Rossz hír a demokratikus Szlovákiának
A 2019-es államfőválasztás megmutatta, hogy gondjaink vannak, talán nagyobbak, mint egy évvel ezelőtt, írja Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője lapja egyik kommentárjában, aki szerint a vallás és a kereszténység a populistáink munkaeszközévé és marketingfogásaivá válnak.
Štefan Harabin és Marián Kotleba megszerzett százalékainak összege ugyanis olyasvalamit mutat, ami felett sokan szemet hunynak. Harabin több mint 300 ezer szavazója figyelmeztető jel, véli Bárdy. A migráns-, NATO-, EU-ellenes és Putyin-párti retorikájú bíró a nemzetről és a hitről szóló szlogenjeivel a választók nagyobb százalékát megszólította, mint amit az SNS aktuális felmérése mutat.
Bár ma még azt hangoztatja, hogy a pártpolitikában nem akar részt venni, az utóbbi 25 évben annyi mindent megéltünk már, hogy a szavait nem kell túlságosan komolyan venni. Harabin tulajdonképpen maga ellen meg a mögötte álló emberek ellen lenne, ha nem vágna bele a pártpolitikába.
Mečiar embere ő, aki tudja, mennyire ízlik a hatalom.
Bárdy szerint elgondolkodtatók František Mikloško szavai is, aki nem rejtette véka alá a megdöbbenését afelett, hány hívő ember szavaz Harabinra. Az államfőválasztás első fordulójának eredményei még inkább rávilágítottak az összeesküvéseket terjesztő politikusok potenciáljára, akik a hit és a vallás mögé bújva ijesztgetik a szavazókat, írja a portál.
A Pravda napilap szerint Zuzana Čaputová győzelme az államfőválasztás első fordulójában azt mutatja, hogy az emberek változást akarnak. Csakhogy a változást mindenki másképpen képzeli el. Amíg Čaputová liberális választói a jelenlegi hatalom folytonosságát akarják megszakítani, a szavazók egynegyede, aki Harabinra meg Kotlebára adta a voksát, nem csupán valamiféle szépségtapaszokra vágyik, hanem a rendszer megváltozására.
Más országokhoz hasonlóan Szlovákiában is kezdi érvényét veszteni a politikai térfél jobb- és baloldalira való megoszlása, amit egy olyan modell vált fel, amelyben a jobb- és baloldal láthatóan együtt küzd a rendszerellenes erőkkel.
És visszatérünk így 1998-hoz.
írja a Pravda, amely szerint amíg Čaputová táborában a csalódottság forrása a mindenütt jelenlévő korrupció, a Harabin- és Kotleba-pártiaknál Brüsszel a főbűnös mindenért, amely azon kívül, hogy „megfosztott bennünket a függetlenségünktől“, arra kényszerít bennünket, hogy „alávessük magunkat a diktátumának“.
Riasztó, hogy a protesztszavazatok, amelyekben keveredik a Brüsszellel és a kisebbségekkel szembeni gyűlölet az antiszemitizmussal és a xenofóbiával, nemcsak az ún. „nosztalgiázókat” érintik, hanem jelentős mértékben a fiatal választópolgárokat is, véli a Pravda.
A Postoj.sk konzervatív portál kommentátora, Jaroslav Daniška szerint az államfőválasztásnak három üzenete van a politika állapotáról.
Ez első, hogy ezt a Smerről szóló népszavazást Fico pártja elveszítette. Čaputová hatalmas előnye az első fordulóban azt mutatja, a második forduló csak formális lesz,
Kiska mandátuma más néven, de folytatódik.
A második, hogy Čaputová 40 százaléka, nem a liberalizmus 40 százalékát jelenti. Az államfőválasztás utáni legfontosabb kérdés a jövő évi parlamenti választásokra vonatkozik:
Vajon ezek a választások egy új társadalmi többség kialakulásáról tanúskodnak?
Nos, nem egészen, véli Daniška, aki szerint a szlovák választópolgárok többsége továbbra sem liberális. A pártok tekintetében meg durván számolva fele-fele a megoszlás, és bár Fico pártja nem ér fel a Várig, de a Kormányhivatalhoz még mindig közelebb áll az ellenzéknél. A töréshez tehát még kell valami.
A harmadik üzenet a konzervatív térfélre vonatkozik. František Mikloško eredménye 2004-től hasonló, vereségről tehát nem lehet beszélni esetében, persze azt is tudjuk, hogy a politikai siker másként néz ki.
De ha ma valaki lemosolyogja Mikloškót, az tegye fel a kérdést is magának,
S ha mindez nem elég az államfőválasztáshoz, az valamit mond, de nem feltétlenül Mikloškóról, véli a portál.
Az Aktuality.sk kommentátora Dag Daniš azt írja kommentárjában, az államfőválasztásnak van egy egyértelmű győztese és egy egyértelmű vesztese. Zuzana Čaputová még Kiska győzelmét is beárnyékolta, jóval több szavazatot szerzett, mint Kiska az első fordulóban 2014-ben, Bugár Béla pedig teljesen lebőgött.
Lényegesen kevesebb szavazatot kapott, mint az MKP jelöltje öt évvel ezelőtt, így aztán távoznia kellene a politikából.
Čaputová az első fordulóban megszégyenítette a Fico jelöltjét, az asszisztenseit, beleértve Bugárt is, és végeredményben azt az „alternatív buborékot is”, ami a populista Harabin körül alakult. S ez a választások legjobb üzenete: hogy
a Smer körüli tér tovább szűkül, anélkül, hogy a földhözragadt ízléstelenség esélyt kapott volna.
Az, aki arrogáns módon egyre csak azt szajkózta, hogy „győzni jöttem”. Szerencsére, maradt ott, ahová való: játékon kívül, az általa olyannyira becsmérelt ellenfele árnyékában.
A Noviny.sk portál kommentátora, Arpád Soltész szerint Robert Fico jelöltje, Maroš Šefčovič nagyon nehéz helyzetben lesz a második fordulóban.
Šefčovič varázsa ugyanis abban van, hogy olyan, mint az aszpirin: nem segít, de nem is árt.
A második fordulóban azonban nincs esélye, ha nem sikerül meggyőznie a szélsőséges választópolgárt is, ami azt jelenti, hogy be kell barnulnia. Csakhogy a szélsőségesek számára Kotleba vereségével befejeződött az államfőválasztás, inkább a parlamenti választásokra összpontosítanak.
A jövő évi parlamenti választás hasonlóképpen, mint 1998-ban,
a nyugati civilizációról szóló népszavazás lesz.
Vagy megerősíti az ország, hogy még mindig oda tartozik, vagy valamilyen autoriter államformát kér magának. Čaputová szavazóit nem lehet meggyőzni az orosz, kínai vagy török kormánymodellről, így a fasiszta és a Kreml-párti táboroknak meg kell küzdeniük a sikertelen Smer szavazóiért.
Annyit azonban mindenki képes bemérni, hogy egy liberális nő az elnöki palotában olyan célpont, amibe a fasiszták bátran lövöldözhetnek bármilyen muníciót. Šefčovič nem igazán számíthat a fasiszták csendes támogatására, és valószínűleg nem marad más a számára, mint a történelem legpiszkosabb kampánya.
- véli Soltész.
