Tényleg ennyit kellett várni a Kočnerrel szembeni büntetőeljárásra?

Míg többen közülünk türelmetlenül várják, mikor kerül vádemelés alá a Kuciak-gyilkosság miatt a vállalkozó, újabb vádak bukkantak elő vele szemben. A Five Stars Residence-ügy lényege leegyszerűsítve annyi, hogy Kočner tulajdonképpen saját magának fejenként 6 centért eladott 17 lakást, miközben több mint 600 ezer euróval rövidítette meg az államot az adók terén. Az ügyben mások is érdekeltek, s igaz ugyan, hogy egyelőre még érvényes rájuk az ártatlanság vélelme, jó, ha Kočner emberei tudják, többé nem érinthetetlenek, véli Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője.

A kérdés csak az, miért csak most került sor erre, hogy valaki fedezte netán, vagy a több millió eurós hasznot hozó mérgező ügyleteit csak a saját zsebére végezte… Egyelőre bármilyen válasz csak találgatás lenne. Az viszont nem találgatás, hogy Kočner valós összeköttetésekkel rendelkezett a politikai és a gazdasági spektrummal is. És nem találgatás az sem, hogy a rendőrségtől éppen azok távoztak, akik valamilyen csodával határos módon Kočner ügyeit kapták, s akik ezeket az ügyeket sorra a „tett nem történt meg” eredménnyel zárták. S nem találgatás az sem, hogy a rendőrség minimum a kilencvenes évektől ismeri Kočnert, vagyis nagyon jól tudta, ki ő, mit csinál és mire képes…

Tényleg ennyit kellett várni? Tesszük fel a kérdést, ami Peter Bárdy szerint a Kuciak-gyikosság meg annak a függvényében, hogy Kočner rendre megfélemlítette azokat az újságírólat, akik az ügyleteire rámutattak, teljesen helyénvaló. 

Kočner alternatívjai

Annak kapcsán, hogy ki midenki segített Kočnernak ilyen nagyra nőnie, a médiánál is meg kell állnunk egy pillanatra. Mégpedig az alternatív médiánál, véli Martin Hanus a Postoj.sk portálon megjelent cikkében, amellyel szerinte az a gond Szlovákiában, hogy tulajdonképpen csak megjátssza, hogy az rendszerrel és a mediális mainstreammel szembeni alternatívát képviseli.

Az a szerencséjük, hogy kedvez nekik a korszellem, a migrációs válság, az identitásveszély indokolt érzete meg a politikai és mediális vezetők kudarca. Az üzleti modellük működéséhez ezért elegendő csupán az elsőrendű érzelem, amely mindig az ellenkezőjét állítja annak, amiben a főáramú média hisz, vagy amit állít. Olyan varázslatos paradox ez, amely során az alternatív médiumok olyan embereket tesznek meg a hőseikké (például Mečiart vagy Harabint), akik annak idején (nem is olyan régen) még a hatalmat személyesítették meg annak a legrosszabb formájában. Az alternatív mediális térfélen ugyanis nem létezik emlékezet, a tegnapelőtti meg a tegnapi sem, a környező világ értékelése nem összefüggéseiben, elemzésekkel történik, hanem ösztönösen.

Így van ez Marián Kočner esetében is, akik napjainkban Ivan Lexával egyetemben a november utáni gengszterizmus legfőbb szimbólumaivá válnak.

Ezért aztán nem árt ha most, amikor egyre több szó esik a hatalmi szerkezetekről, amelyek évekig védelmezték Kočnert, amiért cserébe igénybe vehették annak szolgáltatásait, illetve a rendőrségről, a legfőbb ügyészségről, a Smerről meg a Pentáról, említést teszünk Kočner mediális szövetségeseiről, például a Slobodný vysielačról (Szabad Rádió) vagy a Hlavné správyről (Fő Hírek) is, akik nem húzták be a féket akkor sem, amikor a rendőrség tavaly szeptemberben járulék- és adócsalás miatt eljárást indított Kočner ellen, írja Hanus.

Találgatások nélkül

A házkutatás Kočner ingatlanjaiban nem igazán meglepő, ami viszont meglepő, hogy mennyire igyekeznek a nyomozók és a feletteseik is az ügyben távolságot tartani a mediális és politikai feltevésektől és találgatásoktól, írja Peter Javůrek a Pravda napilapban. Merthogy eddig nem ez volt a szokásos, bár már régesrég így kellett volna lennie.

Nem mintha Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának nem lenne a rendőrség főnökei (és azok főnökei) számára politikai töltete. Perszehogy van, és teljesen világos, hogy abban a pillanatban, amikor sikerül az ügyet kinyomozni, a politikai vonatkozásai új életbe kezdenek. El tudjuk képzelni, milyen erőteljesen hangoztatják majd például a Smer képviselői, hogy a Fico kormányával szembeni gyanú teljesen alaptalan volt? Hiszen végeredményben Fico már most sem tartotta vissza magát, s az első Kočnerrral kapcsolatos találgatások után győzelemittasan – és idő előtt – megtisztultnak nevezte a kormányát.

Most azonban hallgatnak a politikusok. Mintha senkit sem zavarna, hogy a kriminalisztika ilyen politizálásával nálunk már régóta kriminalizálódik a politika, s hogy olyan bumeráng ez, amely egyszer mindenkire visszaüt, írja a Pravda.