Sulík most sem fejezte be a takarítást
Az egyetlen, aki az elmúlt héten a politikai figyelemfelkeltés és az érzelmek felkorbácsolása terén konkurenciát jelenthetett Monika Jankovskának, az az SaS volt és személy szerint Richard Sulík, a liberálisok elnöke. Már a hét elején, amikor bemutatta a parlament választási listáját, amelyről hiányzott az országos tanács és a parlament több tagja is, sejteni lehetett, hogy a párton belüli összetűzések a csúcspontjukhoz közelednek.
Erre végül szombaton került sor, amikor Sulík a választási listát a „pártkongresszus” többségével megszavaztatta, és egyúttal kizárták a pártból a parlamenti frakció elnökét, Natália Blahovát.
Sulík győzelme azonban ezúttal sem teljes, a mondat végére ugyanis most sem került pont, véli az Aktuality.sk portál. Sulíknak továbbra sincs többsége a tanácsban, így Galko és az emberei továbbra is patthelyzetben tarthatják őt. Persze, Galko ellenállása előbb vagy utóbb megtörik, mivel nem sikerült érvényesítenie az akaratát sem a választási listát illetően, sem a kongresszuson. A pártban így nincs sok jövője.
Sulík gondja azonban az, hogy két nappal a második közgyűlésük után sem tudja garantálni, amit jelzett: a rend és az egység megújítását. Sulík emberei ezúttal sem mertek egyenesen Galkóra támadni, és kizárni őt a pártból, és nem próbálták megoldani a probléma magvát sem – lecserélni az SaS leblokkolt tanácsát, amelyben Galkónak túlságosan erős a pozíciója.
Az összetűzések és a bomlás folytatódni fog, egészen, amíg a lázadók feje nem távozik.
Pár nappal a választások előtt ezek a megoldatlan ellentétek fojtogatják és gyengítik a pártot, véli a portál, amely szerint Sulíknak most azt róják fel, hogy kiforgatja a szabályokat és tisztogatásba kezdett. A portál szerint azonban természetes, hogy az összetűzéseket az elveket félresöpörve erővel próbálják megoldani. Sulík azonban nem következetes, a módszerei – például Dzurindáéval összehasonlítva, aki a párton belüli hatalmi ellentéteket aránylag durván zárta rövidre – ártalmatlanok. Talán ez is az oka, miért kezdett el az egyik alelnöke nagyobbat ugrani, mint amennyire képes, fűzi hozzá az Aktuality.sk.
A Pravda napilap úgy írja, hogy Richard Sulík történetének nincsenek fekete-fehér hősei. A szakadáshoz, amely a választási lista Galko-szárny nélküli megszavazásával és Natália Blahová kizárásával a hétvégén (talán?) befejeződött, Sulík és Galko egyedül nem lett volna elég. A Pravda szerint,
aki ebben a harcban a demokrácia jelét látja, az jelentkezzen.
Persze, hogy az erőharc Sulík önvédelmi reflexe, de azok szoktatták rá erre, akiket most bedarált. Az SaS volt arcai máig emlegetik, milyen fürgén szervezte Galko hat évvel ezelőtt a főnökének a többséget, amellyel a közgyűlésen Sulíknak sikerül akkori kihívóját, Jozef Kollárt leszavaztatnia.
A párt, amely a pártelnök és egy maroknyi emberének exkluzív klubjaként kezdte, nem folytathatta másként, mint hogy megszabadul azoktól, akik túlságosan ugráltak. Csakhogy annak a pártnak, amelynek alelnöke a kollégáival szembeni intrikákra és gáncsoskodásokra alapozva építette helyzetét, és ezt hosszú távon el is nézték neki, nyilván nem csak az elnöke jelenti az egyetlen problémáját, véli a napilap.
Az SaS-ből távozott az első liga, és szinte lehetetlen feladat pótolni őket ilyen rövid idő alatt, írja Eugen Korda a .týždeň.sk kommentátora. A liberálisoknak öt hónapjuk maradt arra, hogy a választókat meggyőzzék, próbálják meg velük még egyszer, utoljára. Nehezebb feladat előtt még nem álltak.
Richard Sulík úgy győzött, ahogy azt várható volt, és Galko emberei vesztesként távoztak a közgyűlésről. Kérdés azonban, hogy ki az igazi győztes és ki az igazi vesztes. Csak egy dolog biztos, amint azt Roma Pataj írta az egyik kommentárjában:
Ha Sulíknak nem jönnek össze a dolgai, akkor olyan politikusként írhatja be magát a történelembe, aki
A Postoj.sk konzervatív portál szerint nem lehet az ellenzéki politika bástyájának tartani Ľubomír Galkót, már csak a múltbeli ügyei miatt sem. Hogy miért nem fizetett meg előbb a múltbeli hibáiért, az kérdéses, de ez már Richard Sulík felelőssége. Nemcsak azért, mert a mai lázadókkal sokáig közösen politizált, hanem főleg azért, mert az előző parlamenti választásokon megválasztották EP-képviselőnek és egy cikluson keresztül hiányzott a nemzeti parlamentből.
A Postoj.sk kommentátora szerint az SaS a Radičová-kormány bukásakor bizonyította, hogy egy lényeges dologban kivételes párt. Sulík másfajta liberalizmust mutatott be, mint amilyen itt a VPN vagy a DÚ romjain nőtt.
Olyan liberalizmust, amely egy lényeges téren úgy viselkedett, mint a német vagy a francia liberalizmus, magában hordozta a nemzeti érdekeket, de volt saját ideológiai meggyőződése is.
Ebben különbözött a többi hazai liberálistól, de a lengyel vagy a magyar liberalizmustól is. Legközelebb hozzá talán a cseh liberalizmushoz állt.
- véli a portál.
