András napja van - Készültségben a böllérek

András napja fontos időjósló nap. Ha Szent András fehér inget veszen (hó van), karácsonykor feketét (sár lesz) – tartják a székelyek.

A magyar népi hiedelemvilág legjelentősebb házasságjósló és varázsló napja András-nap volt, november 30. A név, András egyébként is „férfit” jelent.

Az eladósorban lévő lányok titokban, különböző praktikák segítségével igyekeztek tudakolódzni jövendőbeli férjük kiléte felől. Leginkább álomból próbáltak jósolni. A párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. A jövendőbeli megálmodására utal a következő mondás:
„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.” Bódva vidékén és a csallóközi Medvén egész nap böjtöltek a lányok, a fejük alá éjszakára férfiruhadarabot tettek, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. Lefekvéskor azt mondták: „Ágyláb, léplek, Szent András kérlek, mondd meg nékem, hogy ki lesz a férjem!”

Ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak. Ha a lány kötényébe búzamag hullott, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.

A hallgatózásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt. Szemétre, trágyadombra állva figyelték, honnan hallják a kutyaugatást, úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövedőbelijük.

András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is.