2018. október 28., 13:27

Száz éve történt – a csehek meg sem várták a békekötést

A történelem mércéjével mérve száz év nem nagy idő. Számunkra azonban, akik e száz esztendő kárvallottjai vagyunk, az örökkévaló szenvedést jelenti, amelyből – mostani megítélésünk szerint – nincs menekvés. Viselnünk kell nemzeti tragédiánkat mások öröme, sőt gúnykacaja mellett. De mi is történt velünk és akkori hazánkkal – az Osztrák–Magyar Monarchiával – száz évvel ezelőtt?

18-cs-2.jpg
Galéria
+4 kép a galériában

Egy vesztésre álló nagy háborús mérkőzés utolsó heteit éltük, amikor 1918. október 28-án Prágában a Csehszlovák Nemzeti Bizottság nevet viselő szervezet nevében öt bátor férfiú deklarálta a „cseh tartományok” (Csehország, Morvaország, Szilézia) államjogi kiválását a Monarchiából, és egyúttal kimondta az önálló és független „csehszlovák” állam megalakulását. Természetesen, mindez egyelőre csak elméleti konstrukció volt, elvégre a háború még javában tombolt, és az Osztrák–Magyar Monarchia nem kapitulált, hanem 1918. november 3-án fegyverszüneti egyezményt írt alá a győztes antanthatalmakkal.

Prágai tömegtüntetéssel kezdődött

Csehországban a dualisztikus társadalom összeomlásának kezdetét az 1918. október 14-i prágai nagy tömegtüntetés jelentette, amelynek közönsége már nyíltan követelte a független csehszlovák állam létrehozását. Ami ezután következett, az csak fokozta a cseh szeparatista elemek elszántságát.

Az uralkodó két nappal későbbi – október 16-i – memoranduma pedig kimondottan bátorította a független cseh államiság híveit. A szóban forgó, békülékeny hangú uralkodói memorandumot a Csehszlovák Nemzeti Bizottság október 19-i határozatával egyszerűen visszautasította. Jellemző az akkori ausztriai viszonyokra, hogy a Monarchia osztrák felének felbomlása és széthullása ellen már senki, sem az uralkodó, sem az osztrák kormány nem tartotta érdemesnek lépéseket tenni.

A Monarchia külügyminisztériuma október 19-én horribile dictu még abba is beleegyezett, hogy a Csehszlovák Nemzeti Bizottság hét képviselője legálisan Genfbe utazhassék, és ott tárgyalásokat folytasson az időközben – október 14-én – megalakult és az antanthatalmak által elismert csehszlovák emigrációs kormánnyal.

A siralmas viszonyokra jellemző, hogy a Csehszlovák Nemzeti Bizottság Svájcba induló héttagú csoportját az a Karel Kramář vezette, akit a Monarchia haditörvényszéke 1916-ban egyszer már hazaárulás vádjával halálra ítélt. A múltat azonban mintha mindenki elfeledte volna.

Kramářék elutaztak Svájcba, Prágában azonban ettől függetlenül felgyorsultak az események. Október 28-án hatalmas méretű tömegtüntetés robbant ki, amelynek közvetlen kiváltó oka gróf Andrássy Gyula közös külügyminiszter előző napi jegyzékének nyilvánosságra hozatala volt. Az Andrássy-jegyzék ugyanis tárgyalási alapként elfogadottnak nyilvánította Wilson békefeltételeit.

Prágában ezt tévesen a Monarchia katonai kapitulációjaként értelmezték, és a város utcáin tömegdemonstráció bontakozott ki. A prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság – kihasználva a kedvező tömeghangulatot, illetve az Andrássy-jegyzék keltette bizonytalanságot és zavart – deklarálta a „cseh tartományok” államjogi kiválását a Monarchiából, és egyúttal kimondta az önálló és független csehszlovák állam megalakulását, persze egyelőre csak elméletileg.

Egy szlovák politikus véletlen látogatása

Vavro Šrobár jeles felvidéki szlovák politikus – az események folyásáról mit sem sejtve – október 28-án a délelőtti órákban ugyancsak felbukkant Prágában, és felkereste régi ismerősét, Josef Rotnágelt, a Československá jednota (csehszlovák egység) nevű társadalmi egyesület elnökét. A nevezett Rotnágel délután a Csehszlovák Nemzeti Bizottság ülésére sietett, ahová azonban Šrobárt is magával vitte.

A csehszlovák nemzetegység odaadó híveként ismert szlovák politikus véletlen felbukkanása kimondottan jól jött a cseh szeparatistáknak, és azonnal kooptálták őt a Csehszlovák Nemzeti Bizottság elnökségébe. Így aztán Švehla, Rašín, Stříbrný és Soukup cseh politikusok mellett Šrobárt tekintették a Szlovák Nemzeti Párt és az egész magyarországi szlovákság reprezentatív képviselőjének.

A független állam megalakulását a prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság 1918. október 28-án kibocsátott első számú törvénye mondta ki. „Megalakult az önálló csehszlovák állam” – szögezte le mindjárt első mondatában az említett törvény, majd a továbbiakban néhány gyakorlati irányelvet rögzített a hatalom átvételével és az államszervezéssel kapcsolatban. Az államforma kérdésében nem foglalt állást, azt a rövidesen összehívandó Nemzetgyűlésre bízta.

Az állami szuverenitás egyedüli képviselőjének csakis önmagát mondta ki. A törvény megalkotói úgy döntöttek, hogy ideiglenesen minden birodalmi és tartományi törvényt érvényben hagynak, de a születendő állam összes hivatalát, intézményét és teljes közigazgatási szervezetét a Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak rendelik alá.

Egy aláírás legitimitása

A független csehszlovák állam megalakítását kimondó törvényt a Csehszlovák Nemzeti Bizottság elnöksége nevében aláíró négy cseh politikus (František Soukup, Antonín Švehla, Jiří Stříbrný, Alois Rašín) mellett a felvidéki Šrobár is aláírta. A rendezők ezzel is hangsúlyozni kívánták, hogy nem cseh, hanem „csehszlovák” állam megalakulását jelentik be.

A Csehszlovák Nemzeti Bizottság elnöksége ideiglenesen csehszlovák kormánynak deklarálta önmagát. Funkcióját november 14-ig, az első rendes csehszlovák kormány megalakulásáig és a „forradalmi“ Nemzetgyűlés megnyitásáig látta el.

18-cs-2.jpg
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.