai Keresztelő Szent János-plébániatemplomban.
A kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjához kapcsolódó kitüntetést 14. alkalommal adta át Mádl Dalma, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegye. Az ünnepség résztvevőit Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök áldotta meg, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek képviseletében Monostori László irodaigazgató-helyettes, a kormány nevében Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár vett részt az ünnepségen.
A Parma fidei az életutat és az egyenes gerincet díjazza – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kocsis Máté, Budapest VIII. kerületének polgármestere. Az előző rendszer üldözése ellenére sokan hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz – tette hozzá, majd generációja tiszteletét tolmácsolta ezeknek a példaképeknek, köztük a Hit pajzsa díjazottjainak. Kocsis Máté kiemelte a Józsefvárosban született Györgydeák Márton közösségépítő, emberhalászi szerepét.
A Parma fidei díj kitüntetettjét a hagyományoknak megfelelően Bolberitz Pál méltatta. A díjat első alkalommal kiérdemlő teológiaprofesszor laudációjában elmondta: az 1942-ben született, 1965-ben pappá szentelt Györgydeák Márton a rendszerváltás után felkeltette az egyházi vezetők figyelmét, így lehetett az Országos Liturgikus Intézet főtitkára és a Regnum Marianum házfőnöke, de a rendszerváltás előtt is figyelték, igaz akkor a kommunista pártállam megbízottai. Györgydeák Márton a huszadik század elején létrehozott Regnum Marianum mozgalomnak volt ifjú korától tagja. Az elsődlegesen szegényebb fiúk tanítására, nevelésére alakult Regnum a Damjanich utcai székház államosítása után sem oszlott fel, magánlakásokban foglalkoztak a fiúkkal, bevonva az idősebbeket is a nevelő munkába.
A Regnum Marianum atyái összesen 72 évet töltöttek börtönben, nem voltak hajlandók ugyanis lemondani az ifjúság neveléséről – mutatott rá Bolberitz Pál. Ahogy a Regnum nem kötött kompromisszumot, úgy Márton atya sem: a Gyorskocsi utcai kihallgatásokon nem volt hajlandó elárulni társait és a rábízottakat – tette hozzá. Györgydeák Márton a rendszerváltás után fontos szerepet játszott a Regnum Marianum újjászületésében: 1989 és 1997 között a mozgalom központjánk házfőnöke volt.
Györgydeák Márton a kitüntetést megköszönve hangsúlyozta: bár a kommunizmus áldozata lett, nem érzi magát áldozatnak, hiszen nem töltött éveket börtönben, mint sok paptársa. Porszem volt a gépezet ellen – mondta, – akkor is, amikor a józsefvárosi plébánián egy stencilgépet kellett elrejteni, vagy akkor, amikor a Gyorskocsi utcában meg kellett jelennie. Inkább hálát ad Istennek azokért az évekért – tette hozzá. A kommunizmus idején tizenhét évig nem lehetett útlevele, de ez tette lehetővé, hogy felejthetetlen nyarakat töltsön egy-egy magyar hegységben a fiatalokkal.
A díjátadáson közreműködött Kubik Anna színművész és a Felső-krisztinavárosi Plébánia Énekkara Tőkés Tünde karnagy vezetésével.
A Parma fidei az életutat és az egyenes gerincet díjazza – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kocsis Máté, Budapest VIII. kerületének polgármestere. Az előző rendszer üldözése ellenére sokan hűségesek maradtak hitükhöz és magyarságukhoz – tette hozzá, majd generációja tiszteletét tolmácsolta ezeknek a példaképeknek, köztük a Hit pajzsa díjazottjainak. Kocsis Máté kiemelte a Józsefvárosban született Györgydeák Márton közösségépítő, emberhalászi szerepét.
A Parma fidei díj kitüntetettjét a hagyományoknak megfelelően Bolberitz Pál méltatta. A díjat első alkalommal kiérdemlő teológiaprofesszor laudációjában elmondta: az 1942-ben született, 1965-ben pappá szentelt Györgydeák Márton a rendszerváltás után felkeltette az egyházi vezetők figyelmét, így lehetett az Országos Liturgikus Intézet főtitkára és a Regnum Marianum házfőnöke, de a rendszerváltás előtt is figyelték, igaz akkor a kommunista pártállam megbízottai. Györgydeák Márton a huszadik század elején létrehozott Regnum Marianum mozgalomnak volt ifjú korától tagja. Az elsődlegesen szegényebb fiúk tanítására, nevelésére alakult Regnum a Damjanich utcai székház államosítása után sem oszlott fel, magánlakásokban foglalkoztak a fiúkkal, bevonva az idősebbeket is a nevelő munkába.
A Regnum Marianum atyái összesen 72 évet töltöttek börtönben, nem voltak hajlandók ugyanis lemondani az ifjúság neveléséről – mutatott rá Bolberitz Pál. Ahogy a Regnum nem kötött kompromisszumot, úgy Márton atya sem: a Gyorskocsi utcai kihallgatásokon nem volt hajlandó elárulni társait és a rábízottakat – tette hozzá. Györgydeák Márton a rendszerváltás után fontos szerepet játszott a Regnum Marianum újjászületésében: 1989 és 1997 között a mozgalom központjánk házfőnöke volt.
Györgydeák Márton a kitüntetést megköszönve hangsúlyozta: bár a kommunizmus áldozata lett, nem érzi magát áldozatnak, hiszen nem töltött éveket börtönben, mint sok paptársa. Porszem volt a gépezet ellen – mondta, – akkor is, amikor a józsefvárosi plébánián egy stencilgépet kellett elrejteni, vagy akkor, amikor a Gyorskocsi utcában meg kellett jelennie. Inkább hálát ad Istennek azokért az évekért – tette hozzá. A kommunizmus idején tizenhét évig nem lehetett útlevele, de ez tette lehetővé, hogy felejthetetlen nyarakat töltsön egy-egy magyar hegységben a fiatalokkal.
A díjátadáson közreműködött Kubik Anna színművész és a Felső-krisztinavárosi Plébánia Énekkara Tőkés Tünde karnagy vezetésével.
Forrás
Magyar Kurír
