Zavaros beszéd után szennyezett marad a víz
Ágazatközi egyeztetést hívott össze a Mi Vizünkért Polgári Társulás, akik a vízvédelemmel kapcsolatos fenntarthatatlan állapotra szeretnének megoldást találni. Az egyeztetés felemásra sikerült. A meghívott négy minisztériumból a egészségügyi és a belügyminisztérium legalább osztályvezetői szinten képviseltette magát. A környezetvédelmi minisztérium az utolsó pillanatban mailen lemondta a részvételt. A mezőgazdasági minisztérium pedig arra hivatkozva nem vett részt, hogy a környezetvédelmi minisztérium úgy sem jön el.
A történet ezzel nem ér véget, hiszen az egyeztetésen részt vevő civilszervezetek és minisztériumok megtalálták a közös kiindulási pontokat. Így aztán tényleg kínos, hogy pont a két vízvédelemben leginkább érintett minisztérium nem hajlandó kommunikálni a környezetvédelmet szívügyüknek tartó civil szervezetekkel.
Ahogy az lenni szokott, ha valaki elkövet egy hibát, és kitart mellette, vagy próbálja palástolni, akkor a hiba, mint egy hógörgeteg tovább növekszik. Sajnos így tett a környezetvédelmi minisztérium, aki, hogy leplezze a hibáját, egy nyilatkozatot adott ki, amivel egy ordas nagy hazugságba szaladt bele. De nemcsak füllentése a kínos, hanem a nyilatkozatának megszövegezése, amellyel megpróbálja a Mi Vizünkért társaságot és annak céljait hitelteleníteni, ami érthető, hiszen felettébb kellemetlen kérdéseket tesznek fel a civilek a csallóközi vízszennyeződésekkel kapcsolatban.
A környezetvédelmi minisztérium kommunikációs osztálya az ágazatközi egyeztetés kezdetére időzítve, olyan nyilatkozatot adott közzé, amelyben kijelentette, hogy a mai nap semmiféle ágazatközi egyeztetést nem szervezett – mármint a minisztérium – és a mai Lex Csallóközről való egyeztetésről csupán a sajtóból van tudomása.
Ezután jött a ködösítés, ahol a résztvevő civilszervezeteket összemosta a kerekasztalt szervező társulással, és a kimagyarázkodás, hogy tudtak az egyeztetésről, de ma adják át a Környezetvédelmi miniszter díját és parlamenti bizottsági ülésük van – úgy látszik, az egész minisztérium ma nagyon elfoglalt volt. És nem maradt ki a számon kérő maszatolás sem, ahol sajnálatukat fejezték ki, hogy valaki a minisztérium nevében ágazatközi egyeztetést hívott össze – amely állításból persze egy szó sem igaz.
Az egyeztetés egyébként rendben lezajlott, és Tóth Tibortól megtudtuk, hogy a Lex Csallóköznek a sorsa nagyon kétséges, mert számos olyan paragrafust ollóztak benne össze, ami már más törvényben évek óta érvényben van, ezért valószínű a kormány legiszlatív tanácsa ezt formai okok miatt el fogja utasítani.
Ezt a véleményt alátámasztja az is, hogy a tárcaközi egyeztetés során a belügy hasonló álláspontra helyezkedett.
A Lex Csallóköz hivatalos tárcaközi egyeztetése ma zárul le, amihez a Mi Vizünkért Polgári Társulás tegnap benyújtott kilenc módosító indítványt, majdnem hétszáz aláírással megtámogatva. A javaslatokból három tökéletesen egyezik a belügyminisztérium által benyújtott javaslatokkal.
Annak ellenére, hogy a környezetvédelmi minisztérium sikertelennek próbálja beállítani a mai kerekasztalt, a résztvevők mégis meg tudtak egyezni abban, hogy a párbeszéd tovább folytatódjon, mert ahogy a résztvevők kinyilvánították, számukra valóban fontos a lakosság egészsége és a tiszta környezethez való joga.
A külső szemlélő számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy a minisztérium szeretné elterelni a Lex Csallóközzel a figyelmet az ivóvíz-szennyeződésekről, illetve azt a látszatot akarja kelteni, hogy valóban aktívan védi a csallóközi ivóvízkészletet.
A minisztérium mai napi kommunikációja viszont a problémák elfedése irányába mutat. Ha valóban fontos volna számára az ivóvízkészlet védelme, akkor már rég megállapította volna a szennyeződések forrását. Mivel ezt egzakt módon nem tette, valószínűsíthetjük, hogy a szennyeződések mögött a Dimitrovka lerakata áll.
A maszatolás érthető, hiszen ennek a lerakatnak a szanálása 100 millió eurós költséget jelentene. A kérdést viszont fel kell tenni: Nem ér ennyit a csallóközi ivóvízkészlet?
