Čaputová: üstökösként robbant be, de merre tart?
Nem rendelkezik politikai tapasztalattal, de az államfőválasztás második körében már papírforma győzelmet aratott. Integráló személyiségként mutatkozott a kampányban, valójában alig árult el valamit konkrét szándékairól, céljairól. A korrumpálódott, elfáradt politikai elittel szemben választották meg, de a kérdés nyitott maradt: milyen elnök lesz Zuzana Čaputová?
Március 30-án, az államfőválasztás második fordulójában a papírforma igazolódott: igaz, a vártnál kisebb különbséggel, de így is nagy fölénnyel utasította maga mögé riválisát Zuzana Čaputová. A legerősebb kormánypárt által támogatott Maroš Šefčovič, vélhetően az alacsonyabb részvételnek köszönhetően, némileg faragni tudott hátrányából, de a fordításra nem volt esélye.
Szlovákiában 1999 óta tartanak közvetlen államfőválasztást, s a választási hajlandóság még soha nem süllyedt 42 százalék alá, ahogy az a múlt szombaton történt. Az előzmények ismeretében nem okozott meglepetést, hogy a választók legkisebb számban a magyarlakta járásokban járultak az urnákhoz. A fővárosi választók ezúttal is élen jártak az aktivitásban, de körükben is jócskán visszaesett a választási hajlandóság az első fordulóhoz képest.
A magyar választók passzivitását visszaigazolja, hogy többségük egyik jelölttel sem tudott igazán azonosulni. Az országosan is negatív részvételi rekordot leginkább a választás lefutottsága és az a tény magyarázza, hogy a második körre nagy hátrányból forduló Šefčovič sem tudott látványosan mozgósítani. Ez azt valószínűsíti, hogy az első körben Kotleba és Harabin mögött felsorakozott rendszerkritikus választók egy része inkább ugyancsak otthon maradt.
A politikába üstökösként berobbanó Čaputová győzelmét leginkább annak köszönheti, hogy begyűjtötte a regnáló elitből kiábrándult választók tömegének voksait. Elitellenes, de nem rendszerkritikus kampányt folytatott – csakúgy, mint a progresszív újhullám európai zászlóshajója, az En Marche Franciaországban. A hagyományos jobb- és baloldal pártjai Szlovákiában és Franciaországban is komoly hitelvesztést szenvedtek el, a kínálkozó politikai térbe tört be a progresszív újhullám.
A kormányon lévő szlovák baloldal hitelvesztését aligha kell bizonygatni, de a parlamenti ellenzék gyengeségét és leginkább tanácstalanságát is jól mutatja, hogy az államfőválasztáson nem tudott végső győzelemre esélyes jelöltet csatasorba állítani. Mindebből azonban nem következik, hogy Macron pártjához hasonlóan, a Progresszív Szlovákia fogja a jövőben kormányozni az országot.
A szlovák alkotmányos rendszer jóval szűkebbre szabja a köztársasági elnök jogköreit, mint a francia félprezidenciális modell. A szlovák „ancien régime“ veresége azonban vitathatatlan és nem tanulságok nélküli.
Čaputová sikerének másik fontos összetevője, hogy a kampányban végig integráló személyiség tudott maradni, riválisai nem tudták rákényszeríteni, hogy állást foglaljon egy-egy megosztó kérdésben. Igaz, ehhez jócskán hozzájárult a szlovák sajtó döntő többségének kitüntetett rokonszenve.
Noha Čaputová kevés konkrétumot árult el a jövőbeli terveit illetően, kínálkozik az öt évvel ezelőtt győztes Andrej Kiskával való összehasonlítás. Mindketten a politikán kívülről érkezve foglalták el a Grassalkovich-palotát, igaz, előéletük már megkülönbözteti őket. Kiska a politikussá válás tengerentúli receptjét alkalmazta sikeresen, hiszen vagyonát felhasználva válhatott self made manné a szlovák politikában. Ezzel szemben Zuzana Čaputová sokkal inkább tűnik egy a marketingesek által a tervezőasztalon megalkotott posztmodern politikai terméknek, hasonlóan Emmanuel Macronhoz. Az ilyen politikus pontosan tudja, mit akarnak hallani tőle, s még véletlenül sem beszél olyan témákról, amelyek választók tömegeit elidegenítenék.
Változóban van tehát a politikussá válás útja, de a sikeres politikusnak változatlanul karizmával kell rendelkeznie. Čaputová helytállt a kampányban, de nem derült ki, van-e karizmája. Ahhoz, hogy ne csak üstökösként emlékezzünk rá a szlovák politikában, arról a jövőben kell tanúbizonyságot tennie.
A kérdésre jelen ismereteink birtokában egyetlen felelős választ tudunk adni: nem tudhatjuk. Ha a reménykedés egy elemzés kiindulópontja, akkor az általában köszönőviszonyban sincs a valós tényekkel. Egy biztos, hiba lenne eleve elutasítóan viszonyulni a megválasztott elnök asszonyhoz, lévén, ő maga sem zárja ki a közeledést. Érdemes újra a Kiskával való összevetést mérlegre tenni: tőle a magyar választók sokat vártak, de csalódniuk kellett.
Ha Čaputová elnöki stábjában tényleg helyet kap egy felvidéki magyar, már előrébb vagyunk, mint Andrej Kiska esetében. Mindehhez azonban nem lehet megkerülni az intenzív kapcsolatépítést, s nemcsak a civil szféra, hanem a felvidéki magyar érdekképviselet részéről sem. Csakis ebben az esetben kamatozhat a magyar többségű járások által küldött félszeg üzenet: a legalacsonyabb részvétel mellett a legnagyobb arányban szavaztak a győztes jelöltre.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/14. számában)
