Alexander Dubèek ma lenne kilencven éves
Alexander Dubèek szülei az Egyesült Államokban házasodtak össze a világot alapjaiban megingató gazdasági válság idején. Fiuk azonban már Csehszlovákiában, Zayugrócon született, 1921.november 27-én. Négyéves volt, amikor a család ismét útra kelt. Ezúttal szülei nem Amerika felé vették az irányt, hanem a Szovjetunióba költöztek, s csak 1938-ban tértek vissza fiukkal Csehszlovákiába.
Dubèek 1939-ben, tizennyolc évesen lett az illegális keretek között működő komunista párt tagja. A második világháború alatt a Škoda- autógyárban dolgozott, 1944-ben részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben.
Az 1950-es években a szlovák pártapparátusban dolgozott. 1951-1955 között nemzetgyűlési képviselő volt, emellett levelező tagozaton elvégezte a pozsonyi Komensky Egyetem jogi karát. Ezt követően kezdett el karrierje felfelé ívelni. 1960-ban a csehszlovák, 1962-tól a szlovák kommunista párt titkáraként alakította országa politikai életét.
Amikor 1963-ban a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lett, még a hivatalos irányvonalat támogatta, pártfogolta azonban a liberális közgazdászokat, és támogatta a " fejletlen" szlovák országrész fejlesztését.
Alexander Dubèek életében gyors változást hozott Anton Novotny lemondása. Helyébe őt választották meg a CSKP főtitkárává. 1968-ban tette közzé a kommunista párt akcióprogramját, amelyben a szólás- és vallásszabadság biztosítása, választási reform, a független igazságszolgáltatás megteremtése, a vállalkozás szabadsága szerepelt. Dubèek mindezt teljes mellszélességgel felvállalta, az utolsó pillanatig hitte, hogy Csehszlovákiában megvalósítható az emberarcú szocializmus, miközben a szovjet birodalmat totális diktatúra uralja.
Megtapasztalta a szovjet "testvér" haragját, amely olyan mértékű volt, hogy Dubèek nem vállalta az ellenállást, miután a Varsói Szerződés csapatai a kommunista pártvezetés egy csoportjának levelére hivatkozva bevonultak Csehszlovákiába. Arra biztatta népét, ne álljon ellen. Augusztus 27-én a cseh televízióban könnyeivel küszködve kérte a nemzetet: fogadja el "a demokrácia és a szólásszabadság átmeneti korlátozását". 1969 áprilisában leváltották párttisztségeiből, egy ideig a parlament elnöke maradt, majd isztambuli nagykövet lett. 1970-ben kizárták a pártból, a szakszervezetből, s még azt is megtiltották neki, hogy bármilyen szervezet tagja legyen.
Alexander Dubèek nevét tizennyolc éven át nem lehetett kiejteni, alakját kiretusálták a fényképekről, állandó rendőri megfigyelés alatt állt. Egy szlovákiai erdészetbe száműzték, innen ment nyugdíjba, de kommunista eszméit soha nem tagadta meg. 1989 áprilisában nagy vihart kiváltó interjút adott a Magyar Televízió Panoráma című műsorának, és 1989. november 17-én ott volt a prágai diákok tüntetésén, amikor - immár utoljára - ismét letartóztatták.
A "bársonyos forradalom" után, 1989 decemberében a Szövetségi Gyűlés elnökévé választották. Hírneve azonban akkora megfakult. Soha nem támogatta a szlovák politikai vezetők szeparációs törekvéseit, mindvégig a főderáció, a csehek és a szlovákok közös államának feltétlen híve maradt. 1992. novemberében autóbalesetet szenvedett egy Prágába vezető autópályán. Kórházba szállították, de kómába esett, és többé nem tért magához. Egy héttel az autóbaleset után elhunyt.
Elterjedt a vélekedés, hogy merénylet áldozata lett, mert ellenezte Csehszlovákia felbomlását. A hivatalos vizsgálat ezt nemerősítette meg.